A Personal Hungary vendégelőadója: Prof. Dr. Baracskai Zoltán
Fél órát töltöttem egy Pissarro kép előtt a Metropolitan múzeumban. Néha közelről néha messziről bámultam. Messziről több tucat embert láttam. Jól meg lehetet különböztetni a nőket és férfiakat, gyerekeket és fölnőtteket. S
Fél órát töltöttem egy Pissarro kép előtt a Metropolitan múzeumban. Néha közelről néha messziről bámultam. Messziről több tucat embert láttam. Jól meg lehetet különböztetni a nőket és férfiakat, gyerekeket és fölnőtteket. Sőt a mozgásukból talán a fölnőttek kora is kitalálható. Ha karnyújtásnyira közelítettem – ahonnan a művész festette – akkor csak egy pici ecsetvonást láttam. Nos, ez a művészet: tudni, hogy más lesz látható messziről, mint közelről.
Pissarro egy időben Camille Corot tanítványa volt, majd később Gaugain tanult őtőle. A művészetben természetes, hogy a tanítványnak van mestere. Ezt az ógörög tudásmegosztási, modellt valamikor fölváltotta a formális (tantermi) tanulás. nyílván nem baj, hogy a gyerekek iskolába járnak, és csak a kivételes művésztehetséggel megáldottak kapnak magántanárt. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy egy csoport gyerek előbb utóbb rájönne a Pitagorasz tételre, vagy megírná az Ódát, de miért is ne mondanák meg nekik az iskolában, hogy ezek már léteznek, és marhaság gyötrődni a megalkotásukon. Talán azután, hogy megtanulják azt, ami van, könnyebb lesz megalkotni azt, ami nincs. Itt viszont már visszajöhet, a feledésbe merült mester-inas viszony.
Amikor 1993-ban az első hazai humánmenedzser képzésbe betuszkoltam a „tréning” (gyakorolni az ügyességeket) műfajt, el sem tudtam képzelni annak „cunami hatását”. Minden mást elsöpört. Talán itt az ideje, hogy a tudásfrissítésben a vállalatok visszahozzák a mester-inas tanulási modellt. Lássuk be minőségi tudást csak valódi mesterektől lehet szerezni. Sematizált elcsépelt gyakorlatokat végezve aligha. A mester sohasem rejtvényfejtő, aki keresi az egyetlen meglévő helyes választ. Persze valódi inspiráló mestert találni nehéz. Az ilyen embere ritka, mint a fehér holló. Éppen ez teszi valóban értékessé. A mesternek van egy összképe a világról, de legalább annak egy szeletéről. Ő látja az összképet és annak nyomán rakosgatja bele a részleteket. A mester-inas kapcsolat rehabilitációja esetleg meg is történhet. Fontos tudni, hogy az inas nem mestere egykori összképét látja, hanem egy másikat, de az is összkép. A mester nem rohangál az inasok után, hanem ha szerencséje van, akkor azok megtalálják. Ha nincs, akkor kénytelen türelmesen várni. Menet közben majd kiderül, hogy működik-e a modell.
"Ön sem tudott valami sokat, amikor a szolgálatomba került. Fölvergődött és túlszárnyalt engemet is." (Ibsen: Solness építőmester). Képzeljük el, hogy a szervezetekben a tudásfrissítésért felelős (Chief Learning Officer) helyükre teszi az apró részleteket kiemelő tréningeket, és helyet ad a mester inas modellnek is. Ehhez csak annyi kell, hogy a CLO szerepe megváltozzon. A szerepe akkor változhat meg, ha ő is látja a tudásfrissítés összképét.
Prof. Dr. Baracskai Zoltán
A Personal Hungary vendégelőadója