DISC? Az már nem lejárt lemez?

Valaki mindig megkérdezi. Először nagyon meglepődtem, most már mosolyogva várom. Sőt néha szándékosan ki is provokálom.

DISC? Az már nem lejárt lemez?

Ezt a kérdést szokták nekem szegezni a leggyakrabban, amikor szakmai körökben elkezdem mesélni, mivel foglalkozunk. (A második leggyakoribb kérdés az „És mi a szösz az a diszk?”)

Mára már szép kis csokorba gyűjtöttem a válaszokat – noha attól félek, még mindig nem igazán értem a kérdést. :)

1. A DISC nem a célja egy tréningnek, hanem egy eszköze.
A DISC alapú tréningek általában nem l’art pour l’art a DISCről és Values Indexről szólnak, hanem mindig van egy elsődleges fejlesztési cél, aminek a segítésére irányul. Ez lehet együttműködés fejlesztés, vezetői készségfejlesztés vagy értékesítői, ügyfélszolgálati tréning – azaz olyan területek, ahol kiemelten, pénzügyi eredményekre váltható módon hasznos az emberismeret. A DISC és Values Index egy rendkívül sokoldalúan felhasználható eszköz, mellyel százféle képzési célt meg lehet támogatni.

2. Kell egy tükör
A fent említett tréningeket nehéz lenne úgy eredménnyel zárni, ha nem tudnánk, honnan indultunk. Mindig kell egy diagnózis arról, hogy milyenek is vagyunk. Jó, ha van egy viszonyítási rendszer arról, hogy milyen lehet a többi szereplő. Kell a visszajelzés, mert sajnos általában kevésszer, keveset kapunk. Jó tudni, hogy hol tartunk, és mit tudunk tenni azért, hogy a célba érjünk. Néha abban is kell a segítség, hogy elfogadjuk és szeressük magunkat, a jelenben, úgy ahogy vagyunk.

3. A DISC nem csak magunkról szól
Ha valaki elsajátítja a DISC és a Values Index használatát, nem csak magáról tud meg sokat. Érzékenyebbé válik az egyéni különbségekre, képes lesz megérteni és elfogadni azokat, másképpen kapcsolódni másokhoz. Nem csak az egyéni profil az érték, hanem ez a fajta érzékeny emberismeret. Vezetők számára különösen hasznos, mert így képesek lesznek építeni a különbözőségekben rejlő erőforrásokra.

4. A DISC könnyen megtanulható és alkalmazható
Szerencsére több olyan eszköz létezik, amit használhatunk a képzéseken tükörnek. Ezek között van nagyon drága és ingyenes, kihívást jelentően bonyolult és faék egyszerűségű, szakmai zsargont használó és közérthető, a teljes spektrumon. A DISC a maga 4 viselkedési alaptípusával és a Values Index a 7 motivációval az egyszerűen elsajátíthatóak között szerepelnek, a résztvevők képesek lesznek később önállóan is támaszkodni a képzésen megszerzett tudásra.

5. A DISC időtálló
Hát igen, végül is Krisztus előtt 130 és 2019 között kimehetett volna a divatból… (Amikor is Hippokratész munkáját alapul véve Galénosz megalkotta az első viselkedéselméletek egyikét) De ha a korra érzékenyek lennénk, előre ugorhatnánk 1956-ba, amikor Walter Clarke elsőként készített egy valódi DISC mérőeszközt. Az MBTI például ugyanúgy a Kr.e. IV. századig vezeti vissza a tipológia alapjait, és az eszköz első kézikönyvét 1944-ben publikálták. A Big Five személyiségtaxonómiát az 1950-es években hozta be a köztudatba Warren Norman. Még számtalan példát hozhatnánk arra, hogy a ma leggyakrabban használt eszközök mind hosszú és boldog élettel büszkélkedhetnek – mert időtállóak, kipróbáltattak és beváltak.

6. Mindig lesznek újak
A szakmában eltöltött hosszú évek alatt még sosem találkoztam olyannal, aki azért nem akart volna DISC vagy egyéb ön-és emberismeret alapú képzésre menni, mert már volt és unja (sőt, inkább jellemző, hogy újra jönnének és támogatóként hírét viszik). Megrendíthetetlenül hiszek abban, hogy az emberek számára mindig a legizgalmasabb saját magunkról tanulni, és mindig a leghasznosabb olyan eszközt adni, ami segíthet nekik békébe kerülni saját magukkal és másokkal. Emellett folyamatosan lép be a munkaerőpiacra a legfrissebb generáció, akiknek szintén jól jönne, ha meg tudná ismerni saját tehetségeit és mások erősségeit.

7. A nagy kérdések nem változtak
A saját magunkkal és embertársainkkal kapcsolatos kérdések ugyanazok maradtak: Ki vagyok én? Milyen munka illik hozzám? Miben vagyok tehetséges? Hogyan győzzem meg a főnökömet? Miért tudnak mások jobban érvényesülni ebben a szervezeti kultúrában? Miért érzi úgy [tetszőlegesen behelyettesíthető családtag], hogy mindig igaza van és mindenbe beleszólhat? Miért ilyen bonyolult ez a párkapcsolat? Miért nem csinál meg soha semmit a [tetszőlegesen behelyettesíthető családtag]? Miért olyan hülye a szomszédom? Ezekre is – még mindig – választ adhat a DISC és Values index. (Nem mindig 42 :))

Persze, eladni nem könnyű, mert mindig izgalmakra, újdonságra vágyunk… Mindig jönnek újabb és újabb mérőeszközök, tesztek, profilok, és mi csillogó szemmel és majdnem vallásos áhítattal lelkendezünk az egyikről vagy másikról…

De a lényeg az, hogy – a most már kissé hosszúra nyúlt ’védőbeszédem’ összes pontján túl a nap végén – úgyis az fog számítani, hogy mit is kezdünk a teszt eredményekkel.