Nincs munkaerőhiány! Illúzió van!

A kijelentésem alól azonnal felmentem az IT szektort, de a többiről máris kifejtem véleményem. 15 éve dolgozom zseniális jelöltekkel és elképesztően komoly szakmaisággal bíró cégekkel. Az utóbbi egy-két évben azonban azt érzem

A kijelentésem alól azonnal felmentem az IT szektort, de a többiről máris kifejtem véleményem.

15 éve dolgozom zseniális jelöltekkel és elképesztően komoly szakmaisággal bíró cégekkel. Az utóbbi egy-két évben azonban azt érzem, bizonyos cégek mellett üstökösként megy el a 21. század és még csak fel sem kapják a fejüket.

Amikor egy partnerünknek jelöltet keresünk és találunk, akkor mutatjuk be, ha megvan a lelkesedése, hajlandó oda és annyiért utazni, megvan a végzettsége, beszéli az elvárt nyelvet és megfelel a kritériumok minimum 80%-ának. A cég HR-ese önéletrajz alapján nagyon lelkes, ám egy szakmai vezető hetek elteltével visszajelez, hogy van valami, amihez a jelölt nem ért. Ez soha nem a „must have” kritérium, hanem valami, amiben van még hová fejlődnie. Vagy egyszerűen csak egy kifogás például az illető életkora miatt.

Vette a valaki valaha a fáradtságot adott cégnél, hogy kiszámolja mekkora kiesés, ha 3-6 hónapig nincs betöltve olyan munkakör, ami „termelő” pozíciónak számít és a cég hatékonyságát növeli? Leült-e valaki kiszámolni, hogy ha felvesz egy lelkes 80%-os jelöltet és az szivacsként felszívja a hiányzó tudást egy-két hónap alatt, akkor nem járt-e jobban a tökéletes hátterű és életkorú jelöltre várakozáshoz képest?

Minden tiszteletem azoké, akik rugalmasságukkal hagyják áramlani a munkaerőpiacot és a megváltozott keresleti-kínálati piac függvényében hozzák meg döntéseiket. Ne mondjuk, hogy munkaerőhiány van, ha bármikor be tudunk mutatni X+Y mennyiségű jelöltet, de ezzel ez a baj, azzal meg az. Pár éve bizony ezt megtehettük, ma viszont meg kell tanulnunk együtt élni azzal, hogy a világ erőteljes változásban van. Egyre kevesebb kész ember van, akik bérigényét viszont el kell fogadnunk, ha kizárólag rájuk vadászunk.

Bármit meglehet tanulni, ha valakinek van képessége hozzá és szorgalma. Az, hogy valaki elkötelezett cégünk felé manapság többet jelent, mint egy jó drágán a konkurenciától megvett szakértő, akit tőlünk még drágábban egy év múlva újra elcsábítanak.

Nem tudok általánosítani, mert végtelenül büszke vagyok azokra a cégeinkre és az általam ismert HR-esekre, akik személyiségekben gondolkodnak az elvárásoknak megfelelő háttér jelentős megléte mellet. Akiknek ha azt mondom találtam valakit, szerintem tetszeni fog neked, akkor azt mondják, várj, adok időpontot, megnézem.

Mindaddig, amíg túlságosan pontosan tudjuk és végtelenül biztosak vagyunk benne ki az egyetlen, aki nekünk megfelelhet, a múltban élünk. A rugalmasság és a kompromisszum a jövőnket, a cégünk eredményességét befolyásolja és hozzá adott értékként új lendületet, új szemléletet, friss energiát hoz cégünkbe. Ne abban legyünk biztosak miért nem veszünk fel valakit, hanem ha ott ül előttünk és velünk akar dolgozni, találjuk meg azokat a pontokat, ami miatt szeretnénk vele együttműködni! Korra, nemre egyéb diszkrimináló tényezőkre tekintet nélkül. Ha már ott ül velünk szemben a munkát akaró ember, legalább próbáljuk meg felfedezni, mi az, ami miatt Ő a mi jelöltünk. Mert ha megy, Don Quijote-ként fogunk szélmalomharcot vívni a megálmodott, de csak nyomokban létező emberek felvételéért.

Pethő Anikó