Az emberélet útjának felén...

Nagyszerű magyartanáromnak köszönhetően nem felejtettem el Dante sorait: “Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém” (Babits Mihály fordítása) Az Isteni színjáték (Divina C

Nagyszerű magyartanáromnak köszönhetően nem felejtettem el Dante sorait:

“Az emberélet útjának felén

egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,

mivel az igaz útat nem lelém”

(Babits Mihály fordítása)

Az Isteni színjáték (Divina Commedia) kezdő gondolatai sokszor eszembe jutottak harmincöt éves koromtól. Bizonyára nem véletlenül: ugyanis azt is jól megjegyeztem gimnáziumi tanulmányaimból, hogy a költemény akkor kezdődik, amikor Dante harminöt éves volt. Ez pedig a Biblia szerinti várható élettartam fele. Miről is szól a mű? A költő eltéved egy sötét erdőben, és amikor a napos magaslatra igyekezne, vadállatok törnek rá: a gyönyörök és az irigység párduca, a gőg és az erőszak dühös oroszlánja, és a féktelen kapzsiság mindig éhes nőstényfarkasa. Ekkor feltűnik az értelem és az erkölcsi tisztaság hőse, Vergilius, aki megpróbál bátorságot önteni Dantéba: a jó hír, hogy van olyan út, amely kivezet az erdőből, sajnos azonban az út a poklon keresztül vezet. Végül Vergilius kivezeti Dantét a veszedelemből és vezetőül kínálkozik a pokol, a purgatórium és a mennyország felé.

Az életút fele tájékán az emberek egy része (hogy mennyi, nem mernék tippelni) elkezd gondolkodni az élet alapkérdésein. Ehhez mindenkinek joga van, akkor is, ha nem filozófus. Olyan kérdésekre gondolok, mint: Mi értelme az életnek? Milyen az értelmes élet? Mi fontos igazán az életben? Van-e értelme a munkámnak? Milyen munkát szeretnék csinálni? stb. Ez a gondolkodás sokszor, nem törvényszerűen összefügg az életközép-kori válsággal (midlife crisis).

Miközben Dante sorai annyira fontosak váltak számomra az elmúlt években, örömmel és döbbenten fedeztem fel Csíkszentmihályi Mihály magyar származású, világhírű amerikai pszichológus gondolatmenetében is. Flow című könyvében arról ír, hogy kurzusokat szokott tartani midlife crisis-sel küzdő menedzsereknek. Ezeknek a szemináriumoknak a hallgatói középkorú, sikeres üzletemberek, akik már eljutottak a ranglétrán addig, ameddig eljuthattak. Mivel nem volt elégedett a nekik leadott anyag felépítésével és tartalmával kapcsolatban, úgy döntött, kipróbál valami szokatlant: előadását Dante Isteni színjátékának rövid összefoglalójával fogja kezdeni. Csíkszentmihályi úgy gondolta, hogy a hatszáz évvel ezelőtt írt mű – a legkorábbi leírás a ma középkorúak válságaként ismert jelenségről és annak megoldásáról. Némi szorongással várta, hogy fogadják a hajszolt üzletemberek a több száz éves példabeszédet. De a kísérlet jól sikerült: sosem volt még ilyen komoly és nyílt beszélgetés a szemináriumon a középkorúakat fenyegő csapdákról és arról, hogyan lehetne gazdagabbá tenni az elkövetkezendő éveket, mint az Isteni színjáték megbeszélése kapcsán.

Napjainkban, hazánkban, a régió sajátossága következményeként, sokan már 40-es éveik környékén eljutottak, eljutnak alkalmazotti felsővezetői karrierjük csúcsára, és a csúcson állva közülük többekben felmerülhetnek az előbb említett kérdések közül jónéhány. Az értelmes életnek csupán az egyik aspektusa a munka, de azt illetően is el kell gondolkodni és döntéseket kell hozni a folytatásról. Így akarom-e folytatni alkalmazottként vagy megpróbálom a szabad életet, amely a biztonság (vagy a biztonság illúziója) feladásával jár? Ha az utóbbi, akkor mit is kéne csinálni?

(Folytatás következik.)