7 útravaló felvételizőknek – tippek az utolsó pillanatban

Vészesen közeleg a felvételi jelentkezési határidő. Még pénteken (február 24-én) éjfélig feladhatóak a felvételi jelentkezési lapok a szeptemberben induló egyetemi, főiskolai képzésekre. Nagy felelősség ilyenkor bármilyen tippet

Vészesen közeleg a felvételi jelentkezési határidő. Még pénteken (február 24-én) éjfélig feladhatóak a felvételi jelentkezési lapok a szeptemberben induló egyetemi, főiskolai képzésekre. Nagy felelősség ilyenkor bármilyen tippet is adni a nyilvánosság előtt. Mindazonáltal úgy érzem, nem kerülhetem meg ezt a témakört ebben a blogban.

Ahogyan mindenki tudja, januártól új helyzet van a felsőoktatásban. Jön a tandíj (persze nem így hívják), szinte lenullázták a gazdasági és jogi tandíjmentes helyek számát. Aki pedig állami pénzből szerez diplomát, annak a képzési idő kétszeresét Magyarországon kell ledolgoznia.

1. A diploma jó befektetés. Ugyan szaktól és intézménytől is függ, de általánosságban elmondható, megéri diplomát szerezni. A felsőfokú végzettségűek körében minimális a munkanélküliség, magasabb a fizetés, mint érettségizettként. És ne feledjük: az egyetem/főiskola egyben értelmiségképző is. (ezzel nem azt mondom, hogy az érettségi utáni, előtti szakmatanulás nem hasznos)

2. Ne adjuk fel álmainkat. Aki (vagy akinek a gyermeke) elkötelezett egy szak(ma) iránt, minden vágya azt kitanulni, bele kell vágnia. Hosszú távon csak akkor érezzük jól magunkat a munkában, ha azt csináljuk, amit szeretünk.

3. Ne ijedjünk meg a tandíjtól. Az utóbbi hetekben kaptam egy kétségbeesett emailt egy szülőtől. Gyermekük turizmus-vendéglátás szakra készül a BGF-re, de – gazdasági szak lévén – szinte nulla esélye van állami helyre bekerülni, tandíjra pedig nincs pénzük. Való igaz, a képzési önköltség ezen a szakon a BGF-en 216 ezer forint/félév, ami 6 félévre 1,3 millió. Tudom, hogy mostanában sokan félnek a hitelfelvételtől, de ha ez a gyermek vágya, és az indulásnál nincs más lehetőség, fel kell venni. A Diákhitel 2-vel a teljes tandíj fedezhető és a tanulmányok alatt ösztöndíjak is pályázhatóak, diákmunkával szintén gyarapítható a bevétel. Persze sok tényezőtől függ a döntés, ami mindenkinek saját felelőssége.

4. Neves iskola mellett döntsünk. Ezért haragudni fog sok vidéki főiskola, egyetem képviselője, de én a budapesti nagy nevek (ELTE, Corvinus, BME, BGF) mellett teszem le a voksomat. Pusztán gazdasági szempontból. Budapesten összpontosul a legnagyobb gazdasági erő, itt működik a külföldi érdekeltségű cégek 60 százaléka, a főváros termeli a magyar GDP 40 százalékát. Innen kerül ki a céges döntéshozók zöme, itt alakul ki az a miliő tanárokkal, vállalatokkal, csoporttársakkal, amire egy életen át lehet építeni az itt működő cégeknél / intézményeknél.

Jómagam Balatonfüreden érettségiztem. Egy vidéki egyetem és az ELTE között tépelődtem, végül (osztályfőnököm javaslatára, amivel szüleim nem értettek egyet, mondván falusi gyerekként drága lesz a budapesti tanulás) az ELTE-t céloztam meg, ahová bejutottam és ahol német és média szakokon végeztem. Mivel a magyar média Budapest-központú, biztos vagyok abban, nehezebb lett volna a pályakezdés, ha nem Budapesten tanulok. Jónéhány szerkesztőt, újságírót (többek között az Origo előző és jelenlegi főszerkesztőjét) budapesti egyetemi éveim alatt ismertem meg. A lakóhely közelében szerzett diploma a regionális álláspiacon lehet nyerő illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy helyben (a szülőknél lakva) olcsóbb kitanulni.

Ha a gyermekem mérnöknek készülne, én budapestiként a Budapesti Műszaki Egyetemet ajánlanám neki. Jó döntés lehet az Audi miatt a győri Széchenyi István Egyetem, a Mercedes miatt a Kecskeméti Főiskola, a Bosch miatt a Miskolci Egyetem is.

Szeretném hangsúlyozni, ez nem ítélet az oktatás minőségéről. Sok kollégám, barátom van, akik Pécsett, Szegeden, Debrecenben végeztek és nagyszerű szakemberek lettek. Én most csak a kapcsolati háló, az álláskínálat alapján fogalmaztam.

5. Jogra csak az menjen, aki valóban jogász akar lenni. Szintén saját meglátás: a kilencvenes években, aki nem tudta, hogy mi akar lenni, valamilyen bölcsész vagy tanári szakot jelölt meg. Az utóbbi tíz évben ezt a szerepet egyre inkább a jog vette át. Nagyon jó alapdiplomának tartom mindkét területet, de például jogi oklevelet szerezni (ezt ügyvéd feleségem példáján látom) nagy áldozat. 5 év egyetem, majd az ügyvédi státuszig 3 év jelöltség, 1 év szakvizsga, tehát 9 év kőkemény tanulás és (az utolsó négy évben) munka. Most pedig jön a tandíj, ami az ELTE-n 237 ezer forint félévenként, tehát egy jogászhallgató kitanulása 2,37 millió forinttal növekszik. Aki nem érez elhivatottságot a szakma iránt, neki ez már túlzott teher. (És akkor még a jogászok nehéz elhelyezkedéséről nem is beszéltünk…). Elhibázottnak tartom, aki a tandíjmentesség miatt ausztriai jogi tanulmányokat céloz meg. Magyarországon minimális eséllyel kap állást azzal a tudással, kint pedig szerintem a német anyanyelvű jogászokat részesítik előnyben.

A tandíjnak hozadéka lehet, hogy tudatosabb lesz a fiatalok szakválasztása. Olyan területet céloznak meg, ami érdekli őket, már építik a kapcsolatot a munkaadókkal az egyetem alatt, és azt is nézik, milyen esélyekkel keresik vissza később a tanulmányi költségeket.

Néhány hónapja beszéltem egy hölgggyel, aki nemzetközi tanulmányok szakon diplomázott Budapesten, két nyelven felsőfokon beszél. Fél éve nem talál állást, visszaköltözött a szüleihez egy vidéki nagyvárosba. Ő most eszmélt rá, hogy ez a diploma a gazdasági szférában keveset ér, hiányzik a pénzügy-számviteli tudás, inkább bölcsész szakra hasonlít.

6. Ne építsük jövőnket az állami ígéretekre. Hoffmann Rózsa, a magyar oktatáspolitika irányítója mondta a minap a parlamentben, aki az állami szférában helyezkedik el, annak a képzését az állam utólag kifizeti. Ez egy pozitív jelzés. Ám azt mondom, ne erre az ígéretre építsünk. Semmi nem garantálja, hogy – még ha akarnánk is a közszférában dolgozni – valóban ott kapunk munkát. És ha nincs állami álláshely, ez az ígéret nem ér semmit.

Nem ígéret, hanem kötelezettség a hallgatói szerződés, amelynek egyik kemény kitétele: állami pénzből szerzett diploma esetén a képzési idő kétszeresét Magyarországon kell ledolgoznia a fiatalnak. Én arra biztatok mindenkit, ez a szempont ne befolyásolja, ha államilag támogatott helyre jelentkezik. Hogy miért ne? - Ezt a kitételt vizsgálja az Európai Unió. Van rá sansz, hogy az eltörlését kérje - A diplomázás után 20 év alatt kell teljesíteni az elvárt időt (aki Nyugat-Európában helyezkedik el, 20 év alatt átlagfizetésből is könnyedén ki tudja ezt a költséget termelni) - A következő 20-25 évben jöhet olyan kormány, amely ezt eltörli (és ez olyan népszerű intézkedés lenne, ami nem kerül semmibe). - Kíváncsi vagyok, miként és mekkora apparátussal lehet a külföldre távozóktól 20-25 év távlatából a tandíjat behajtani.

7. Mérjük fel a külföldi lehetőségeket. Nem késő utánanézni a külföldi lehetőségeknek. Osztrák egyetemre például augusztus végéig lehet jelentkezni, és még nyitva szinte minden nyugat-európai ország egyeteme az ősszel induló képzésekre. Így még nem maradt le erről, aki most eszmél. Ha mégis magyar iskola mellett döntünk, mindenképpen menjünk ki a képzés alatt fél-egy évre egy külföldi egyetemre. Ezen a blogon már sokat értekeztem az Erasmus-program előnyeiről, csak egy fél mondat: Vétek kihagyni.

A felvételi jelentkezésről egyébként rengteteg hasznos info található a hivatalos oldalon, a www.felvi -n. Csak 1 dolgot hadd emeljek ki. Ha valaki 3 szakot jelöl meg, az első legyen a vágy, a második a realitás, a harmadik a mentőöv.

És még valami: ma még zajlik a HVG Állásbörze a budapesti Syma csarnokban. Aki kíváncsi, kiket keresnek a nagy multik, nézzen ki. Talán még kap egy utolsó impulzust az utolsó pillanatban.

Ha Nektek is van útravalótok, akkor írjátok meg ide kommentbe vagy nekem a [email protected] címre.

A facebookon is fent van blogom. Ha tetszik, lájkolátok vagy ide is kommentelhettek. Ide néhány hasznos linket, hírt is felteszek, amit valóban fontosnak tartok.