Outplacement fűszerek - Igaz történet

Ebben az írásomban következzen egy igaz történet. Outplacement fűszerek címszó alatt fogok majd hozni újabb és újabb sikersztorikat, mert van belőlük bőven, es szeretném, megosztani veletek! Hogyan?! A leépítesnek lennének el

Ebben az írásomban következzen egy igaz történet. Outplacement fűszerek címszó alatt fogok majd hozni újabb és újabb sikersztorikat, mert van belőlük bőven, es szeretném, megosztani veletek!

Hogyan?! A leépítesnek lennének előnyei? Bizony-bizony, bár sokan negatívan fogják fel, ami természetes gyászfolyamat, de tessék túllépni ezen! ;) Következzen egy outplacement fűszer, egy igaz történet.

Gondoskodó leépítéssel foglalkozó szakemberként feladatom átbillenteni az elbocsátottat a megoldási szakaszba, de az eredmény, tudnunk kell, hogy mindig is az elbocsátott személyben lakozik. Csalogassuk elő.

Egy olyan ember történetét fogom elmesélni, aki 50 éves elmúlt, mikor az első munkahelyéről elküldték.

A cég, ahol dolgozott, gondoskodó elbocsátásban részesítette a távozni kényszerülő kollégákat. Tehát a felmondás közlésétől egészen az új munka megtalálásáig végig vezette őket.

Főhősünk csalódottságát nem tudtunk enyhíteni. Amíg csoportosan a régi kollégákkal együtt foglalkoztunk vele, tartotta magát, de utána magába roskadt.

Hosszas telefonbeszélgetéseket követően végül hajlandó volt találkozni egyéni karriertanácsadójával. A találkozók alkalmával elkezdtük feldolgozni a múltat. Természetesen az én eszköztáram tele volt irányított kérdésekkel.

Elmondta, hogy ő semmi máshoz nem ért, mint amit eddig csinált.

Egy szép napon viszont olyan dologra derült fény, ami megváltoztatta az életét. Miközben a múltbéli dolgokról beszélgettünk, megkérdeztem, hogy mi szeretett volna lenni. Vonakodva válaszolt. Mesélt édesapjáról, aki faesztergályos volt, és mindenre megtanította őt. Hogyan kell a fával bánni, melyik szerszám mire való, és mit kell tenni a minőségi famunkáért. Csillogott a szeme, és áradt belőle a szó. Elmondta, hogy sokáig segédkezett az apja mellett, aki a faportól tüdőbeteg lett, és nem akart ilyen sorsot a fiának. Elcsendesedett. A csillogás viszont ott maradt a szemében. Ez hiányzott eddig, és ebbe kapaszkodtam bele. Megkérdeztem, mikor volt a kezében utoljára fa és ezek a szerszámok. Rám nézett, nem szólt, de mindent értett. :)

Legközelebb mosolyogva érkezett és elújságolta, hogy előszedte a régi szerszámokat, rendbe tette őket. Kérte, segítsek neki tanfolyamot találni, mert a faesztergályos papír hiányzik neki a sorból. Kis garázsát berendezte műhelynek és mindennap boldogan fog neki valaminek. A családban már mindenhol felújította a lépcsőkorlátokat, szekrényfogantyúkat és a tanfolyamon ő tanítja a fogásokra a fiatalokat.

Utoljára akkor láttam, amikor egy masnival átkötött óriás fakanalat kaptam tőle ajándékba. Fiával vállalkozásba kezdtek, asztalosoknak, bútorgyártóknak szállítanak be termékeket.

Mi ebből a tanulság? Egy hite vesztett ember nem látja a saját értékeit, lehetőségeit. Egy outplacement programmal viszont komplett megoldás kínálkozik az elbocsátás feldolgozására, és annak a munkának a megtalálására, amit örömmel végez az ember.

Célom, hogy ne csak halat adjunk az éhezőnek, hanem tanítsuk meg halászni, hogy képes legyen bármikor túlélni a nehéz helyzeteket.