Mennyibe kerül a cégnek egy félresikerült próbaidő alatti felmondás?
A próbaidő nem csak a múlt héten elemzett számítással kapcsolatban tartogat meglepetéseket a munkáltatóknak. A mai bejegyzésből többek között kiderül, hogy a túlbuzgóság időnként hasonló következményekkel járhat, mint a figye
A próbaidő nem csak a múlt héten elemzett számítással kapcsolatban tartogat meglepetéseket a munkáltatóknak. A mai bejegyzésből többek között kiderül, hogy a túlbuzgóság időnként hasonló következményekkel járhat, mint a figyelmetlenség. A téma lezárásaként a legérdekesebb résszel sem maradok adós: megmutatom, hogy mennyibe kerülhet a munkáltatónak egy félresikerült próbaidő alatti felmondás.
Indokolás nélkül
A törvény azt mondja, hogy a próbaidő alatti felmondást nem kell indokolni. Azt javaslom, hogy a munkáltatók vegyék komolyan ezt a lehetőséget, örüljenek neki, és tényleg ne indokolják a felmondást, ha végre egyszer nem kell.
Gyakori hiba, hogy a munkáltató - vagy azért, mert korrekt szeretne lenni, esetleg dühében kifejezésre akarja juttatni a munkavállaló felé, hogy miért is válik meg tőle ilyen hirtelen - mégis indokolja a próbaidő alatti felmondást. Mi ezzel a baj?
Ilyenkor a munkáltató ugyanolyan helyzetbe kerül, mintha nem próbaidő alatt szüntette volna meg a munkaszerződést, vagyis az indokolást egy esetleges perben is meg kell tudnia védeni. Neki kell bizonyítania, hogy tényleg a felmondásban jelölt ok miatt rúgta ki a munkavállalót, és azt is tudni kell bizonyítani, hogy az ok olyan súlyos volt, ami bármilyen józan ember számára indokolttá tette volna a felmondást.
Egyetlen kivétel van: ha a munkáltató olyat tett, amivel kárt is okozott, és ezt a munkáltató be is akarja rajta hajtani. Ilyenkor lehet indokolni próbaidőnél is. Természetesen ilyenkor is csak akkor érdemes, és a kár érvényesítése is csak akkor jár sikerrel, ha a károkozást és a következményeit a munkáltató bizonyítani is tudja.
Betegség a próbaidő alatt?
A gyakori tévhittel ellentétben a munkavállalók a próbaidő alatt ugyanúgy elmehetnek szabadságra (ha a munkáltató jóváhagyja), vagy betegszabadságra, mint ahogy erre jogosultak a munkaviszony teljes időtartama alatt. Arra hivatkozással tehát, hogy még tart a próbaidő, egyik munkáltató sem fogja tudni jogszerűen munkára kényszeríteni az influenzás munkavállalót, és a távolléttel a próbaidő tartama sem hosszabbodik meg (akármennyire ezt éreznénk igazságosnak).
Ami viszont fontos, hogy a próbaidő alatti távollétek alatt is minden további nélkül jogszerűen és azonnal meg lehet válni a munkavállalótól, persze, ha a csapdákba nem sétálunk bele...
Miért érdemes (próba)időben cselekedni?
Munkaügyi perek tárgyalásain ülve gyakran felmerül bennem, hogy bizonyos munkavállalók hogy élték túl a próbaidőt. Kisebb és nagyobb szervezetekben egyaránt érdemes tisztázni, hogy ki felel azért, hogy a próbaidő ne telhessen el észrevétlenül, ne maradjon néha nyilvánvalóan alkalmatlan munkavállaló véletlenül a rendszerben. Ha a munkáltató akár csak egy nappal is kicsúszik a próbaidőből, a nem kívánt munkaviszonyt már csak rendes vagy azonnali hatályú felmondással tudja megszüntetni. Ez pedig azt jelenti, hogy indokolni kell, az okokat bizonyítani kell, ha a munkavállaló perel, rendes felmondásnál a felmondási időre még fizetni kell a munkavállalót, sőt, a felére fel is kell menteni a munkavégzés alól, ha kéri.
Mennyibe kerülhet a munkáltatói hiba?
A leglényegesebb következmény, hogy ha a bíróság jogellenesnek találja a próbaidő alatti felmondást, akkor elmaradt jövedelemként maximum a munkavállaló tizenkét havi távolléti díját kell kifizetni neki. Az elmaradt jövedelem iránti igényét a munkavállaló az eljárás során eddig az összegig menet közben is emelheti, akár a másodfokú eljárásban is. Sőt, ha a per jogerős lezárulásáig nem éri el az elmaradt jövedelme a maximumot, akkor három éven belül még később is behajthatja a „maradékot”.
Ha a munkáltató esetleg feleslegesen indokolta a felmondást, és bebizonyosodik, hogy a felmondás diszkriminatív volt, akkor a munkavállaló akár azt is kérheti, hogy a bíróság helyezze vissza a munkakörébe.