Kell-e női kvóta a céges világban?

Ismét megy a vita, kell-e női kvóta a cégvezetésben. Az EU bevezetné, a tagállamok harmada – köztük Magyarország – blokkolná. Európa megosztott. Mi szól mellette és mi ellene?

Ismét megy a vita, kell-e női kvóta a cégvezetésben. Az EU bevezetné, a tagállamok harmada – köztük Magyarország – blokkolná. Európa megosztott. Mi szól mellette és mi ellene?

Két hete Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa bejelentette, ősszel kezdeményezik egy olyan irányelv elfogadását, amely a 250 főnél nagyobb, tőzsdén jegyzett nagyvállalatok felügyelőbizottságaiban minimálisan 40 százalékos női részarányt írna elő. Ezt 2020-ig kellene a cégeknek teljesíteni, máskülönben bírságok, az uniós támogatásokból való kizárás járna érte.

Még be sem mutatták a tervezetet, tegnap német lapinformációk szerint 10 tagország összefogott (Bulgária, Csehország, Dánia, Hollandia, Litvánia, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Svédország és Szlovénia). Mivel közösen van annyi szavazatuk, hogy blokkolják az irányelv megszületését, ezért nem valószínű, hogy a közeljövőben lesz kvóta. Európa rendkívül megosztott a kérdésben és érdekes, mennyire furcsa országcsoportok jöttek létre a támogatók és az ellenzők között. Németországban még a konzervatív kormánypárton (CDU) belül is ellentétes vélemények találkoznak miniszteri szinteken.

A magyar ellenző véleményről én most hallok először. Amikor korábban e témában írtam, falakba ütköztem, mindenki másnak dobta a labdát. 2010 őszén a kormányszóvivő előbb egy EP-képviselőt javasolt, majd a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz irányított. Ott mondták, ez nem az ő asztaluk, hanem a Nemzeti Erőforrás Minisztériumé, ahol előbb elutasítottak, majd az egyik alosztályhoz irányítottak. Itt egy alsóbb szintű vezető kérdéseimre egy 2010-es Bajnai-féle kormányhatározatot küldött át, amely minden volt, csak válasz nem. De hát értettem: ő egy egyszerű bürokrata, a kérdés pedig politikai jellegű. Május óta van felelőse a női munkának Szalai Piroska, ami jó hír – de ebben a kérdésben nem hallottam nyilatkozni.

A kérdés persze továbbra is marad. Kell-e kvóta? Helyzetbe lehet-e hozni ezzel a módszerrel a nőket? Az ugyanis tény, hogy több a női diplomás, mégis vezetői és a jól fizető posztokra töredékük jut el. Sőt, a szülés után a munka világába való visszatalálásuk sem egyszerű.

Két megközelítés, melyik a jobb?

Két nézet csatázik egymással. Az egyik a „liberális” felfogás: „Az állam, az EU teremtsen egyenlő feltételeket mindenki számára, és majd a piac eldönti, ki kell és ki nem, nemtől függetlenül. Ha pedig valakit sérelem ér, akkor fordulhat az igazságszolgáltatáshoz vagy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. A nemi diszkriminációt egyébként is bünteti a törvény.”

A másik megközelítés a „radikális”: „Jogilag egyenlők az esélyek, mégsem történt semmi. Ebben az esetben az államnak pozitív diszkriminációval helyzetbe kell hoznia a nőket. Ennek pedig egy működő példája a kvóta. Lám, tíz évvel ezelőtt Norvégiában bevezették, és mára kiegyenlítődtek a különbségek.”

Szóval kell-e kvóta? Sokat gondolkodtam a kérdésen. Mindkettő megközelítésben van igazság. Ha azonban az érveket mérlegre teszem, én nem támogatom a kvótás megoldást. Nem vitatom, hogy egy nőnek nehezebb vezetői posztra jutni, hogy a tanulásba fektetett energia és pénz jó része elvész, mert vannak kapuk, amelyek irracionálisan mindig zárva maradnak.

A kvóta – főleg Reding fb-tagi – javaslata azonban durva beavatkozás a gazdaságba. Inkább látványmegoldás, ami passzív ellenállásra ösztönzi a cégvezetőket (ennek a magatartásnak Magyarországon több évszázados hagyománya van) és inkább a nők ellen hangolja a döntéshozókat. Lehet, hogy ezzel néhány száz nőt fel lehetne emelni, ám a bélyeg ott marad: ők a kvótanők. Szerintem ezt így ők sem szeretnék a munkahelyre belépve hallani vagy érezni. Mellesleg nem biztos, hogy a top cégek topvezetőinél kellene az egészet kezdeni.

Bízzuk a cégekre, de kérjük számon

Hogy mégis mit lehetne tenni? Nekem a legszimpatikusabb megoldás Nagy-Britanniából érkezett. Ott David Cameron felkérésére két évvel ezelőtt született egy javaslatcsomag (nem tudom, mi lett a sorsa). Ebben az szerepelt, általános kvóta helyett minden cég tegyen saját vállalást, miben javítja a nők helyzetét és erről bizonyos időközönként küldjön jelentést. Valamilyen vállalást mindenkinek tennie kell.

Egy ilyen szabályozásba beletartozhat ugyan, hogy több nő kerüljön vezetői posztra, ám az is, hogy felajánlják a rugalmas munkaidő a munkakör-megosztás, a részleges távmunka lehetőségét, a szabadságkiadást a gyermekek nyári szünetéhez igazítják, béren kívüli juttatásként iskolakezdési támogatást adnak, növelik a kisgyermekes nők részarányát.

Ehhez szigorú ellenőrzésre és szankcionálásra van szükség. De ezt hatékonyabb megoldásnak látom.

Várom a véleményeket. Ti mit gondoltok a kérdésről? Írjátok meg ide vagy blogom facebook-oldalára.