Kinek lehet valóban kötetlen a munkaideje?
Gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a hierarchiában nem is túlzottan felül lévő irodai munkatársak munkarendjét kötetlenné minősíti a munkáltató, jellemzően munkaszerződéssel, ritkábban más módon (a törvény szövege al
Gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a hierarchiában nem is túlzottan felül lévő irodai munkatársak munkarendjét kötetlenné minősíti a munkáltató, jellemzően munkaszerződéssel, ritkábban más módon (a törvény szövege alapján erre akár egyoldalúan is módja lehet).
A kötetlen munkarendben dolgozó munkavállaló munkaidejét nem kell nyilvántartani, számára bérpótlékok nem járnak, és a rendkívüli munkavégzés is kizárt az esetében. Rendkívül csábító tehát a munkáltatók számára, hogy a munkavállalók minél nagyobb részét „kötetlen” munkarendűvé minősítsék.
Csábító, ugyanakkor rendkívül rizikós is. A kötetlen munkarend ugyanis nem jelent mást jogi értelemben, mint hogy a munkáltató a munkaidőbeosztás jogát a munkavállalónak átengedi. Ez nem jelent se többet, se kevesebbet annál, mint ami le van írva. A munkaidőbeosztás jogának átengedése azt jelenti, hogy a munkavállaló mondja meg, hogy mikor akar munkát végezni – tehát nem szólhatunk rá a munkavállalóra, ha „késett”, vagy korán hazament, esetleg azért, mert „nem túlórázik”, hiszen ezek a fogalmak értelmezhetetlenek akkor, ha a munkaidő beosztását a munkavállaló végzi. Ha a munkavállaló mondja meg, hogy mikor dolgozik, akkor nem tehetünk neki szemrehányást azért, hogy nem maradt bent.
Természetesen egy dolgot azért elvárhatunk az ilyen munkavállalótól: Hogy átlagosan dolgozza le a napi nyolc óráját. Az, hogy az „átlag” milyen időszak átlagát jelenti, nehéz megmondani, de egy-két hónap átlagában azért ez véleményem szerint elvárható.
A magyar jogalkotó – több más, magyar munkatörvénykönyvbéli fogalomhoz hasonlóan, pl. megszakítás nélküli munkakör – „hozzáköltött” a kötetlen munkarend uniós irányelvi fogalmához. (Sajnos általánosságban is elmondható, hogy a magyar munkajog uniós megfelelőségével komoly problémák vannak.) A magyar jogalkotó szerint „a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.” Természetesen ez a „jogalkotói költés” nem jelenti azt, hogy kötetlennek minősíthető egy olyan munkakör, amelynek betöltője folyamatosan meetingeken ül, vagy akinek óránként státusriportot kell készítenie. Még munkáltatóbarát értelmezéssel is a fenti jogszabályi fordulat legfeljebb azt jelenti, hogy nem érinti a munkarend kötetlen jellegét, ha pl. a key account manager az ügyfelek munkaidejében köteles végigjárni az üzleti partnereket, vagy ha havonta egy közös meetinget tart a key account manager-eknek a munkáltató.
A tipikus, aggály nélküli kötetlen munkarendben foglalkoztatható munkavállaló a key account manager, az ügyféllátogató, és hasonló munkakörök. A törvény erejénél fogva kötetlen munkarendben dolgozik ezen felül a vezető állású munkavállaló, továbbá a távmunkás. Egyes vélemények szerint a vezetők asszisztensei is dolgoztathatóak kötetlen munkarendben, ez álláspontom szerint véleményes, mindkét álláspont mellett felhozhatóak érvek.
A fenti körön kívül azonban fokozott óvatosságot javasolok a kötetlen munkarend alkalmazásakor, különösen azon munkavállalók tekintetében, akik valójában nem rendelkeznek érdemi szabadsággal munkaidejük beosztása kapcsán, mivel pl. jelentős számú meetingen kell részt venniük, és még kiemeltebb figyelmet javasolok ezen munkavállalói kör tekintetében akkor, ha egyébként nyilvánvaló, hogy a „kötetlenség” megállapításának valódi célja a rendkívüli munkavégzés ellenértéke fizetésének elmulasztása.
A szerzőről
Dr. Fodor T. Gábor több, mint két évtizede foglalkozik munkajoggal. Számos munkajogi tárgyú cikk szerzője magyar és angol nyelven, sikeres előadó, ügyvéd. Dr. Ferencz Jácinttal és Dr. Kun Attilával fennálló ügyvédi társulásuk elsősorban multinacionális cégeket szolgál ki a legkülönbözőbb munkajogi kérdések megoldása kapcsán.Gábor kedvenc területe a munkaidős szabályozás, ennek kapcsán tudományos kutatásokat is folytat. Szereti a bonyolultabb, kihívást jelentő ügyeket, jogi kérdéseket.
