A tegnapi nőnap margójára
Különleges Nőnap volt az idei. Az elmúlt hetek, hónapok eseményei tették azzá. Volt itt minden, csak nők iránti tisztelet nem. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos törvény leszavazása, az egyik rádió reggeli műsorának "játék
Különleges Nőnap volt az idei. Az elmúlt hetek, hónapok eseményei tették azzá. Volt itt minden, csak nők iránti tisztelet nem. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos törvény leszavazása, az egyik rádió reggeli műsorának "játékos viccelődése"...nem sorolom, tudjuk jól. Itt tartunk? Bármit lehet? Az erőszak magánügy, a "lekezelés" meg poén?!
Ez utóbbival coachként én is találkozom nap mint nap. Szeretnék megosztani veled egy történetet arról, hogyan működik ez manapság vállalati környezetben. Ne gondolj valami „nagy dologra”, csak egy apró megjegyzés, egy poén, amit az egyik ügyfelem kapott a minap. Tanulságos történet.
Ügyfelem, - nevezzük Ritának - 40-es csinos nő, saját vállalkozása van. A szolgáltató szektorban alvállalkozóként dolgozik, elismert szakember a maga területén. Az egyik partnercégnél volt éppen egy megbeszélésen, amikor felmerült egy új ötlet. Mivel ez az eddigiektől teljesen eltérő feladatot jelentett, felvetődött a kérdés, hogyan, milyen feltételekkel lehet együttműködni. Rita tárgyalópartnere nem rendelkezett kellő felhatalmazással a témában, ezért behívta a Vállalatvezetőt. Rita arra volt kíváncsi, hogy milyen anyagi keretekben lehet gondolkodni. Megérkezett a nős, három gyermekes Vállalatvezető, aki mosolyogva, poénkodva azt mondta ügyfelemnek: "A díjazás? Hát, majd elviszlek vacsorázni."
Rita zavartan mosolygott, és próbált célozgatni rá, hogy ez talán nem annyira jó megoldás. A Vállalatvezető, továbbra is vicceskedve, megkérdezte: "Miért? Férjnél vagy?" Rita némán megrázta a fejét. A Vállalatvezető erre cinkosan kacsintva: "Akkor miért is ne?"
Rita nem szólt semmi, zavartan állt. Blokkolta a meglepetés, a felháborodás.Nézzük meg egy pillanatra, mit mutat a Vállalatvezető viselkedése? Még ha nem is tudatosan, de mit üzent ezzel Ritának?
Ennyire tartja a munkáját? Az új megbízás díja egy vacsora? Vagy inkább az ára? A feltétele? Ha egy nő nem házas, akkor simán lehet egy nős ember szeretője? Neki ez belefér? És Ritáról is ezt feltételezi? Milyen előfeltevéseket fejeznek ki ezek a mondatok?!
Rita tehát hallgatott, nem állt bele a helyzetbe. Ezzel jóváhagyta ezt a viselkedést, ezt a gondolkodást. Néma gyereknek, ugye….
Mit tehetett volna Rita? Kérdez. Kedvesen, de határozottan.
- Ha férfi lennék, akkor is egy vacsorával gondolnád honorálni a munkámat?
- Tisztázzuk a helyzetet, Te most családapaként, vacsorára hívtál. Neked család mellett ez belefér? És azt feltételezed, hogy részemről semmi akadálya sincs, hiszen nem vagyok férjnél?
- Szerinted a mondataid azt tükrözik, hogy egy vezető beosztású férfi szakmailag elismer egy vállalkozást vezető nőt, akit nőként is tisztel, és egyenrangú félnek tekint?
Lehet, hogy a férfiak számára ez jó poén, de egy családos férfi és egy hajadon nő között ennek egészen más jelentése van. Üzleti találkozón pláne.
Ha Rita elejét akarja venni a további hasonló jó poénoknak, akkor szembesíteni kell mindazzal a Vállalatvezetőt, aminek talán nincs is tudatában. Ritának határokat kell húznia, kifejezni, hogy az ilyen összekacsintós poénkodásra nem vevő! Nem kell elfogadnunk, hogy akár viccből is, de nőként és szakmailag egyaránt degradáló megjegyzéseket kapjunk.
Az a szomorú, hogy szinte már hozzászoktunk. Rita is nehezen hozta fel ezt a történetet, hisz „apróság”.
Minek konfrontálódni? – gondolta. Miért kell mégis beszélni róla? Mert pusztító hatása van. Pozícióbeli különbséget alakít ki a felek között, oda az egyenrangúság. Oda a kollegialitás, az egymás elismerése, emberként, szakmailag. Rögzülnek a sztereotípiák, a klisék. Felsőbbséget ad annak, aki a megjegyzést teszi, alárendelődik az, aki kapja. Jobb tehát idejében felismerni, és elejét venni a dolognak. Még akkor is, ha azt gondolják, hogy nem érted a poént, hisztis vagy, álszent vagy kékharisnya…
Rita azt gondolta, hogy ez biztosan csak őt bántja, hiszen egy emancipált nő ma már nem akad fenn ilyeneken. Vagy mégis? Vajon attól leszek emancipált, ha röhögök ezen? Vagy attól, ha a női méltóságomat megőrizve kiállok magamért, és elvárom, hogy az üzleti partnereim a nőiességemet és a szakmai felkészültségemet egyaránt tisztelettel kezeljék?
Hogyan lehet jól reagálni az ilyen helyzetekben?
Ha belül stabil vagy, ismered az értékeidet és azokat az asszertív kommunikációs technikákat, amikkel mindezt képviselni is tudod.
Pályafutásomat nyelvtanárként kezdtem, egy multinacionális cégnél tanítottam a vezetőknek franciát, értekezletekre, tárgyalásokra, prezentációkra készítettem fel őket. Egy idő után azt vettem észre, hogy szívesen osztják meg velem gondolataikat, kétségeiket, egyre többször kérnek tanácsot vezetői munkájukkal vagy akár kollégáikkal kapcsolatban is. Mivel már gyermekkoromtól kezdve érdekelt az ember, a lélek működése, szívesen voltam partnerük ezekben a beszélgetésekben. Értettem, éreztem az igényüket, hogy megbeszéljék valakivel ezeket a témákat, egy olyan emberrel, aki kicsit kívülálló, hiszen nem a szervezet része, és képes új szempontot mutatni. További tanulmányaim tehát a vezetésfejlesztésre irányultak. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Kara után humán tudományokat tanultam, később tréning módszereket, majd Párizsban és Budapesten coachingot. Elmélyültem a rendszerszemléletű pszichológiában, különösen a Gestalt irányzatban, foglalkoztam a Jungi személyiségtipológiával. Kezdetben soft skills és vezetői tréningeket tartottam, 2006 óta egyéni és csoportos coachingot. Valójában azt érzem hivatásomnak, hogy támogassam az embereket abban, hogy azok legyenek, akik lenni szeretnének. A munkájukban, a szakmai kiteljesedésükben. Trénerként és coachként abban támogatom az ügyfeleimet és a hallgatóimat, hogy a legjobb képességeiket felszínre hozzák, és azokat tudatosan használják konfliktusaik és elakadásaik megoldásában, céljaik elérésében. Abban segítek a vezetőknek, hogy szembenézzenek belső világukkal, vállalják önmagukat, felismerjék, tudatosítsák és megéljék értékeiket, elengedjék félelmeiket, bízzanak magukban, és a munkatársaikban. Egyszóval, hogy hiteles vezetők lehessenek.
