Mikor pihentél utoljára?
A napokban egy régi ismerősömmel találkoztam egy kávéra. Beszélgettünk, kivel mi van.
Nevetve meséltem, hogy előző nap sms-eztem valakivel, de válasz helyett a parkolást leállító „stop” üzenetet küldtem el neki. Figyelmesen h
A napokban egy régi ismerősömmel találkoztam egy kávéra. Beszélgettünk, kivel mi van.
Nevetve meséltem, hogy előző nap sms-eztem valakivel, de válasz helyett a parkolást leállító „stop” üzenetet küldtem el neki. Figyelmesen hallgatott, majd csendesen megkérdezte: "Mikor pihentél utoljára? Nem kellene neked is odafigyelni arra, amire az ügyfeleidet ösztönzöd?"
Igaza van. Nekünk, nőknek, jól megy az osztott figyelem és a multi-tasking. Ami aztán egyszer csak ellenünk fordul. Mind tudjuk – elméletben -, hogy mit kellene tennünk magunkért. Hogy nem lehet mindig mindenben maximálisat nyújtani. Vagy ha igen, akkor az előbb utóbb megbosszulja magát. De mégis, valahogy mindig elkap a gépszíj.
Azért vegyük át még egyszer!
1. A legfontosabb, hogy felismerjük fel a jeleket. Vagy a környezetünkből szól valaki, vagy magunktól is rájövünk. Dekoncentráltak, feszültek, türelmetlenek vagyunk, állandó az időhiány, rendszertelenül eszünk, ezért jönnek az emésztési problémák, alvás-zavarok… Kapcsold csak be a tv-t, és nézz meg egy-két reklámblokkot. Az összes bogyót, ami stresszt csökkent, teljesítményt vagy koncentrációt fokoz, alvást vagy emésztést segít, nőkkel reklámozzák… Ez feltűnt már valakinek?!
2. A második lépés Hozunk egy döntést. Hogy tudatosan változtatunk. És következetesen tartjuk is magunkat hozzá. Hogyan? Alaposan vizsgáljuk meg a tevékenységeinket. Tegyünk fel magunknak alapvető kérdéseket.
Vegyük először a munkát.
Annyit teljesítesz, és azt, ami TÉNYLEG a Te feladatod, felelősséged?
Ha találsz olyat, ami nem a tiéd - akármi is az oka (erről egy másik alkalommal fogunk még beszélni) -, add vissza annak, akihez valóban tartozik. Szabj határokat, mondj nem-et. Delegálj, kérj segítséget, szervezd át, priorizálj…
Nézzük a magánéletet.
Biztos, hogy mindig mindent egyedül kell megoldanod? Nézz körül, ki miben tud Neked segíteni? Mit tudsz másra bízni? Kit tudsz bevonni? Kivel tudsz „szövetkezni”?
Ha ezeket átgondoltad, és elkezdted ennek megfelelően átalakítani a dolgaidat, akkor a fennmaradó időt magadra fordíthatod. Fontos, hogy ez minőségi idő legyen. Ami ellazít, feltölt.
A rendszeres, megfelelő táplálkozás így már belefér az életedbe. Meg egy kis mozgás.
Mindenképpen szánj időt olyan tevékenységre is, ami egy kicsit lecsendesít. Lelkileg, mentálisan. Ami Neked jól esik. Jóga, pilates, meditáció, légzőgyakorlatok, mudrák, bármi, ami lehetőséget ad arra, hogy csak magadra, csak befelé figyelj. A légzőgyakorlatokat és mudrákat például az irodában, vagy akár az autóban is végezheted. Azért persze állj meg közben:-) Erre azért van szükség, hogy egyensúlyban maradj, hogy időről időre kapcsolatba kerülj magaddal, a belső erőforrásaiddal.
Tehát, gondold végig, dönts, és cselekedj. Következetesen, újra és újra, amíg szokásoddá nem válik. Máshogy nem megy, csak következetességgel. Különben észrevétlenül újra elkap majd a gépszíj, ahogy engem is.
És Te? Mikor pihentél utoljára?
Pályafutásomat nyelvtanárként kezdtem, egy multinacionális cégnél tanítottam a vezetőknek franciát, értekezletekre, tárgyalásokra, prezentációkra készítettem fel őket. Egy idő után azt vettem észre, hogy szívesen osztják meg velem gondolataikat, kétségeiket, egyre többször kérnek tanácsot vezetői munkájukkal vagy akár kollégáikkal kapcsolatban is. Mivel már gyermekkoromtól kezdve érdekelt az ember, a lélek működése, szívesen voltam partnerük ezekben a beszélgetésekben. Értettem, éreztem az igényüket, hogy megbeszéljék valakivel ezeket a témákat, egy olyan emberrel, aki kicsit kívülálló, hiszen nem a szervezet része, és képes új szempontot mutatni. További tanulmányaim tehát a vezetésfejlesztésre irányultak. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Kara után humán tudományokat tanultam, később tréning módszereket, majd Párizsban és Budapesten coachingot. Elmélyültem a rendszerszemléletű pszichológiában, különösen a Gestalt irányzatban, foglalkoztam a Jungi személyiségtipológiával. Kezdetben soft skills és vezetői tréningeket tartottam, 2006 óta egyéni és csoportos coachingot. Valójában azt érzem hivatásomnak, hogy támogassam az embereket abban, hogy azok legyenek, akik lenni szeretnének. A munkájukban, a szakmai kiteljesedésükben. Trénerként és coachként abban támogatom az ügyfeleimet és a hallgatóimat, hogy a legjobb képességeiket felszínre hozzák, és azokat tudatosan használják konfliktusaik és elakadásaik megoldásában, céljaik elérésében. Abban segítek a vezetőknek, hogy szembenézzenek belső világukkal, vállalják önmagukat, felismerjék, tudatosítsák és megéljék értékeiket, elengedjék félelmeiket, bízzanak magukban, és a munkatársaikban. Egyszóval, hogy hiteles vezetők lehessenek.
