Lerázó mondatok HR-esektől állásbörzén

Napok óta bennem van ez a poszt, amelyet az utóbbi hetek állásbörzés élményei és olvasóim visszajelzései „generáltak”. Még mielőtt a részletekbe mélyednék, tisztázzuk a kiindulópontot. Miért jön egy cég állásbörzére? Há

Napok óta bennem van ez a poszt, amelyet az utóbbi hetek állásbörzés élményei és olvasóim visszajelzései „generáltak”. Még mielőtt a részletekbe mélyednék, tisztázzuk a kiindulópontot. Miért jön egy cég állásbörzére? Hát persze azért, hogy a legjobb arcát mutassa, hogy sok és minőségi önéletrajzot gyűjtsön, amelyekből aztán a legjobbakat kiválassza.

Főleg nagy, sok állásajánlattal érkező, többnyire multinacionális munkaadóknál tapasztalom, hogy meglehetősen felületesen kezelik az álláskeresők megkereséseit. Ennek egyik oka, hogy akiket a standok mögé állítanak, nem igazán tudnak az álláskeresői kérdésekre reagálni, a rutinosabb HR-esek pedig vagy a sok munka vagy a látogatói roham elől menekülve inkább a cég főhadiszállásán maradnak.

Értem én, hogy nem könnyű több száz álláskeresőnek válaszolni, ráadásul egy részük felkészületlen, a maga világából indul ki, a „… szakon diplomázom, milyen állást tudnak ajánlani?” hozzáállással érkezik. Egyszerűbbnek látszik a nehezen megválaszolható kérdésekre sablonszöveggel kibújni.

Például ilyen mondatokkal: „Javaslom, menjen fel weboldalunkra, ahol minden állásajánlatunk megtalálható” „Kérem, regisztráljon céges weboldalunk ’Karrier’ szekciójában, ahová feltöltheti önéletrajzát és ahol pályázhat állásainkra.”

Az álláskeresőnek pedig marad az az érzése, ezek velem nem foglalkoznak, ide csak tátogató hostesseket hoztak ki.

De ez még mindig jobb, mint a dezinformálás. Egy kedves barátom mesélte, az egyik legutóbbi állásbörzén megkérdezte egy nagy üzlettámogató központ munkatársát, a „Kommunikációs és személyi asszisztens” pozíció mit takar pontosan: kommunikációs vagy szervezési munka inkább? A fiatal HR-es hölgy elmondta, ez főleg tartalmi munka. Majd kisvártatva a barátom megkérdezte, meddig lehet erre jelentkezni. A válasz: „Lezártuk a pályázást, már nem aktuális az állás.”. Kissé meghűlve hallgatta, hogy ha nem teszi fel a második kérdést, akkor azt sem tudja meg, erre felesleges az időt pocsékolnia.

Némi arroganciával a szememre hányhatják a HR-esek, mit is akarnak az álláskeresők, örüljenek, ha munkát kapnak és ne már a HR-es igazodjon az álláskeresőhöz, hanem éppen fordítva.

Ha 1 állásra 20 tökéletes pályázó jelentkezik, akkor valamennyire értem a hozzáállás okát (ha elfogadni nem is tudom), azonban a tehetségekért és a jó szakemberekért folyamatos a verseny. Ők oda mennek, ahol úgy érzik, foglalkoznak velük, ahol jól éreznék magukat. Egy céges stand, az ott álló emberek, az ő gesztikulációjuk, válaszaik az álláskeresők számára magát a munkahelyet testesítik meg.

Már az is sokat javítana az összképen, ha a közhelyek vagy a lerázó szöveg helyett a HR-es kicsit személyesre venné mondandóját és elmesélné pár mondatban, ő hogyan jutott be és miért szeret ott dolgozni.

A kontraszt kedvéért jegyzem meg: Szombaton az Európai Foglalkoztatási Szolgálat budapesti állásbörzéjén jártam, ahol tucatnyi nyugat-európai cég keresett szakmunkásokat az építő- és a vendéglátóiparba. Néhány standhoz odalépve (holland és svéd) magukkal a toborzási vezetőkkel találkoztam. Minden pozícióról részletesen beszámoltak, a fizetésről is nyíltan beszéltek eurócent pontossággal…

Természetesen nem akarok általánosítani, mert vannak munkaadók, akik érdemi válaszokat adnak és másként állnak a megkeresésekhez. A fent vázolt hozzáállás azonban jelen van a személyügyi világban.

A facebookon is megtalálható vagyok. Ott gyakrabban jelentkezem, főleg rövid infókkal tippekkel.