Munka után tanulás a gyerekkel (?)

Gyermekpszichológusként gyakran találkozom azzal alábbi helyzettel: a diáknak szüksége van még az iskola után otthoni gyakorlásra. Ez eddig nem is lenne gond, de sajnos nem minden gyermek reagál erre jól. Sokszor panaszolják nekem a sz

Gyermekpszichológusként gyakran találkozom azzal alábbi helyzettel: a diáknak szüksége van még az iskola után otthoni gyakorlásra. Ez eddig nem is lenne gond, de sajnos nem minden gyermek reagál erre jól. Sokszor panaszolják nekem a szülők, hogy az otthoni tanulás szinte mindig kudarcba és/vagy veszekedésbe torkollik. Mi lehet a megoldás?

1. Tervezzük meg a tanulási folyamatot, a szünetekkel együtt!
2. Indítsunk néhány tornagyakorlattal vagy relaxációval! Ez nekünk is jót tesz munka után. :-)
3. Jutalmazás: a munka alapos elvégzése után a gyermek kaphat valamilyen zsetont vagy smileyt. Ezekből, ha adott mennyiséget összegyűjt, beválthatja pl. valamilyen programra hétvégén!
4. Türelem, nyugodt határozottság, hidegvér. A gyermek ellenkezése, alkudozása ellenére biztatni őt, hogy meggyőződésünk, képes megcsinálni a házi feladatot/gyakorlást!
5. Következetesség: ha az a megállapodásunk, hogy csak tanulás után játszhat a gyermek, valóban csak tanulás után játszhasson!
6. A megállapodás ne csak arra vonatkozzon, hogy tanuljon, hanem arra is, hogy ne felületesen jegyezze meg az információkat! (Erről a kikérdezésnél meggyőződhetünk.)

Nehezített a szituáció, ha a gyermek valamilyen tanulási nehézséggel vagy zavarral küzd. Szintén speciális helyzet a figyelemzavaros, valamint az autizmus spektrumán lévő gyermekekkel való tanulás. Eme esetekben mindenképpen szükséges segítséget kérni a gyermeket fejlesztő gyógypedagógustól, és az ő tanácsai szerint szervezni az otthoni gyakorlást.

Személyes és szakmai tapasztalatom szerint, az idő előrehaladtával egyre nehezebbé válik az együtt tanulás. Átlagos esetben a gyermek fokozatosan egyre kevésbé igényli a segítséget, viszont lehetnek olyan tantárgyak az életükben (nekünk is volt 1-1 mumus), amivel későbbi életkorban is nehezebben boldogulnak. Ilyenkor a szülők szívesen segítenek, főleg, ha az adott mumus tantárgy az ő szakterületük, vagy a kedvenc témájuk.

Szerencsés esetben a szülői segítség a gyermek tanulási stílusához illeszkedik, és össze tudnak hangolódni a gyakorlási folyamatban. Ha ez nem tud megvalósulni, vagy a szülő munkaidő beosztása nem illeszkedik a gyermek tanulóidejéhez, akkor érdemes külön órára vinni a gyermeket, nehogy a kapcsolat rovására menjen a közös tanulás.

Ne feledjük, a gyermekünknek mi szülők vagyunk és nem tanárok!

Kiss Erika https://gyermekpszichologusod.hu/