Különös karrier váltók - Recruiterből tetováló művész - Erdélyi Szofi története.
Azt éreztem, hogy ha még egy embertől meg kell kérdeznem, hogy mennyi a fizetési igénye, akkor agyon lövöm magam…”
Sorozatomban olyan inspiráló, hétköznapi embereket mutatok be, akiknek az útja tervezetten az eredeti szakmáju
Azt éreztem, hogy ha még egy embertől meg kell kérdeznem, hogy mennyi a fizetési igénye, akkor agyon lövöm magam…”
Sorozatomban olyan inspiráló, hétköznapi embereket mutatok be, akiknek az útja tervezetten az eredeti szakmájukon kívüli területre vezetett, amit tudatosan léptek meg. Az ő történeteiken keresztül szeretnék jó példákat mutatni és inspirációt nyújtani azok számára, akik még csak fontolgatják a váltás gondolatát vagy már akár meg is tették az első lépéseket.
Erdélyi Szofi, 3 idegen nyelven beszél, diplomáját a PSZF-en szerezte, majd sikeresen lépkedett, mint toborzási szakértő a ranglétrán. Bár biztos volt a karrier útja és a megélhetése, ő mégis nagy bátorsággal fordult egy különös és teljesen más világ felé. A multik keretei között egy pillanatra sem feledte álmát, hogy a rajzolásból éljen meg és fő foglalkozásként űzze. Terve sikerült és álma a tetováló művészeten keresztül, emberek bőrére való alkotásban öltött testet. Úgy érzi, hogy megtalálta az útját és jó előre látja, hogy pontosan hogy fejlődjön és bontakozzon ki ezen a pályán. Boldog, energikusan kel fel és örömmel megy be minden egyes nap a szalonba.
Mennyi ideig dolgoztál te összesen a recruitment területén? – Először 7 hónapig voltam gyakornok, majd 1,5 évig toborzási tanácsadó egy piacvezető fejvadász cégnél, aztán vállalati toborzás oldalra váltottam, ahol 9 hónapot töltöttem el és aztán áttértem teljesen a tetoválásra. A vállalati oldalra egyébként kizárólag az anyagiak miatt váltottam, mert a fizetésem dupláját ajánlották és tudtam, hogy így sokkal többet tudok majd megtakarítani, ami elengedhetetlen lesz a váltáshoz.
Honnan jött neked a toborzás-kiválasztás utáni fordulat? – Már fősuli alatt is szerettem volna a tetoválás irányába elindulni, de az akkori barátom nem támogatta. Mivel inkább halogató típus voltam, így nem forszíroztam, gondoltam, hogy jó, akkor majd megpróbálom jövőre és közben jött a fejvadász cég. Azt közben megszerettem, sok új dolgot tanultam és jó lehetőségnek tartottam arra, hogy a személyiségemet és a kiállásomat fejlesszem a munkakör által. Inkább introvertáltabb típusnak tartom magam és az interjúztatás jó volt arra, hogy megtanuljam, hogyan kell határozottan fellépni és képviselni magunkat. A rajzolás megmaradt hobbinak a munka mellett és a tetoválás pedig egyelőre álomnak.
Egyébként nekem ez a kettős szál régóta jelen volt az életemben, én anno a Képzőművészeti egyetemre szerettem volna felvételizni, de a szüleim féltettek, hogy hogyan fogok megélni a festészetből.
Ezért felvételiztem a PSZF-re, hogy legyen egy megélhetést biztosító szakma a kezemben. A szüleim pedig hagyták, hogy azt csináljak a szabad időmben, amit szeretnék, én pedig rajzoltam, festegettem. A tetoválás pedig mindig is nagyon tetszett, mert jól néz ki számomra.
Vannak neked művész felmenőid a családodban? – Óó, rengetegen. A nagypapám a legnagyobb művész, neki vannak különböző díjai, is mint zenész, fafaragó, népművész. Ő volt a Vadrózsák néptánccsoport vezetője több évtizeden keresztül és még a régi szocialista időkben is bejárták az egész világot az együttessel. Édesapám restaurátor, édesanyám pedig írogatni szokott. A húgom is zenél, kint Amerikában ő egy vezető fuvolista. Tehát mindenkinek van egy művészi vonulata a családban, nekem a rajz.
Milyen nehézségekkel szembesültél a váltásod során?
– Hát az úgy volt, hogy amikor elkezdtem dolgozni és kezdett gyűlni egy kis tőkém, akkor utána néztem, hogy hogyan lehet kitanulni a tetoválás művészetét. Azzal kellett szembesülnöm, hogy az nem is olyan egyszerű, mert nincsenek hivatalos kiépített képző intézmények és jogi szabályozás sem a szakma körül. Mivel Magyarországon nincs erre kialakult platform, ezért kb. egy lehetősége van annak, aki erre az útra szeretne lépni, hogy vesz egy gépet magának és elkezd otthon autodidakta módon tanulni és gyakorolni. De ehhez is kellenek ismerősök, referenciaként, hogy honnan érdemes egy jó minőségű gépet beszerezni. Magadon és a barátaidon tudsz kb. alkotni, ami elég veszélyes dolog, mert maradandó nyomokat hagy, amit egy életen keresztül viselned kell. Mindamellett fájdalmas is. Ekkor estem egy pillanatra kétségbe, hogy most hogyan fogom én ezt a váltást kivitelezni, amit annyira szeretnék. Hol fogok megtanulni tetoválni, mikor az ismerősi körömön belül sem volt senki, aki segíteni tudott volna?!
Akkor mégis, hogy sikerült kitanulnod a mesterséget?
– Véletlenül a nagy keresgélés közben mégis akadt egy általános iskolai barátom, aki tetováló lett, akinek a javaslatára vettem én is egy gépet és otthon magamon kezdtem el gyakorolni. Keresgettem youtube videókat, oktatói oldalakat és lexikálisan is utána jártam mindennek, ahogy a főiskolán tanultam. Kisebb mintákkal kísérletezgettem magom és a barátaimon, majd gondoltam, hogy munka mellett elkezdek bedolgozni tetováló szalonoknak. Ez viszont nem volt egy nagyon életképes elképzelés, ugyanis napi minimum 8 óra fárasztó munka után egyszerűen fizikai képtelenség lett volna erre vállalkozni. Aztán haladt maradt az elképzelés idő hiányában, majd jött egy lehetőség, amikor az anyukám szerette volna, hogy egy hosszabb időre meglátogassam őket kint Amerikában. A körülmények is jól alakultak, jött egy új vezető a céghez, aki megengedte, hogy fizetés nélküli szabadságra menjek és elutazhattam. Kint besétáltam a rajzaimmal különböző szalonokba és nagyon tetszettek a műveim az egyik szalon tulajdonosának, aki egy gyakornoki állást ajánlott. Itt gyakoroltunk műbőrön, igazi bőrön, oktató videókat néztünk és nagyon jól haladtam, de nekem 3 hónap után haza kellett jönnöm, mert nem tartózkodhattam tovább az USA-ban zöld kártya nélkül. Hazajöttem és itthon az egyik legismertebb tetováló szalonnál jelentkeztem, ahová fel is vettek és tovább tanulhattam. De nem maradtam ott sokáig, mert elhívtak egy másik elismert helyre, ahová angolul beszélő tetoválót kerestek. Kicsit féltem, hogy készen állok-e erre, hogy élesben alkossak, de biztattak, hogy persze, csak csináljam.
Milyen anyagi vonzatai voltak a váltásodnak? – Az elindulásnak súlyos anyagi vonzatai voltak, ugyanis a gépek, a tűk a festékek egy legalább 1 milliós beruházás, ahhoz hogy valaki el tudjon kezdeni, tanulni és gyakorolni. Utána, amikor ingyen dolgoztam, akkor valakinek kellett fizetni az albérletet és az egyéb költségeket, amik a megélhetéshez szükségesek. Én szerencsés voltam, mert anyukám támogatott. Ezt 3-4 hónapig kellett igénybe vennem, aztán stabilizálódott a helyzet.
Összességében anyagilag, hogy jártál a váltással?
– Nagyon jól. Ha van kialakult vendégköröd, akkor a tetoválásból kényelmesen és szépen meg tudsz élni. A recruiter fizetésemnél például most már jobban keresek és hosszútávon egy befutott karrierrel elég szép megtakarításokat lehet képezni. Sok tetováló 40-50 éves korában abba is hagyja a munkát, mert olyan szépen keresett és utána festményeket kezd el értékesíteni és abból él. Sorban állnak az emberek a képeikért.
Milyen félelmeid voltak?
– Amikor már belekóstoltam a tetováló szalonok és a rajzolás világába, akkor annyira élveztem és éreztem, hogy ezt nekem találták ki, hogy ha belegondoltam, hogy ha vissza kell menni majd az irodába, ha mégsem jön össze ez az egész, attól rettegtem. Nem haltam volna bele, de nem szerettem volna rákényszeríteni magamat erre a kompromisszum megoldásra. A másik, amitől féltem, hogy mi van akkor, ha kiderül, hogy a tetoválás, amire én annyira vágytam nem nekem való és nem jön össze az álmom. Aztán az is félelmetes volt, amikor 3-4 hónap tapasztalattal a hátam mögött bejött valaki és tetoválnom kellett rá. Nem éreztem elég gyakorlottnak magamat az elején és USA-ban még simán gyakornoknak számítottam volna. Itt pedig hús-vér élő emberek testére kellett alkotnom.
Miből érezted, hogy lépned kell és mi adott lendületet?
– Ohh, én minden egyes meetingen vagy telefonálás alkalmával rajzoltam valamit. Megvolt a fejemben a minta és papírra kellett vetnem. Annyira éreztem, hogy a kezeimmel alkotnom kell.
Egy idő után minden egyes interjú egy lére ment, találkozó nélkül is meg tudtam volna mondani, hogy továbbítok-e valakit, és ha igen akkor mire. Rutinná vált az egész. Azt éreztem, hogy ha még egy embertől meg kell kérdeznem, hogy mennyi a fizetési igénye, akkor agyonlövöm magam. Az én személyiségemhez ez nem illett. Ráadásul a vállalati oldalon hiába volt magasabb a fizetésem, a munka önmagában sokkal unalmasabb volt, mint fejvadász oldalon. Minden héten telefonos interjúk és AC-k sorozata. Hiába voltam csak 3 éve ezen a pályán, úgy éreztem, hogy már nem bírom többször kimondani, hogy helpdesk.
Mit üzennél azoknak, akik gondolkodnak a váltáson, de félnek?
– Sok nehézség volt, de az hogy én megtaláltam, amit szeretek, új lendületet adott az életemnek. Nem kell motivációt keresnem, mert maga a munkám minden nap energiával tölt fel és frissen ébredek. Mindenképpen megéri váltani, ha olyan élethelyzetben van valaki, ahol nem érzi jól magát. Különösen akkor, ha tudja, hogy mire vágyik pontosan. Én konkrétan tudtam, hogy a tetoválásra vágyom, ezért azt üzenném a váltáson gondolkodóknak, hogy bizonytalanra ne induljanak el. Legalább azzal legyenek tisztában, hogy mit szeretnének. Én is rengeteg kutató munkát végeztem mielőtt elindultam. Időt és energiát fektettem abba, hogy könyveket, újságokat szerezzek be és tanulmányozzam a témát és legyenek információm. Nekem az is sokat segített később, hogy látták rajtam hogy nagyon tájékozott vagyok a tetováláson belül, ismerek neveket, irányzatokat.
Most mit szól a családod hozzá, hogy végül is befutottál és sikeres volt a váltásod?
– Eleinte anyukám nagyon aggódott miattam, kérdezgette, hogy ugye neked azért nem lesz ilyened. Aztán most már olyan szinten büszke rám, hogy ő kérdezi hol lesz a következő? Apukám nehezebben fogadta el, de ha találkozunk, most már ő maga kérdezi, hogy mutassam meg, mit rajzoltam mostanában. A 70 éves nagymamám pedig tervezi, hogy csináltat magának tetoválást Igen! Úgyhogy most azon gondolkodunk, hogy mi az a pici minta, amit még minimális fájdalommal fel tudok neki rajzolni. A barátaim is maximálisan támogattak, szinte mindegyikre rajzoltam már valamit és persze új barátokra is szert tettem a tetováláson keresztül.
Mi a terved a jövőre nézve, hogyan tovább?
– Még csak 7 hónapja tetoválok, ami nem olyan sok, így szeretnék eljutni egy magabiztos és technikailag magas szintre. Szeretnék utána vendégtetováló lenni külföldön. Ehhez nagy rutint kell még szereznem. Aztán mennék Németországba, Franciaországba, Angliába, de például USA-ba is, ahová már hívtak is vissza. Szóval fejlődni szeretnék, hogy egyre bonyolultabb dolgokat tudjak alkotni és kialakuljon a saját stílusom és hírnevet szerezzek. Saját szalon is szóba jöhet talán később, de engem a business része nem vonz annyira, bár anyukám támogatására ebben is számíthatok. Hosszútávon a festmények, illusztrációk rajzolása könyvekbe is szóba jöhet, azt is el tudom képzelni, de ehhez is a hírnév megszerzése szükséges. Szóval több lehetőséget látok a jövőre nézve és bízom benne, hogy nem fogok elveszni.
Mi a legfőbb személyiség változás, amit nálad a váltás magával hozott?
– Határozottabb lettem. Régen nem mertem nemet mondani.
Mivel most vannak olyan helyzetek, amikor igenis tudni kell nemet mondani, így nagyon megtanultam mikor és hogyan mondjak nemet. Már nem alázkodom meg, nem dolgozok mások helyett és végre úgy nézek ki, ahogy mindig is szerettem volna.
Kitartás, önismeret és szenvedély, elengedhetetlen kellékek ahhoz, hogy a célunkat elérjük. De érdemes! Ha te is váltani szeretnél, de nem tudod hogyan vagy nem vagy tisztában a képességeiddel, erősségeiddel, amikre építhetnél és külső segítségre lenne szükséged, akkor vedd fel velem a kapcsolatot a [email protected] email címen.
Ha úgy érzed, hogy Szofi története másoknak is lökést adhat, akkor oszd meg a posztot. Hasonló történetek és inspirációkra lenne szükséged, akkor csatlakozz a közösséghez és kövesd a Career Coaching fbook oldalát https://www.facebook.com/Patai-Kriszti-CareerCoaching-491401174371307/
Patai Kriszti, Career Coach
www.pataikrisztina.com