Az iskolaérettségről pszichológus szemmel

Már belerázódtunk a 2016/2017-es tanévbe, és egyre több nagycsoportos gyermek szülője keres meg azzal a dilemmával, hogy vajon iskolaérett-e a gyermeke. Az első válaszom mindig az, hogy még van pár hónap, ami segít a pedagógusoknak

Már belerázódtunk a 2016/2017-es tanévbe, és egyre több nagycsoportos gyermek szülője keres meg azzal a dilemmával, hogy vajon iskolaérett-e a gyermeke. Az első válaszom mindig az, hogy még van pár hónap, ami segít a pedagógusoknak és a szülőknek a döntésben, hiszen ebben az életkorban kevés idő alatt sokat változhatnak a gyermekek. És erősen hangsúlyozom, hogy az iskolaérettség nem a gyermek értékességének fokmérője. Nem mindenki fejlődik azonos tempóban. A legfontosabb, hogy a gyermek lelki fejlődésének zavartalansága, és későbbi sikeres beválása érdekében hozzuk meg döntésünket. Ehhez próbálok ebben a bejegyzésben támpontokat adni.

A biológiai és a kognitív érettség mellett, fontos kérdés a gyermek pszichológiai alkalmassága az iskolába lépéshez. Mit is foglal magában ez a pszichológiai alkalmasság? Lássuk csak: - Szociális érettség: feladathelyzetben együttműködő, elvégzi a munkát, képes önállóan dolgozni. A szabályokat betartja. Tudomásul veszi, hogy a 45 perces tanóra munka, és a szünet a szórakozás ideje. És ezt a munka - szórakozás váltakozást könnyen megszokja. A 45 perces tanórát végig üli, nem áll fel, nem játszik. Elég bátor ahhoz, hogy válaszoljon, ha a tanár felszólítja.

-Feladatérettség: a feladatok instrukcióit megérti, a feladatmegoldás leköti. Motivált a teljesítményre. A jó teljesítmény örömet okoz számára. Ezzel együtt tűri a kudarcot, nem esik kétségbe, nem blokkol le, ha valami nem sikerül. Nem terelődik el a figyelme a feladatról. Munka közben nem beszél a feladathoz nem kapcsolódó dolgokról.