Ül szemben és hümmög...

Ez lenne a coach? Nem. A coaching képzés első óráján az ismerkedésen kívül azt próbáltuk tisztázni, hogy mi nem a coach. Nem terapeuta, nem tréner, nem barát és nem tanácsadó. Az első szárnypróbálgatásoknál talán a legutóbbit

Ez lenne a coach? Nem. A coaching képzés első óráján az ismerkedésen kívül azt próbáltuk tisztázni, hogy mi nem a coach. Nem terapeuta, nem tréner, nem barát és nem tanácsadó. Az első szárnypróbálgatásoknál talán a legutóbbitól a legnehezebb elkülöníteni. Ezt most már tapasztalatból érezték a business coach képzés csoportjának tagjai, akik rögtön az első alkalommal egy gyakorlat erejéig a coach szerepébe kerültek.

Ugyanis nagyon nehéz uralkodni azon ösztönünk felett, hogy azonnal megpróbáljunk tanácsot adni a másiknak, pláne akkor, ha saját magunk már voltunk hasonló helyzetben, vagy tapasztaltunk már a környezetünkben hasonló problémát, és kívülről azonnal "tudnánk" az üdvözítő megoldást. Legalábbis úgy gondoljuk. De a lényeg éppen az, hogy ne megoldani akarjuk a másik helyett a gondját, problémáját, hanem megpróbáljuk rávezetni őt a saját megoldására, ami számára az adott helyzetben a legjobb.

Úgyhogy sokat nevettünk ezen az első alkalmon, amikor 15 perc erejéig mindenki belebújt egy szerepbe. Valaki coach, valaki coachee lett, míg mások a megfigyelők lettek, és próbálták nyesegetni a vadhajtásokat. Például, amikor a lelkes coach tanonc megoldást javasolt volna, vagy éppen manipulatív, irányított kérdésbe igyekezett volna bújtatni saját gondolatait a coachee által felhozott probléma kapcsán. Pedig a feladat látszólag csak annyi volt, amit Komócsin Laura, a Business Coach Kft. ügyvezető igazgatója, senior executive coach adott nekünk, hogy a leendő coachoknak nyitott kérdéseket kell feltenniük. Azonban a fentiekben is vázoltak miatt a kihívás jóval nagybb, mint elsőre gondolnánk. 

Én coachee szerepbe kerütem, vagyis megosztottam egy problémát az aktuálisan kialakult, kis csoport tagjaival. Érdekes élmény volt, hiszen alig pár óra együtt ülés után kellett egy engem foglalkoztató helyzetről mesélni, számomra alig ismert embereknek. Megpróbálni értehetően, röviden összefoglalni az alaphelyzetet, majd a tisztázó kérdésekre válaszolni. Persze már az is segíthet, ha az ember átgondolja, megfogalmazza a helyzetet, amiben van. Ha jó kérdéseket kap, azok tovább egyengethetik az utat. Persze 15 perc nem elég egy probléma nemhogy megoldására, de feltérképezésére sem, mégis jó ujjgyakorlat volt alighanem mindenki számára, belekóstolni a feladatba, aminek a nagyja még előttünk áll.