Miért lesz valaki HR-es? - Kérdések és válaszok: 1. rész

Volt szerencsém ellátogatni a február utolsó két napján megrendezett Jobverse Állásbörzére, amin most is számtalan cég és szervezet képviselte magát. A rengeteg programlehetőség ellenére én más célból mentem el oda, mégpedig azért, hogy meginterjúvoljam az ott jelenlévő munkáltatók toborzóit. A megkérdezettek nagyon kedvesen és lelkiismeretesen válaszoltak minden kérdésemre. Mivel ezekre az "interjúkra" személyesen került sor, értelemszerűen nem tudtam többezer emberrel beszélni, ezáltal lehet, hogy a kapott eredmény nem teljesen reprezentatív. A megkérdezett HR-esek közül viszont többekkel is sikerült hosszasabban elbeszélgetnem, így rendkívül gazdag adatanyaghoz jutottam hozzá - egy online kérdőívvel ezt nem tudtam volna megtenni. Emellett meg lehet, hogy ők is örültek, hogy végre nem a szabad pozíciókról és az irodájuk földrajzi helyzetéről kellett mesélniük, hanem ezúttal kicsit saját magukról. Remélem, feldobtam a napjukat, ezúton is köszönöm a válaszaikat, nélkülük ez a cikk nem jöhetett volna létre! Következzen hát a Kérdések és válaszok cikksorozat első része, melyben arra keresem a választ, miért lesz valaki HR-es.

Mi az a 3 tulajdonság, ami szerinted téged leginkább jellemez?

Itt a HR-esek belső világára voltam kíváncsi, hogy mi jellemzi őket, mik a közös pontok.

Sok válasz elhangzott erre a kérdésre, élen jár a kommunikatív, a segítőkész, ezen kívül a vicces is. Ha szakmai szempontból nézzük, utóbbi talán kicsit szokatlan lehet, de a humor tényleg képes feloldani a kezdeti feszültségeket, és segít megtalálni a közös hangot más emberekkel, az első tulajdonság pedig elengedhetetlen szerintem ezen a területen. Meg lett említve az energikus, empatikus, illetve a precíz, de olyan őszinte válaszokra is volt példa, mint erőszakos vagy türelmetlen. Lentebb látható az összes elhangzott tulajdonság alapján készült szófelhő. (Lásd: 1. ábra)

1. ábra: HR-esek tulajdonságai (Megjegyzés: a program valamiért nem ismerte fel az 'ő' karaktert)

Minek készültél eredetileg pályaválasztáskor?

Ennél a kérdésnél azt vizsgáltam, hogy vajon mikor döntöttek a HR-esek úgy, hogy ilyenfajta karriert választanak.

Válaszaik alapján három csoportba lehet sorolni a megkérdezetteket. Az első ilyen csoport képviselőinek van valamilyen HR szakirányú végzettsége, legyen az tanfolyam, OKJ képzés vagy egyetemi/főiskolai tanulmány (gazdasági alapképzést követő HR mesterképzés). A második csapat tagjai teljesen másnak készültek, például jogásznak, tanárnak vagy éppen régésznek, ők azonban a tanulmányaikat követően mégis HR-esek lettek, különböző okokból kifolyólag. A harmadik ágon pedig azok vannak, akik dolgoztak már más területen, például sales, azonban menet közben váltottak. Mindent egybevetve, ha a megkérdezettek első elképzeléseiket, és ebből adódóan (majdnem mindenkinél igaz) tanulmányaikat nézzük, megállapíthatjuk, hogy csupán egyharmaduk tervezett tudatosan úgy, hogy HR-es lesz! (Lásd: 2. ábra)

2. ábra: HR-esek végzettsége

Miért választottad ezt a hivatást?

Ez talán a legfontosabb alkérdés, hiszen itt a fő belső motiváció után kutatunk. Nem csak azt tudhatjuk meg, hogyan kerültek a HR-esek ebbe a munkakörbe, de azt is, hogy mi tartja itt őket azóta is, azaz mit szeretnek benne, illetve hogy miért döntöttek a HR végzettséggel rendelkezők emellett a karrierút mellett már az elejétől kezdve. 

Akik nem erre a pályára készültek, azok azért lettek mégis HR-esek, mert ilyen pozícióra vették fel őket, valaki más észrevette/felismerte bennük ehhez a tehetséget, vagy csupán érdekességből kipróbálták. Később viszont annyira megtetszett nekik a szakma, hogy benne is maradtak. És azért maradtak ezen a területen, mert felismerték magukban azt, amit az eleve HR-esnek készülőknek hamarabb sikerült; hogy emberközpontúak, és szeretnek másokkal együtt dolgozni, másoknak segíteni, másokról gondoskodni. És ez olyan erős motivációnak bizonyult, hogy olyanok is váltottak, akiknek ez egy 180 fokos fordulatot, és például fél évtized alatt elsajátított jogi tanulmány felhasználásáról való lemondást jelentett. 

Konklúzió

A válaszokból kiderült, hogy csupán a megkérdezett HR-esek egyharmada készült HR-esnek már pályaválasztáskor. Emiatt, a válasz a fő kérdésünkre, hogy miért lesz valaki HR-es, az ember belső világában keresendő; hogy mi motiválja elsősorban, miben találja meg a küldetését, és milyen személyiségjegyekkel rendelkezik. A harmadik kérdésnél láthattuk, hogy a válasz egyöntetűen az emberközpontúság volt, mint fő hajtőerő, az első kérdésben megemlített tulajdonságok pedig igazolják is ezt. A humor, az empátia, a segítés vagy a kommunikáció ugyanis mind olyan dolgok, amit az ember egy másik nélkül nem tud használni, ezáltal személyisége sem tud teljesen kibontakozni. Márpedig a cél mindig ez kéne legyen; egy olyan hivatást választani, ahol az ember ki tud teljesedni. 

Neked sikerült?