Neítélj, hogy ne ítéltess- Sztereotípiák az életünkben

Megint hétfő van. Új hét, új lehetőségek. Vannak visszatérő pontok az életemben, amikhez valamilyen okból egyfajta mágikus "tiszta lap" érzést kötök. Ilyen például minden évben a szeptember (talán az iskolai évek miatt) és persz

Megint hétfő van. Új hét, új lehetőségek. Vannak visszatérő pontok az életemben, amikhez valamilyen okból egyfajta mágikus "tiszta lap" érzést kötök. Ilyen például minden évben a szeptember (talán az iskolai évek miatt) és persze minden hétfő. Mert ugye "majd HÉTFŐTŐL.

Hétfőtől lehet mindent legjobban csinálni. Fogyókúrába kezdeni, elkezdeni vitamint szedni, tanulni, sportolni kezdeni. Szóval bármit, amit egy szimpla szerda, vagy egy ócska csütörtöki napon nem tehetnénk meg. Mert hogy jönnénk mi ahhoz?!?

Nos, erre a hétfőre ezt tartogatom magamnak: nem ítélkezem. Mától, mielőtt kialakítanék bárkiről első, vagy sokadik látásra egy (sokszor általam kreált, valósághoz semmi köze nincs) képet, előbb megismerem őt tényleg. Vagy ha nem tudom, mert nincs erre lehetőségem, ill. nem akarom, akkor meg KI KELL IKTATNOM a sablonokba rendezgetést.

Szerintem jó páran vagytok, akiknek ismerős ez a helyzet. Sajnos hajlamosak vagyunk sablonokban gondolkodni, mert az a fránya agyunk ugye szépen kiegészíti a félinfókat. Csak éppen ezek a kiegészítések nem feltétlenül az adott valósághoz kapcsolódnak. Nem bizony. Sokkal inkább az én "belső valóságomhoz", amiket korábbi tapasztalatok, sztereotípiák, érzések, benyomások alapján alakítottam ki.

Érzékelek az érzékszerveimmel egy képet: teszem fel, egy nőt látok, akik körömcipőben, totál trendi öltözékben libben be reggel az óvodába és hagyja ott a gyereket egész napra.

Mi tesz az agyam? Rákapcsol és beúsztat ehhez a képhez egy csomó infót, ami "szerinte" passzol a hozzá. ("Ez is inkább lepattintja a kölköt, csak hogy mehessen csevegni a fodrászához, közben mire hazaér, a bejárónő kitakarít és rendel valahonnan majd kaját...") Miért? Mert azt a látványt szokta meg az agy, hogy egy anyuka: lestrapált, rossz frizurájú, kotlóstyúk, aki csak a gyerekeinek él. Pedig ezek csak a végletek. Rengetek színárnyalat van még közte. De egyszerűbb ezekhez nyúlni, mint tényleg a kép mögé nézni. Remek eszköz az önfejlesztésre, ha a sztereotip gondolkodást megpróbáljuk tudatosan mellőzni.

Számtalan más lehetőség is lenne: 1. anyuka dolgozik, robotol, mert egyedül neveli a gyereket, majd megszakad a szíve, hogy ilyen keveset lehetnek együtt? 2. Anyuka sikeres vállalkozó, aki úgy igazította a rutinját, hogy heti 3 napot dolgozik, a többit a családjának szenteli? 3. Lehet, hogy anyuka épp csak megy ma valahová, ahová ki kellett öltöznie? Még vagy 100 verziót fel lehetne sorolni.

A lényeg, hogy ne ítélkezz, amíg nem ismered a másik történetét, útját. Mennyivel jobb lenne, ha az emberek törekednének a másik elfogadására. Ha elfogadnák, hogy az emberek, viselkedésükben, gondolkodásmódjukban, szokásaikban különböznek egymástól. Egyébként unalmas is lenne az élet.

Nos, ennyit az én hétfőmről. A továbbiakban nem lelkizős témákat hozok nektek. A múlt heti pszichológiai jellegű témák után most belehúzunk kicsit az önmarketingbe. Készüljetek!

Jelentkezz INGYENES önmarketing e-mail tanfolyamunkra ITT!