De mi lesz a kirekesztettekel?

Ez egy rendkívüli blogbejegyzés. Rendkívüli, mert kicsit eltér a megszokott témáktól és rendkívül rövid. Kis gondolatébresztő. Ma eszembe jutottak azok az emberek, akiket valamilyen szempont alapján "kirekesztetteknek" hívok magamb

Ez egy rendkívüli blogbejegyzés. Rendkívüli, mert kicsit eltér a megszokott témáktól és rendkívül rövid. Kis gondolatébresztő. Ma eszembe jutottak azok az emberek, akiket valamilyen szempont alapján "kirekesztetteknek" hívok magamban. Mert kiszorultak az iskolai csoportból, a munkahelyi kollektívából, egy közösségből. Bárhol fellelhetők, és sorsukat látni mindig fáj.

Sokszor elgondolkodom rajta, vajon ők érzik, hogy kívülállók? Érzik, hogy a többség nem velük, hanem rajtuk nevet? Mindig húzott a szívem feléjük. Tudom is, mi az oka. Gyerekként mindig az jutott eszembe, mi lenne, ha az én kisöcséimmel is így bánna valaki..anyaként pedig a sírás fojtogat, ha arra gondolok, egyszer az én gyerekem is lehet egy közülük.

Mert mások, mert kilógnak a sorból. Visszahúzódóbbak, nem nagydumások, félénkek, esetlenek, bizonytalanok önmagukban. Emiatt az erősebbek hamar rászállnak és "lúzert" faragnak belőlük. Esélyt kell adni mindenkinek, mert legtöbbször nem is ismerjük azt, akit csúfolunk, eltaszítunk magunk mellől. Előítélet. sokszor ennyi az egész.

Eszembe jut az a sok rémhír, amikor tinédzser lányok lesznek öngyilkosok internetes zaklatások, szívatások miatt. Rémisztő.

Mindenesetre nem akarok most így este senkit lehangolni, csak figyelmeztetni, hogy az önmarketing nem azt jelenti, hogy önmagunkon kívül nem kell senkivel sem foglalkozni és át kell tiporni a másikon. Maradjunk meg embernek! Embernek lenni nem gyengeség,hanem a mai személytelen világunkban már már kuriózum. Jó tanácsként mondom, remélem megszívlelitek.

Persze azért haladunk tovább az önmarketing vonalon, de ez is kell az összképhez!