publikálva: 2012.03.05 - 12 éve
Tiltható-e a közösségi média munkahelyi használata?
A közösségi hálózatok magánéletünk egyre fontosabb részé válnak. A Facebook közösségi tér, mindennapi beszédtémáink forrása, politikai bejelentések helye, központi találkozóhely és még sok minden más. Az egyre inkább kikop
A közösségi hálózatok magánéletünk egyre fontosabb részé válnak. A Facebook közösségi tér, mindennapi beszédtémáink forrása, politikai bejelentések helye, központi találkozóhely és még sok minden más. Az egyre inkább kikopó iWiW hálózaton ugyan nem ilyen intenzív az élet, de "digitális telefonkönyvként" még mindig sokan használják. Egy friss becslés szerint a LinkedIn professzionális közösségi hálónak nagyjából 200 000 hazai felhasználója van, a Twitter magyar felhasználói is nagyjából ennyien vannak.
A közösségi hálózatok ilyen elterjedtsége és további folyamatos térnyerése mellett a munkahelyek is lépéskényszerbe kerülnek. Ahogy a késő-kádári évek kultúrpolitikájában, itt is "3 T kérdése" merül fel: tiltani kell, tűrni, vagy támogatni?
Tiltás. A közösségi hálózatok teljes munkahelyi tiltása, esetleg "liberális" kivitelben korlátozott (pl. napi 2x10 perces) használata jó megoldásnak tűnhet, de a gyakorlatban nem működik. A tiltás rossz közérzetet kelt, még azokat is frusztrálja, akik egyébként nem is használják ezeket a szolgáltatásokat. A közösségi hálózatokat tiltó vállalatoknál végzett (anonim) felmérések szerint a felhasználók csaknem fele a vállalati szabályzatban szereplő egyértelmű tiltás ellenére rendszeresen használja a nyilvános közösségi hálózatokat.
Nem kell azonban feltétlenül szabályt szegni a "napi betevő" Facebook-adagért. Egyre többen rendelkeznek a közösségi hálózatok használatára alkalmas telefonnal és megfizethető áru mobilinternet-előfizetéssel. A tiltás egyszerűen a számítógépről a vállalati "cenzúra" által ellenőrizhetetlen mobil csatornára tereli a munkahelyi felhasználókat.
Tűrés - Egyes cégek felismerték a közösségi hálózatokban rejlő lehetőségeket és megpróbálják a maguk hasznára fordítani azokat. A nyilvános közösségi hálózatok "beengedése", esetleg saját alkalmazásokkal való kiegészítése egyszerű, járható útnak tűnik, buktatói leginkább csak utólag derülne ki.
A tűrés stratégiája olyan belső kultúrát feltételez, ami mindenki számára egyértelművé teszi, mit szabad beengedni, vagy "kifelé" megosztani és mit nem. Ennek figyelése, az esetlegesen felmerülő problémák kezelése - különösen a bevezetés időszakában - rengeteg figyelmet igényel.
A nyilvános közösségi hálózaton alapuló belső megoldások vonzereje leginkább az, hogy nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt, hátránya a kiszolgáltatottság. (Most, a Facebook oldalak radikális átalakulásánál sokan rádöbbennek, milyen ingoványos talajra is építkeztek.) A tűrés effajta kiterjesztésének komoly akadálya lehet a "féltékeny" fejlesztők ("ennél mi jobbat tudnánk"), vagy az IT biztonsági emberke ellenállása is.
Támogatás: - Kétség kívül sok érv szól a házon belüli megoldás, egy "saját Facebook" mellett. Különösen a több telephellyel rendelkező, de még inkább a nemzetközi vállalatok számára tűnhet logikus lépésnek a korábbi, statikus intranet továbbfejlesztése egy együttműködést, tudásmegosztást, csapatmunkát támogató belső közösségi hálózattá. Mivel a legtöbb vállalat ilyen típusú belső fejlesztései kívülről nem látszanak, a felhasználható tapasztalatok, a szakirodalomba átszivárgó tanulságok száma a nyilvános közösségi hálózatokkal foglalkozó szakirodalomhoz képest csekély. Annyit azonban bátran elmondhatunk, hogy az eredmény erősen függ a vállalati kultúrától és a bevezetés módjától. Ott, ahol a vállalati kultúra szerves része a csapatmunka (változó összetételű csapatokkal), természetes az információk megosztása, átláthatók a belső viszonyok, ott könnyebben gyökeret ver egy saját közösségi hálózat. Gyorsabb és hatékonyabb a bevezetés ott, ahol már léteznek megfelelő alapok (működő intranet, belső blog, wiki) illetve ahol nem felülről, központi utasításra jelenik meg a vállalati közösségi háló, hanem a valsó igények felmérésével, állandó belső visszajelzések mellett, fokozatosan történik a fejlesztés, elterjedés.
Ha mindez ismerős, az nem a véletlen műve! A közösségi hálózatokkal kapcsolatos legtöbb kérdés korábban már felmerült az internet, az email, az IM (azonnali üzenetküldés), a belső blogolás vagy az intratet bevezetése idején. Az akkor született sikeres megoldásokra most támaszkodni lehet, az egykor a szőnyeg alá söpört, most előkerülő problémák viszont csak növelik a bizonytalanságot.
* * *
Közösségi toborzás műhelyfoglalkozás március 8-án.
Én biztosan ott leszek:)