A Maslow piramis csúcsán: ezért fut valaki még a mínuszokban is

A Maslow piramis csúcsán: ezért fut valaki még a minuszokban is Sétáltam vasárnap a budai hegyekben és jópár futóval talákoztam, Még ebben a zord jeges időben is ennyire komolyan veszik a mozgást. Vajon miért? Mi hajtja őket?

A Maslow piramis csúcsán: ezért fut valaki még a minuszokban is

Sétáltam vasárnap a budai hegyekben és jópár futóval talákoztam,

Még ebben a zord jeges időben is ennyire komolyan veszik a mozgást. Vajon miért? Mi hajtja őket?

Vegyük elő a pszichológiát. na nem azért, mert pszichológusra lenne szükségük, hanem , hogy magyarázatot találjunk arra, hogy miért is tesz valaki valamilyen erőfeszítést, még akkor is, amikor a körülmények nem túl kedvezőek.A futónak nem kell szavakkal magyarázkodnia, ő érzi, hogy futnia kell. Sokszor megkérdezzük, hogy valaki bizonyos dolgot miért csinál, vagy miért pont úgy csinálja, vagy miért hozza azt a bizonyos döntést. Megjegyzem, én is sokszor érzem,úgy, hogy nincs kedvem, fáradt vagyok, nem érzem jól magam, és mégis mindig elmegyek teniszezni. Nem is kérdés. Megyek és kész.

Nos, az emberi viselkedés, csakúgy mint bármelyik élőlény viselkedése, motivált ,vagyis van magyarázata, van oka, van célja, vagy, egy sor szükségletet elégít ki. Ezeket egyes cselekedetekkel ér el, és ezek a cselekedetek  egymással is kapcsolatban  vannak. És ekkor vegyük elő a jó öreg Maslow piramist. Mint tudjuk a piramis öt részre osztódik, azaz 5 szükséglet lépcső található benne. A legalsó a legelemibb szükségleteteket tartalmazza, ami az egyén túléléséhez szükséges.A legfelső ötödik pedig a legösszetettebb szükséglet szelete, úgyismint az önmegvalósítás és a transzcendencia vagyis a tudat alatti szükséglet. Ezt nem lehet szavakkal leírni, ez az egyénben benne van, mondjuk úgy menni kell futni, menni kell teniszezni, és kész. A saját magunkkal szemben támasztott elvárásnak való megfelelés.

Tehát ha Maslow elméletét vesszük alapul, akkor megértjük, hogy mi hajtja a futót még a legzordabb időben is. A belső „kell”, ami legyőzi a hideggel szembeni ellenszenvet, és elvezet ahhoz a jóérzéshez, ami a futás befejeztével keletkezik a bensőben. Persze, ha megkérdeznénk a futót , ő biztos mást mondana, de mikor hazaér és felmelegszik, gondoljon csak a Maslow piramisra, és lássa meg magát ott a piramis csúcsán. Én is ott szoktam magam érezni az edzés befejeztével, különösen akkor leginkább, mikor a meccset az edzővel én nyerem.

Nos, nincs ez másképp a munka világában sem. A dolgozó, legyen az gyártósori munkás vagy a gyárigazgató, akkor motivált, akkor teljesít a legjobban, ha piramis csúcsán elhelyezkedő szükségletét elégíti ki.