Miért akadályoz a munkaügyi hivatal?

Időnként elgondolkodik az ember azon, miért is működik egy állami munkaügyi hivatal. Hogy álláshoz segítse az álláskeresőket és hasznos kezdeményezéseket támogasson - gondolhatnánk. Nos, én most ennek az ellenkezőjét tapasztaltam

Időnként elgondolkodik az ember azon, miért is működik egy állami munkaügyi hivatal. Hogy álláshoz segítse az álláskeresőket és hasznos kezdeményezéseket támogasson - gondolhatnánk. Nos, én most ennek az ellenkezőjét tapasztaltam.

A tanulságos történet: Három hete írtam egy cikket a Haszon magazinnak a „spontán álláskeresés” technikájáról. Egy olyan álláskeresési módszert mutattam be, amely nem a kiírt álláshirdetésekre való pályázásra épül, hanem a „rejtett álláspiacra”. Cégek közvetlen megkeresésére és ügyes önmarketinggel a szaktudás felajánlására.

A cikkben ezt a módszert Veszely György az állami munkaügyi hivatal tanácsadója mondta el nekem, mégpedig kitűnően. 12 éve foglalkozik a témával. A beszélgetés után megkérdeztem tőle, tartana-e munkaidőn kívül (!) privátban egy tréninget egy általam összehívott álláskeresői csapatnak. Ő azt mondta, szívesen, de ehhez igazgatói engedély kell Budapest Főváros Kormányhivatala Munkaügyi Központjától. Megkerestem írásban Mátrainé Bartus Éva igazgatót, miközben blogom olvasóit szondáztattam, érdekelné-e őket egy ilyen tréning. Néhány órán belül tucatnyi jelentkezés érkezett.

Egy nappal később felhívott az Állami (bocsánat, már Nemzetire keresztelték) Foglalkoztatási Szolgálat sajtósa, Szalóky Eszter, és kikérdezett a kezdeményezésről. Elmondtam, Veszely Úr tartaná a tréninget, munkaidőn kívül (ha engednék, akkor talán egyik péntekből pár órát lecsípnénk, de ha nem akkor teljesen munkaidején kívül), én szereznék hozzá termet és nonprofit lenne, legfeljebb a terembérlés költségeit osztanánk szét magunk között. A munkaügyi hivatalnak ezzel semmilyen költsége nem lenne, csupán egy „Igen”-t kell mondania és már kezdenénk is, az eredményekről pedig beszámolnék blogomban. Jeleztem, ha nem engedik, azt is mondják meg minél hamarabb, hogy tisztán lássak és a már érdeklődő álláskeresőknek is tudjak valamit írni.

Január 25-én küldtem el a mailt és ma, azaz február 11-én érkezett válasz (talán a reggeli telefonom hatott), Mátrainé Bartus Éva igazgató megbízásából Németh Magdolna képzési osztályvezetőtől, aki közli, „az Ön által kezdeményezett klub foglalkozás lebonyolításában nem áll módunkban közreműködni.” Aztán persze ajánlotta a hivatal Álláskeresők Klubja szolgáltatását stb.

Mi a problémája egy állami munkaügyi hivatalnak, ha egyik munkatársa munkaidőn kívül segítene álláskeresők munkához jutásában úgy, hogy ez nonprofit kezdeményezés és ezzel az államnak egy forintnyi költsége sincsen? – teszem majd fel a kérdést Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkárnak, a kormányzat részéről a munkaügy első számú felelősének, ha lesz rá alkalmam.

„A kormány azt várja a megújuló Állami Foglalkoztatási Szolgálattól, hogy váljon hatékony és fajsúlyos szereplővé a munkaerő-közvetítés piacán, s érdemben segítsen a tragikus foglalkoztatási helyzet javításán.” Ez a mondat abból a közleményből való, amivel a Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly augusztusban a munkaügyi központok vezetőinek leváltását indokolta. No komment. Talán csak annyi: Remélem, a segítőkész Veszely úrnak ebből a történetből nem lesz baja.

A tréning ötletét nem adtam fel. Ha az állam nem segít, úgy tűnik, más irányba kell indulnom...