Ki kérdezi? Miért kérdezi?

Melyik az a kérdés, amire a felvételiztető HR-eseknek háromból két interjún válaszolniuk kell, de tíz éve még senki sem kérdezte tőlük? Az elmúlt hónapokban számos HR-vezetővel beszéltünk a megváltozott munkavállalói igények

Melyik az a kérdés, amire a felvételiztető HR-eseknek háromból két interjún válaszolniuk kell, de tíz éve még senki sem kérdezte tőlük? Az elmúlt hónapokban számos HR-vezetővel beszéltünk a megváltozott munkavállalói igényekkel kapcsolatos tapasztalataikról. Elmondásuk szerint háromból két jelentkező kérdez rá a rugalmas munkavégzés lehetőségére. Azt gondolhatjuk, hogy ez kizárólag az Y-generáció igénye, ám ez nem teljesen igaz. A fiatalabb korosztály esetében ez a szempont valóban nagyobb súllyal nyom a latba, amikor leteszi voksát egy-egy cég mellett, de a középkorú álláskeresők is egyre nagyobb számban élnének az otthoni munkavégzés nyújtotta előnyökkel. Miért vált a flexibilitás központi kérdéssé?

A technikai fejlődés vívmányai ma már mindenki számára könnyen elérhetőek, az online térben való kapcsolattartás mindennapjaink része, nincsenek kommunikációs akadályok. Éppen emiatt válik sokszor feleslegessé a személyes jelenlét, és az irodai körülményekkel járó nehézségeket a munkavállalók éppen ezért látják még nagyobbnak, mint korábban – mert elkerülhetők lennének.

Ha megkérdezzük kollégáinkat, hogy miért szeretnének otthonról dolgozni, a kézenfekvő előnyökkel kezdi mindenki:

• nem kellene napi 1-2 órát ülnöm a dugóban vagy tömegközlekednem,
• ezt az időt akár munkára is fordíthatnám (vagy a családomra, sportolásra, pihenésre),
• anyagi oldalról sem elhanyagolható, hogy megspórolhatom a munkába-járás költségeit,
• csökkenne a napi stressz,
• kiegyensúlyozottabbá válnának a hétköznapjaim,
• hatékonyabban tudnám végezni a munkámat, ha nem lenne a folyamatos háttérzaj körülöttem, a folyamatos telefonálás, jövés-menés nem segíti a koncentrációt, a munkámban folyamatosan megszakítanak kérdésekkel – elvégre nem tehetem ki a homlokomra a „ne zavarjanak” táblát...

Ha tovább kapargatjuk a kérdést, egészen extrém válaszokat is kapunk, de valljuk be, ezek a szempontok is erősen befolyásolhatják a munkavégzés helyéhez kapcsolódó érzéseinket:

• „Nem szeretném ismerni a velem egy légtérben ülők egészségügyi és magánéleti panaszait”,
• „Bosszant, hogy a dohányosoknak óránként tíz perc szünet jár, ha összeadjuk ez több, mint egy óra! Vajon miért nem mehetek haza ennyivel hamarabb, ha nem dohányzom? Ezt az időt én is szívesen fordítanám másra!”
• „Asztaltársam egész nap csámcsogva eszi a rágót. Már délelőtt tíz órakor az agyamra megy, a feszültségtől nem tudok a munkámra koncentrálni.”
• „Mindenkinek máshol van a higiéniai ingerküszöbe, nap-mint-nap találkozom elfogadhatatlan állapotú mellékhelyiséggel.”
• „Sokan jönnek betegen dolgozni, ezzel veszélyeztetik az egészségemet.”
• „Folyamatos vita van az ablak nyitásáról és zárásáról, a hőmérséklet beállításáról, ez mindennapi feszültséget szül bennem.”

Ha el lehet kerülni ezeket a problémákat, ha kevesebb stresszt jelentő körülményeket tudunk munkavállalóinknak biztosítani, miért ne tennénk? Különösen akkor, ha ezzel jelentős munkerőpiaci előnyökhöz is jutunk...