Személyi felelősségvállalás - Munkakör és lelkiismeret furdalás

Nemes Zsuzsanna írása Nemrég beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki jogásznak tanul és utolsó féléveiben tart az egyetemen. Azt mondta, régebben a büntetőperek vonzották, de amióta sok ilyen pert látott, biztos benne, hogy nem le

Nemes Zsuzsanna írása

Nemrég beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki jogásznak tanul és utolsó féléveiben tart az egyetemen. Azt mondta, régebben a büntetőperek vonzották, de amióta sok ilyen pert látott, biztos benne, hogy nem lenne hiteles védőügyvéd, főleg ha egy bűnözőt kellene védenie; ilyet el sem vállalna. Mesélte, hogy az egyetemen egyszer egy tanára kérdezgette tőle egy óra kereteiben: ,,Ha felkérnék egy pedofil védelmére, elvállalná-e? És egy állatkínzót megvédene? És egy anyagyilkost?” Minden kérdésre a válasz egy egyértelmű ,,nem” volt.

Felhoztam párhuzamos példának az egyik barátnőm esetét, aki szülésznőnek tanul. Egy jó darabig biztos volt abban, hogy az övé lesz az egyik legnemesebb hivatás. Mindaddig, amíg az egyik órán azt nem mondta a professzora, hogy az aznapi órán azt tanulják meg, hogy hogyan kell egy abortuszt előkészíteni. A nagy meghökkenést azzal a tanáccsal oldotta fel a tanár, amit az ügyvédjelölteknek is meg kellett volna kapniuk: nem kell az ügyfél vagy páciens felett ítélkezni, sem átvállalni a tettének felelősségét.

Mindenkinek a saját hatásköréért kell felelnie, vagyis az ügyvédnek nem kell bűnösnek éreznie magát, ahogy azt az elkövető tehetné; és nem kell pálcát törnie senki felett, az a bíró feladata. Az ügyvédnek védenie kell, arra kap megbízást. Hasonló indokok alapján, egy egészségügyi dolgozónak sem kell átvállalnia egy anyai lelkiismeret furdalást egy abortusz elvégzése után, sem ítélkeznie egy anya felett, hiszen az nem az ő döntése.

Az említett két példában nyilvánvalóan nemcsak egyéni lelkiismeret furdalás merülhet fel, hanem jelen lehetnek a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdések. Engedheti-e azt az ügyvéd, hogy egy veszélyes bűnöző, akit képvisel, felmentést kapjon és szabadon járkálhasson a társadalmunkban? Engedheti-e egy orvos vagy szülésznő, hogy egy egészséges magzat ne jöjjön világra, amikor annak ugyanannyi joga lenne rá, mint bárki másnak? A válasz: igen. A mai törvények lehetővé teszik azt, hogy minden törvényszegő kapjon védelmet, valamint lehetőséget ad az anyáknak az abortuszra; tehát társadalmi szempontból sem tartozik lelkiismeret furdalással egy ehhez hozzájáruló ügyvéd vagy egészségügyi dolgozó, hiszen törvényi kereteken belül teljesítik a feladataikat.

Egyértelmű, hogy az érzelmek kivonása a munkakörből közel sem ennyire egyszerű. El kell ismernünk, hogy lelki nyomás alatt nem lehet teljes hatékonysággal dolgozni, tehát fontos, hogy jelen esetben- az ügyvéd vagy szülésznő megérjen a feladatra, és belássa, hogy meddig tart a felelősségi köre. Komoly segítség lehetne a hasonló foglalkozást választóknak, ha a felnövő generációk a közoktatás, vagy egy továbbtanulási tanácsadás során, szerezhetnének tapasztalatot azzal kapcsolatban, hogy mennyire tudják kivonni az érzelmeiket a feladatukból, amennyiben a feladat azt megkívánja; tehát rendelkeznének kellő önismerettel, mire pályaválasztás elé kerülnek.