Sikeres pályaválasztás- Miért olyan nehéz?
Tudtátok, hogy általában életünk 1/3-át a munka teszik ki? Nem mindegy, hogy ez az idő hogyan telik, igaz? Úgy gondolom, senkinek sem szabadna életének ekkora részét olyan időtöltésre "pazarolnia", amit nem szeret, ahol nem érzi jól
Tudtátok, hogy általában életünk 1/3-át a munka teszik ki? Nem mindegy, hogy ez az idő hogyan telik, igaz? Úgy gondolom, senkinek sem szabadna életének ekkora részét olyan időtöltésre "pazarolnia", amit nem szeret, ahol nem érzi jól magát. Vajon hányan vannak köztünk, akik ha most kellene pályát választani, valami telesen másba kezdenének, mint annak idején?
Mi lehet az oka annak, hogy sokan nem találják meg a számukra megfelelő munkakört, szakmát, pályát?
Hogy nap mint nap szorongva, elégedetlenül, rossz kedvel indulnak munkába?
Úgy gondolom több lehetséges válasz is van (még ennél is több, biztos Nektek is van rá ötletetek)
Kevés a generációkon átörökített "munkatudat". Amikor a gyerek már egészen kiskorától szervesen részt vesz a család mindennapi munkájában. A kisfiúk az apjukkal állatokat gondoznak, a földeken dolgoznak, a lányok édesanyjuknak segítenek főzni, mosni, a ház körül rendet teremteni.
Ma már a gyerek csak azt látja, hogy apa meg anya reggel elmegy a "hivatalba" dolgozni, de hogy mit csinál voltaképp, arról fogalma sincsen.
Mindenki tanulni akar minél tovább. Régen az érettségi, ma már a diploma az alap. De senki sem méri fel iskolaválasztás előtt a képességeit. Lehet, hogy szegény gyerek végigszenved 4 évet egy főiskolán és végez egy olyan karon, amivel soha az égvilágon nem fog majd elhelyezkedni. Pedig, ha tudatosan készülne a pályaválasztásra, kiderülne, hogy olyan készségei vannak, amik kitűnő asztalossá, vagy kutyakiképzővé tennék őt. Ha esélyt adna neki.
Nem kevés olyan embert ismerek, aki sikeres karriert futott be, de egyáltalán nem a végzettségének megfelelő területen dolgozik. (Gondolom ezen majd a mostani "röghöz kötés" szabály majd azért alakítani fog.)
Nem mernek váltani, ha nem tetszik. Félnek beismerni, hogy nem érzik jól magukat a területen, ahol dolgoznak és nem mernek belevágni a változtatásba. Amerikában egyáltalán nem rendhagyó, ha valaki 50 évesen tanul valami újat és vesz 180°- os fordulatot. Úgy érzem sokan inkább választják a kiszámíthatósága miatt viszonylag kényelmes rosszat, mint a szuper lehetőségekkel kecsegtető, de bizonytalan újat.
Mit lehet tenni ez ellen?
Ha még pályaválasztás előtt állsz:
- ismerj meg minél több foglakozást, szakmát
- nézz utána nyílt napoknak, szervezzetek az iskolában pályaválasztási napokat, ahol a szülők bejöhetnek elmesélni, mit dolgoznak és miből áll a mindennapi munkájuk
- ne dőlj be a hangzatos neveknek, tudd meg pontosan, mivel foglalkozik egy ilyen- olyan manager
- végezz el pályaválasztási teszteket, hogy kiderüljenek erősségeid, érdeklődési területed
Ha már dolgozol, de nem vagy elégedett:
- Ne félj kipróbálni valami újat
- Gondold végig, mit nem szeretsz a mostani munkádban és mi az, ami jó benne. Segíthet elindulni a megfelelő irányba, ha pályamódosításon gondolkozol.
- Képezd magad, sosem késő. Másoddiploma, OKJ, szakirányú továbbképzések. Járj utána!
- Végezz önképzést, önfejlesztést. Számos fórumot, tanfolyamot találsz rá az interneten.
Remélem Te azok közé tartozol, akik kívülállóként olvasták ezt a cikket, mert elégedett vagy mostani helyzeteddel! :)
Ha mégsem, akkor talán ez lehet az első lépés, amit meg kell tenned:
JELENTKEZZ AZ INGYENES E-MAIL TANFOLYAMUNKRA!
Nincs kockázat, csak nyerhetsz vele.