Miért nem terjedt el eddig a szupervízió a for-profit szektorban?

A válasz nem egyetlen okban rejlik, hanem azt gondolom, hogy ennél összetettebb a válasz.

Sokszor gondolkodom azon, hogy miközben a segítő szakmákban a szupervízió szinte alapfeltétel, a for-profit világban miért számít még mindig ritkaságnak. Pedig ha van terület, ahol az érzelmi terhelés, a felelősség, a döntési nyomás és a kiégés folyamatosan jelen van az pont a vállalati szféra.

A válasz nem egyetlen okban rejlik, hanem azt gondolom, hogy ennél összetettebb a válasz.

1. A for-profit világ a „teljesítmény nyelvén” beszél, a szupervízió az „ember nyelvén”.

A vállalatok elsődleges nyelve: a KPI, a hatékonyság,a profit, a növekedés,a verseny. A szupervízió nyelve viszont az érzelmi terhelés, a belső konfliktusok megvizsgálása, a határok, a kiégésmegelőzés. A vállalati vezetők gyakran azt kérdezik: „Jó, de ez hogyan mérhető?” Mivel azonban az érzelmi stabilitás, a belső működés tisztulása nem azonnal, nem számokban, hanem folyamatban mutatkozik meg, ezért kevésbé „eladható”, mint egy tréning vagy egy coaching program.

2. Az érzelmekkel való nyílt munka még mindig „gyengeségnek” számít.

A for-profit szektorban sokáig ez volt a jellemző gondolkodásmód. A szupervízió viszont kimondja: „Az érzelmeid dolgoznak benned akkor is, ha nem beszélsz róluk.” Ez a szemlélet sok szervezetben még kulturális sokk. Sokan attól félnek, hogy: - „elszabadulnak az indulatok”, - „túl személyes lesz”.

3. A szupervízió nem ad gyors megoldásokat, a cégek pedig gyors válaszokat szeretnek.

A szupervízió lassúbb, mélyebb, belül dolgozó, hosszú távú hatású folyamat. A for-profit világ gyakran azonnali eredményeket vár: „3 alkalom alatt oldjuk meg”, „szűnjenek meg a konfliktusok”. A szupervízió viszont nem „eltünteti a problémát”, hanem megérti és átdolgozza. Ez sokak számára türelmet kívánna és a türelem nem a vállalati kultúra alaperénye.

4. Félelem attól, hogy „amit kimondanak, következményekkel jár”.

Sok szervezetben él egy kimondatlan félelem: „Ha az emberek őszintén beszélni kezdenek, akkor kiderülnek a rendszerszintű problémák.” És ez valóban így van. A szupervízió ugyanis: - tükröt tart a vezetésnek is, - láthatóvá teszi a rosszul működő struktúrákat, - felszínre hozza a túlterhelést, a szerepzavarokat, a hatalmi torzulásokat.

5. Összekeverik a szupervíziót a coachinggal, tréninggel vagy terápiával

A szupervízió: - nem teljesítményfókuszú, hanem működésfókuszú, - nem tanácsot ad, hanem reflektáltat, - nem fejlesztési eszköz, hanem megtartó tér, - nem beavatkozás, hanem tudatosítás.

6. A vezetői sérthetetlenség mítosza.

A for-profit szektorban a vezetőktől sokszor ezt várják: - mindig tudd a választ, - ne bizonytalanodj el. A szupervízió viszont megengedi a nem tudást, a kételyt, az elfáradást.

Azt gondolom, hogy ezek ellenére változni fog a helyzet, mert: - egyre több a kiégett vezető, - egyre nagyobb a fluktuáció, - egyre több a csendes felmondás, - egyre nagyobb az érzelmi túlterhelés. A for-profit szektor már érzi, hogy a mentális jóllét üzleti kockázati tényező.