Kell-e nyelvvizsga a karrierhez?

Hétfőn a Tempus Közalapítvány konferenciáján jártam, amelyen egy pódiumbeszélgetést moderáltam. A gondolatébresztő vita az idegennyelv-tanulásról és a munkaadói nyelvi igényekről szólt. Jelen voltak cégek, oktatási intézménye

Hétfőn a Tempus Közalapítvány konferenciáján jártam, amelyen egy pódiumbeszélgetést moderáltam. A gondolatébresztő vita az idegennyelv-tanulásról és a munkaadói nyelvi igényekről szólt. Jelen voltak cégek, oktatási intézmények képviselői. Rengeteg szempontról szó esett, pörgős kis beszélgetés lett belőle. Hadd emeljek ki ebből egy kisebb témát, a nyelvvizsgákat, pontosabban, mire is jó a nyelvvizsga az álláspiacon.

Nem vagyok nyelvvizsga-párti. Sőt… Nem tagadom azonban, hogy bizonyos helyzetekben szükséges letenni. Mikor jó a nyelvvizsga? - Egy nyelvvizsga plusz pontot ér egyetemi felvétein, kell a diplomához, - a közszférában pedig státusztól függően nyelvpótlék jár érte - külföldi egyetemre jutáshoz előfeltétel (példéul az USA-ba készülőknek a TOEFL, Németországban a Goethe Intézet viszgája).

DE ezeken az eseteken kívül más értelmét nem látom annak, hogy valaki nyelvvizsgázzon. A versenyszférában a cégek maguk mérnek (gyorsan és hatékonyan megtehető ez...) és az azonnal előhívható tudás számít. Nem az, hogyan beszéltünk németül, angolul 3 évvel ezelőtt.

Persze sokaknak kifejezett motivációt jelent az erőpróba. Célzottan és intenzíven készülnek rá és siker esetén az elégedettség érzése tölti el őket.

Nekem ellenben több kárt okozott a nyelvvizsga, mint amennyi hasznot hajtott és úgy vélem, nem vagyok egyedül.

A pódiumbeszélgetésen is elmondtam, 18 évesen két nyelvvizsgát tettem le sikeresen: egy felsőfokú „c”-t németből és egy középfokú „c”-t angolból. Mivel később németből felvételiztem az egyetemre, és német szakon is végeztem (a média mellett), nekem a némettel sohasem volt gondom.

Az angollal viszont annál inkább. Úgy látom ugyanis, hogy a nyelvvizsga elaltatja a nyelvtanulót. Hiába replikázik sok nyelvtanár ekként: „Nem úgy kell felfogni a nyelvvizsgát, hogy révbe értünk. Ez csak egy állomás, amelyet sikerrel vettünk.” Kevés olyan embert ismerek, aki egy-egy nyelvvizsga után ne eresztett volna le. Mert a nyelvvizsgára készülés azt sugallja, céllal van dolgunk. Ha pedig ezt elértük, utána automatikusan jön a motivációvesztés. A nyelvtanulásban ez a gondolkodás veszélyes.

Leereszt az ember nyelvvizsga után...Én is leeresztettem az angol középfokú nyelvvizsga leltétele után. 6-7 évig azt hittem magamról, hogy tudok angolul, pedig egyre jobban kopott a tudásom. Néha elvétve a kezembe akadt egy-egy angol újság vagy belenéztem a tévébe, de igazából nem foglalkoztam a szinten tartásással. Kollégista lakótársaimra, akik a nulláról indultak és 2-3 év alatt kínkereservesen eljutottak középfokú szintre, magamban enyhe felsőbbrendűséggel tekintettem, pedig valójában ők már elhagytak engem.

A pofon az álláspiacra kilépve érkezett, amikor azt tapasztaltam, nagyon kevés az, amit tudok. Hiába áll a cv-ben a „Középfokú nyelvvizsa” megjelölés, hiába tudom díszes oklevelemet szkennelve elküldeni, a munkaadót az azonnal előhívható nyelvtudás érdekel. Semmi más. Nekem szerencsém volt, mert erős németemnek köszönhetően beslisszantam első munkahelyemre, ahol kínkeservesen hoztam vissza az angolomat. Ekkor tanultam meg, hogyan is kell nyelvet tanulni, miként lehet megszereni egy nyelvet (enélkül nem megy) és hosszú távú motivációt gyűjteni.

Hogyan tanulok én? Sok évig tartott, amíg rájöttem erre. Manapság eszembe sem jut nyelvvizsgát tenni, ellenben hetente kétszer egy órát online tanulok a világ másik részén élő angol anyanyelvű tanártól webkamerán, mikrofonnal. Excelben szójegyzéket vezetek, amelyet hetente frissítek és minden héten időt szánok ennek átnézésére. Reggelente a magyar kereskedelmi rádiók műsorai helyett a BBC World Service adását hallgatom az okostelefonomról autóban vagy buszon ülve. Nem sokat csak 20-30 percet. Mert a valódi nyelvtanulás nem nyelvvizsgára készülés, hanem a mindennapok szerves része. Olyan természetes elem, mint egy pohár ásványvíz...

Ha van vélemény, a [email protected] címen várom, de írhattok blogom facebook oldalára is kommentet.