A Coach és az Ügyfél tánca, a pillanat zenéje - gondolatok és érzések Kalamár Beátától

Mit jelent nekem, mint Coachnak az ’itt és most’? Hogyan lehet egyszerre befelé és kifelé figyelni az ’itt és most’-ban, ugyanakkor kívülről, és felűről, helikopter nézőpontból figyelni a coaching ülés során történteket bel

Mit jelent nekem, mint Coachnak az ’itt és most’? Hogyan lehet egyszerre befelé és kifelé figyelni az ’itt és most’-ban, ugyanakkor kívülről, és felűről, helikopter nézőpontból figyelni a coaching ülés során történteket beleértve az Ügyfelet, a folyamatot és saját magamat? Ez egy olyan kihívás, ami élethosszig tartó tanulásra ösztönöz engem, mint Coachot.

Turai Léda PCC segített bizonyos pontok letisztázásában, ebben a kihívásban. Például abban, hogy a Coaching minősége, a Coach és az Ügyfél kapcsolatának minőségétől függ. A kapcsolat minőségét pedig nagyban meghatározza a Coach jelenléte és tudatossága, amely a Coach önismeretétől függ.  Shirley MacLaine írja egyik könyvében, hogy a leghosszabb utazás a belső utazás, amit soha nem késő elkezdeni, ugyanakkor valószínűleg soha nem is lehet befejezni. Az odautazás élménye biztosítja azt az OK érzést, ami arról szól, hogy elfogadjuk a coaching tapasztalást úgy, ahogy van, minősítés nélkül. Tanulunk belőle és a tudatosság magasabb szintjére emeljük, mindezzel kizárva illetve csökkentve a megfelelni vágyást, a szerepjátszást, a játszmákba és pszicho-dinamikai folyamatokba történő bevonódást, ami ugyan információt szolgáltat a Coach számára, azonban gátja lehet a tiszta, minőségi jelenlétnek és támogatásnak. Mikrovilágunk megértése segít a makro világ megértésében.  Milyen a minőségi jelenlét? Holisztikus, sokszemű és sokfülű. A figyelemnek a hét, míg az aktív hallgatásnak a négy szintjén történik. Ennek kiteljesedése, csúcsa számomra a globális figyelem, a helikopter nézőpont.

Hogy hol vagyok én ebben most, mint Coach? Hát az úton, vagyis az UTAMON. Csak azt nem szabad elfelejtenem, hogy élvezzem az utat, az út minden percét, pillanatát, nem csak a sikereket, hanem a hibákat is.  Ezt bevallom könnyű alkalmazni racionális szinten. Emocionálisan már annál nehezebb.

Mit adott nekem Léda? Földelést  és lebegést. Reflektálást és tapasztalást. Befelé figyelést és eltávolodást. És mindezt egy olyan barátságos és biztonságos környezetet teremtve, amelyben ő maga is bemutatta, hogy milyen a pillanatban táncolni könnyedén, feltétel nélküli pozitív tisztelettel építve a mi tapasztalatunkra és tudásunkra.

És mit adtak nekem a résztvevő kollégák? Bátorságot, hogy nem vagyok egyedül az úton és az elfogadás érzését, hogy az én utam az én valóságom, amelyben nem kell a másokhoz való viszonyítás, a másoknak való megfelelés. És ez felszabadító!

Köszönöm mindnyájatoknak!