Te állod a sarat?

Hiba csúszik a számításainkba. Elcsúszunk a banánhéjon. Porszem kerül a gépezetbe. Bárhogy is fejezem ki, mindegyik ugyanazzal az érzéssel jár. A KUDARC érzésével. Legutóbbi bejegyzésemben az önbizalom építésének egyszerű trü

Hiba csúszik a számításainkba. Elcsúszunk a banánhéjon. Porszem kerül a gépezetbe. Bárhogy is fejezem ki, mindegyik ugyanazzal az érzéssel jár. A KUDARC érzésével. Legutóbbi bejegyzésemben az önbizalom építésének egyszerű trükkjeit osztottam meg Veletek, majd azt ígértem, másnap folyt. köv.. Mégsem tettem. Kíváncsi vagy miért? Elmondom!

Aki nem tudja tanítja. Ismerős, ugye? Ha már nagy frázispuffogtatós bejegyzésbe kezdtem, akkor ne hagyjuk ki a "cipésznek lyukas a cipője" bölcsességet se. Szóval a következő történt. Neki álltam egy nagy falatnak, egy kihívást jelentő munkának. Tudtam, hogy nehéz lesz, tudtam, hogy valószínűleg nem jön elsőre össze, mégis reménykedtem abban, hogy jusztis! :) Magasra tettem a lécet, de annyira nagy volt a lelkesedésem, hogy bármekkorát átugrottam volna. De elestem. Ahogyan azt borítékolni lehetett, nem jött össze az első próbálkozás és KUDARC lett a vége.

Mit tanítok én itt? Hogy a kudarc nem baj. A kudarc a siker velejárója, az előszobája, amin át kell haladni. Hogy minden kudarcból tanulni kell, mert akkor van értelme. Felállni, körbenézni, mit kell majd legközelebb máshogy csinálni és menni tovább. A célnak kell a szemünk előtt lebegnie, mert az ad erőt a továbblépéshez. Nekem jól meghatározott a célom, ahogy lennie kell. Mégis a kudarc után belesüppedtem egy napra az önsajnálatba.

Mi jut ilyenkor egy átlagember eszébe? Feladom, nekem ez soha nem fog összejönni. Hogy is képzeltem ezt, nem is értek hozzá. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem lennének ilyen nagyravágyó terveim. Igen, az én agyamon is ezek futottak át, miközben mélységesen sajnáltam magam. Szegény kicsi én. :( Aztán egyszer csak jött a nagy megvilágosodás!

Normális vagy, ember? Pont Te, pont itt? Hogy képzeled? :) Szóval győzött a jobbik énem, az akarni tudó, küzdő felem. Elhessegetettem a felhőket, kitisztítottam az agyam, papírt, tollat ragadtam és összeírtam a pontokat amik a kudarchoz vezettek. Feketén, fehéren. Érzelemmentesen, csak a tényeket. Lám lám! Mégsem olyan reménytelen a helyzet. Itt egy kicsit javítgatom, ott egy kicsit foltozgatom, máris jobbnak kell lennie legközelebb.

Mindezt azért osztottam meg Veletek, hogy lássátok, a nagy szavak sokszor mit sem érnek, ha ránk törnek az érzelmek. Vesszőparipám a tudatosság. Hogy tudjuk, mit miért teszünk, mi a célunk, mi visz minket előre és hogy minden lépésünket ehhez igazítsuk. Mégis jöhet egy banánhéj, egy porszem, egy hiba és akkor borul az egész.

Éld túl a kudarcot, lépj hátra, nézd külső szemmel. Lásd, hogy van választásod, van másik út. De hagyd magad embernek lenni és ha az esik jól, akkor ne menj az árral szemben, hanem süppedj csak egy rövid időre a mocsaradba, adj egy kis kimenőt a nagy tudatosságodnak. De aztán rázd meg magad és vedd fel a kesztyűt!

Show must go on! :)

Te még nem használtad ki ezt az ingyenes tanulási lehetőséget?

Akkor tedd meg most!