Tanítás- minden nap egy kiteljesedés?

Ma olvasgatás közben belebotlottam egy cikkbe, mely arról szól, hogy a kormány szerint nincs semmi ok a készülődő pedagógussztrájkra, hiszen jól látható, optimista jövőképpel rendelkezhetnek a legújabb beavatkozásnak köszönhetőe

Ma olvasgatás közben belebotlottam egy cikkbe, mely arról szól, hogy a kormány szerint nincs semmi ok a készülődő pedagógussztrájkra, hiszen jól látható, optimista jövőképpel rendelkezhetnek a legújabb beavatkozásnak köszönhetően. (Itt elolvashatod, ha érdekel) Nem bírtam megállni, hogy leírjam ezzel kapcsolatban azt a gondolatot, ami coachként rögtön eszembe jutott.

Nem tisztem és nem is szeretném kommentálni ezeket az eseményeket. Sokfélét hallani mindkét oldalról. Kiben van a hiba, ki mit akar és melyik a járható út. Nem ez a célom ezzel a cikkel. Nem is értek hozzá. Amihez viszont értek és nagyon is érdekel, az a tanítás emberi, pszichológiai háttere.

Van szakma, van végzettség, beosztás, foglalkozás. De van a hivatás. Sokszor hallottam már, hogy tanárok, nagyon jó tanárok kijelentették, hogy a tanítás, az oktatás az HIVATÁS. Csupa nagy betűvel. De mit is jelent ez? Az értelmező szótár szerint a “hivatás” az elhivatottság, rátermettség egy feladat elvégzése iránt. Egy munkakör, pálya, foglalkozás iránt érzett lelki hajlam, belső vonzódás. A tanítás pedg egy olyan foglalkozás, kenyérkereseti tevékenység, amelyet ilyen elhivatottság alapján végeznek.

Lássuk be, a mai keresetek mellett nem valószerű, hogy aki erre a pályára adja a fejét, annak a vagyongyarapítás a célja. Egyszerűen szereti amit csinál. Mindannyiunk életében voltak- a szerencsésebbeknek akár több is- olyan tanárok, akiktől valahogy más volt tanulni. Akit élvezet volt hallgatni, akinek az órái után otthon már nem is kellett tanulni, hiszen szinte minden megragadt abból, amit mondott. Mert szerette, amit csinál. Szent meggyőződése, hogy amit ő tud, az a hallgatóságot ugyanolyan lázba hozza, mint őt. Mikor tanít, beszél, mesél, csillog a szeme és ekkor él igazán.

Fogok még foglalkozni az önkifejezéssel későbbi bejegyzéseimben, ill. egy teljes fejezetet szánok ennek hamarosan megjelenő tanfolyamomban is. A tanítás véleményem szerint egyfajta önkifejező eszköz is lehet. Mit érezhet az az oktató, aki a katedrán állva szinte zsigereiben átérzi, amiről mesél? Boldogan belefeledkezik a számok, versek, történelem, képzőművészetek világába.

Ismerős a FLOW kifejezés? Szerintem valami ilyesmi lehet ez az állapot. A flow: A Flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, teljesen átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli.(forrás: Wikipedia)

Lényege, hogy abban az adott pillanatban csak és kizárólag az számít,amit akkor csinálunk. Nincs jövő és múlt. Csak a jelen, nincs annál fontosabb. Kívánom, hogy mindannyian találjátok meg a módját ennek az élménynek az átélésére. Ezek által az élmények által leszünk mindig kicsit többek, megtanulhatjuk szeretni, elfogadni önmagunkat és derűsebben látni a világot.

Persze jöhetnek majd a “pesszimisták” (vagy sajnos inkább realisták), akik majd jól ki akarnak ábrándítani, hogy ma már nem lehet ilyen szintem tanítani, mert ugye a körülmények…de én köszönöm szépen, megmaradok ma már ebben a lila ködben és bízom benne, hogy az én ábrándos világom azért a valóságban is létezhet. :)

www.sikerman.hu