Vajon mi a legbefolyásosabb nők titka?
Mi lehet a titok? Hogyan lesz egy nő a legbefolyásosabbak egyike? Röviden: szerintem az, hogy nem akartak azok lenni. Csak volt valami, ami igazán fontos volt nekik...
A Forbes magazin idén is közzétette a listáját a legbefolyásosabb magyar nőkről.
Mi lehet a titok? Hogyan lesz egy nő a legbefolyásosabbak egyike?
Röviden: szerintem az, hogy nem akartak azok lenni. A lista kapcsán elgondolkodtam más sikeres nők történetein is, és közben feltűnt pár dolog, ami közös bennük. Az egyik éppen az, hogy ezek a nők nem akartak a szó szoros értelmében karriert csinálni. Nem akartak a legbefolyásosabbak lenni, nem ez volt a motivációjuk. Egyszerűen csak volt valamijük, amit meg akartak osztani másokkal, volt mondanivalójuk, tehetségük, ötletük, vagy víziójuk, amivel a világunkat jobbá akarták tenni.
A Forbes listáról itt van mindjárt Stahl Judit. Ő főzni akart, és úgy gondolta, minden nőnek kell ebben segítség. Vagy - ha kicsit nagyobb körben nézünk szét - vegyük Agatha Christie-t, aki ugyan nincs a listán – ezen legalábbis - de a nevét és a műveit mindenki ismeri. Nos, ő nem akart írónő lenni, csak szeretett fantáziálni. Gyermekként ezzel szórakoztatta magát, és úgy gondolta ez másoknak is jót tenne. Nem tartotta magát egyébként írónőnek, több mint száz regénnyel a háta mögött sem. Egy alkalommal ki kellett töltenie valamilyen hivatalos dokumentumot, és ő – így emlékszik önéletrajzi könyvében – nem azt írta oda, hogy író, hanem azt, hogy háztartásbeli. Annak tartotta magát, miközben sikeresebb és gazdagabb volt mindkét férjénél.
Az abszolút példakép szerintem minden nő számára, Coco Chanel. Szegény családból származott, és jóllehet elhatározta, hogy gazdag lesz, mégsem ez volt a fő motivációja. Barátja és támogatója, Étienne Balsan gróf házában volt alkalma elgondolkodni a tétlen, de gazdag életmódon, az anyagi függőségen és az aktuális ruhadivaton. Egyik sem tetszett neki igazán, mint női sors vagy szerep, ezért elhatározta, hogy mindegyiken változtat. Elsődleges célja az lett, hogy kiszabadítsa a nőket a fűzőből és a habos-babos ruhakölteményekből, ami egyébként jól szimbolizálta nők helyzetét. Egy nő belülről, önmagától szép, nem a rajta lévő tollaktól. És mivel egy nő tevékeny, ezért kényelmes ruhákat kell viselnie. Így állt neki megváltoztatni a divatot, megteremtve közben az új nő ideált. Neki tehát küldetése volt, változtatni akart a nők társadalmi pozícióján.
Az egyébként szerintem külön érdekesség, hogy mindkettőjüknek voltak kis hiányosságai a saját szakterületükön. Agatha Christie legendásan rossz helyesíró volt, Coco Chanel pedig nem igazán tudott varrni. Szóval nem attól lesz valaki sikeres, hogy "hibátlan" szakember.
A Forbes listáján a kultúra kategóriában Eszenyi Enikő végzett az élen, aki a karrierizmusról is beszélt egy korábbi rendezvényen. A saját motivációjáról így nyilatkozott: „színészként az embernek van mondanivalója, de csak a szerepen keresztül szólhat a nézőkhöz, ami egy szűk mezsgye. Csak annyit közölhet, amennyit a szerep megenged. Rendezőként már nagyobb tere van önmagát, a mondanivalóját kifejezni, ott már több szereplőn, egy egész történeten keresztül nyilvánulhat meg. Színház igazgatóként már jóval több lehetősége van átadni mindazt az embereknek, ami számára fontos. Több síkon tud szólni, szórakoztat és elgondolkodtat, értéket közvetít, szemléletet és közösséget formál". Színészként "csak" egy kis üzenetet közvetíthet, igazgatóként viszont már a víziójából valóságot teremthet. Szerintem ezzel tökéletesen összefoglalta a lényeget.
A második dolog, ami szintén közös bennük, hogy büszkék arra, hogy nők. Nem hátránynak élik meg, nem gondolják, hogy ez akadálya lehetne annak, hogy véghezvigyék, amit szeretnének. Pedig ők is találkozhattak sztereotípiákkal, negatív megkülönböztetéssel, Coco Chanel a maga korában különösen, de nem foglalkoztak vele, csak tették a dolgukat. A víziójuk sokkal fontosabb volt, abban hittek, és nem hagyták magukat eltéríteni. Mondanám, hogy igen, mindannyian kitartóak 
voltak, küzdöttek, felálltak és tanultak a kudarcokból, stb. De egyrészt ez elég közhelyes, másrészt meg a lényeg szerintem az, hogy belülről hajtja őket valami, ami fontos nekik, ami szívügyük. Az ember szerintem csak akkor tud igazán kitartó - és hiteles - lenni, ha ez megvan.
Moldova György azt mondta, hogy "az okos nő nem vár a csodára, megteremti azt". Ehhez viszont kell még valami. A sikeres nőkben az is közös, hogy voltak támogatók körülöttük, akiket megérintett a víziójuk és segíteni akarták őket a megvalósításban, a kibontakozásban. Akár a család, akár a barátok, akár munkatársak, akár tágabb értelemben vett támogatók. Ezek a nők el tudják fogadni a támogatást, ha felajánlják nekik, de – ami szerintem talán még fontosabb is – tudatosan keresik is, mert tudják, hogy az nem gyengeség, hanem az erejük többszöröződik meg ezáltal.
Ha szeretnél sikeres női vezetővé válni, még többet hallani sikeres nőktől arról, hogy nekik mi a titkuk, gyere el a Női Vezetőképzés programjaira. Vendégeink lesznek: Tóvári Zsuzsa pszichológus, coach, a férfi vizilabdaválogatott sportpszichológusa, a döntéshelyzetek szakértője, Kreiter Éva, a Dreher Sabmiller HR Vezetője, aki a női félelmekről beszél majd és állandó trénerünk lesz Jakab Kriszta, aki 10 évig volt a Nők Lapja Café főszerkesztője, emellett a jóga és az integrál pszichológia elkötelezett híve.
Pályafutásomat nyelvtanárként kezdtem, egy multinacionális cégnél tanítottam a vezetőknek franciát, értekezletekre, tárgyalásokra, prezentációkra készítettem fel őket. Egy idő után azt vettem észre, hogy szívesen osztják meg velem gondolataikat, kétségeiket, egyre többször kérnek tanácsot vezetői munkájukkal vagy akár kollégáikkal kapcsolatban is. Mivel már gyermekkoromtól kezdve érdekelt az ember, a lélek működése, szívesen voltam partnerük ezekben a beszélgetésekben. Értettem, éreztem az igényüket, hogy megbeszéljék valakivel ezeket a témákat, egy olyan emberrel, aki kicsit kívülálló, hiszen nem a szervezet része, és képes új szempontot mutatni. További tanulmányaim tehát a vezetésfejlesztésre irányultak. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Kara után humán tudományokat tanultam, később tréning módszereket, majd Párizsban és Budapesten coachingot. Elmélyültem a rendszerszemléletű pszichológiában, különösen a Gestalt irányzatban, foglalkoztam a Jungi személyiségtipológiával. Kezdetben soft skills és vezetői tréningeket tartottam, 2006 óta egyéni és csoportos coachingot. Valójában azt érzem hivatásomnak, hogy támogassam az embereket abban, hogy azok legyenek, akik lenni szeretnének. A munkájukban, a szakmai kiteljesedésükben. Trénerként és coachként abban támogatom az ügyfeleimet és a hallgatóimat, hogy a legjobb képességeiket felszínre hozzák, és azokat tudatosan használják konfliktusaik és elakadásaik megoldásában, céljaik elérésében. Abban segítek a vezetőknek, hogy szembenézzenek belső világukkal, vállalják önmagukat, felismerjék, tudatosítsák és megéljék értékeiket, elengedjék félelmeiket, bízzanak magukban, és a munkatársaikban. Egyszóval, hogy hiteles vezetők lehessenek.
