A kígyó mérge
A pénz narratívái.
Gyanítani kezdtem, hogy ellentmondásos viszonyban vagyunk a pénzzel.
Mivel munkám során sokféle emberrel kerülök kapcsolatba, feltűnt egy ideje, hogy a leginkább azok aggódnak miatta, akiktől ezt a legkevésbé várnám. Ők, a jómódúak, az élet napos oldalán tartózkodók, úgy tűnik, gyakran a biztonságot látják benne, ezért sosem szűnnek szorongani: mi lesz, ha egyszer nem lesz. Mindig többre és többre áhítoznak, már régesrég a szükségleteiken és kényelmükön túl. Ők azok, akik nemcsak gyerekeiknek, de már unokáiknak is elegendő tartalékot halmoztak fel, de valahogy mégsem tudnak leállni.
Azok ellenben, akiknek igazán lenne okuk többre vágyni, többnyire fatalista módon viszonyulnak a pénzhez. Nekik általában nincs vagyonuk és annyit költenek, amennyi éppen van - vagy inkább kicsit többet is.
Hogy sejtésemet közelebbről is szemügyre vegyem, megkértem pár tucat ismerősömet, fejezzék be ezt a mondatot:
„A pénz olyan, mint...”
Meglepett az eredmény. Meg is mutatom, mert érdekes.
Sokan valamilyen természeti jelenséghez vagy élőlényhez hasonlították a pénzt, egy másik nagy csoport az emberi kapcsolatokhoz. És volt néhány igazán különös asszociáció.
De a többség valamilyen őselemre gondolt: tűz, víz, levegő.
A legtöbben (kilencen) a levegőt említették, mert „ha van annyi belőle amit be tudsz lélegezni ,nem gondolkodsz azon, hogy ez így mennyire oké” és
„ha van, az nem igazán tűnik fel, de ha nincs, az nagyon tud hiányozni”.
Volt, aki azt írta: „a légzés, áramlik ki és be csak hagyni kell hogy megtörténjen”. Vagy akár a szél: „jön-megy”, valamint az elillanó kámfor és a buborék: „megjelenik felfújva, aztán szétpattan”.
Majdnem ennyien voltak, akiknek az energia jutott eszébe. „Szabadságot hoz, ha jól sáfárkodsz vele”, „áramlása építhet vagy rombolhat”.
És szintén jó sokan (nyolcan), akiknek a víz.
„Ahol jelen van, kisarjad az élet. De ha nincs, minden kiszárad. Ha pedig túl sok, minden elrothad.”
És persze előkerült a vízcsap-pénzcsap allegória is: „a víz a csapban - ha kell, engedek magamnak, de egyébként nem érdekel.”
De felmerült a tűz is:
„ha okosan használod, segít - ha bután, felemészt.”
Voltak még más természeti hasonlatok is.
„A pénz olyan, mint a fény. Néha több vagy kevesebb van belőle, lehet érte tenni, hogy legyen, tehetősnek / életképesnek vagy tehetetlennek /élhetetlennek lenni, lehet fontosnak tartani vagy bagatellizálni, de energiát ad és lehetővé teszi hogy létrejöjjenek dolgok, ám jobb a világnak, ha nem uralkodik el az ember felett. Szolgálhatja a szabadságot, függetlenséget az anyagi világban, nyilván függővé is tehet, kapzsivá, telhetetlenné. De elégedetté és jómódúvá is.”
„A pénz olyan, mint az idő - ha kevés van belőle az a baj, ha sok...sokszor az is.”
Sokan voltak, akik az állatokkal és az élővilággal asszociáltak: " ...mint a herélt kandúr: nehezen jutsz hozzá, még nehezebben tudod szaporítani", vagy "mint a kígyó mérge”, „...egy vírus: a gazda (ember) nélkül életképtelen, de része az életnek. Megfelelő környezetben szinte megállíthatatlanul szaporodik, él. A történelem során nem nagyon tudtuk megfékezni, és sokak halálát okozta/okozza."
„Egy laboratóriumi baktériumtenyészet”.
Voltak még sötétebb gondolatok is: „olyan, mint az alkohol: megrészegít” „egy Mágus! varázsol es rombol kívül és belül.”, többeknek jutott eszébe a drog (LSD), és „egy mumus, csupa szorongás kapcsolódik hozzá, kivéve hogy imádom elkölteni”.
Jöttek még a mesék („hol volt, hol nem volt” „... mintha nem is lenne”), és a szóképek: a pelyva, a homok („nagyot lehet markolni belőle, de gyorsan elfolyik a kezedből”) és a szappan (ami kicsusszan), a só (mint a mesebeli királynak), a trágya („akkor hasznos, ha szétszórod”) és „a szerencse: vagy van, vagy nincs.”
Volt, aki szerint a pénz olyan, „mint a hála” (talán az a fordulat járt a fejében: Isten fizesse meg), vagy „mint a kutya vacsorája”, és volt, aki szerint olyan, mint a figyelem: „néha túl sokat adunk belőle olyanra, amire fölösleges és túl keveset olyanra, ami viszont fontos”.
Furcsa, hogy többeknek jutott eszébe a játék, vagy éppen: „egy társasjáték kelléke”.
Innen már csak egy ugrás a „kapcsolat”, vagy épp a szex: „akkor sincs ha van. És akkor van, ha nincs.”
A férfiaknak: „egy nő - az ember vágyakozik utána és ha megkapja akkor elszórja”, illetve a nőknek: „a férfi - nem tudunk élni nélküle”.
És egyként: „mint a gyerek. Benne van minden lehetőség, rengeteg munka és öröm, meg a kudarcok sora. Szóval jó sokat kell foglalkozni vele...”. Vagy épp: „olyan, mint hisztiző kisgyereknek cukrot adni (rövid távon hasznos, de hosszú távon nem oldja meg a problémát, ráadásul mindig csak több kell belőle és ha a többi kisgyerek meglátja, azok is hisztizni kezdenek érte)”.
Összegzően pedig:
„A pénz olyan, mint a legtöbb ember. Társaságban érzi jól magát.”
És voltak persze viccesek:
„... mint a jó körömpörkölt. Sokáig tart megfőzni és pillanatok alatt elfogy.”
vagy „...mint a papírzsepi. Legkényelmesebb, ha mindig van nálad”, esetleg: „a pénz olyan, mint az érettségi. Akkor számít igazán, ha nincs”.
A filozofikusak: „az emberiség legrosszabb találmánya”, „ a sajt az egérfogóban”, „a szép élmény: senki sem gondolja, hogy neki már elég és nem kér többet”, „egy akadály, amely elválaszt bennünket”, „olyan, mint a hatalom: igazságtalanul van elosztva”, „béklyó, ami gúzsba köt”.
És az emelkedettek: „a pénz olyan, mint a virág, gondozni kell”, „olyan, mint a családon belüli lelki terror, nem beszélünk róla”, „ lehetőség arra, hogy naponta szavazhassak arról, hogy milyen világban szeretnék élni azáltal, hogy mit támogatok vele és mit nem”.
És végül a szókimondók: „a vér: nem élsz vele (nem eszed, nem iszod, stb.), de nélküle nem megy”.
„A pénz olyan, mint a szar. Büdös és ragad, leginkább a többi pénzhez”,
vagy valaki mástól: „mint az ürülék. Elkerülhetetlen, ragacsos, utálatos, de szükséges, ha nincs, baj van - ha van, baj van.”
Nos hát, ilyennek látják a pénzt azt én ismerőseim.
Mi következik ebből?
Tudja a fene.