A kényszer kedvező hatása, avagy a szerdai vihar haszna
Mi van, ha munkából hazafelé, egyszerre csak vihar utáni rendkívüli helyzetbe kerülünk? Hogyan lehet egy kedvezőtlen szituáció az előnyünkre? Mit tanulhatunk egy megoldhatatlannak tűnő problémából? Többet tudhatunk-e meg magunkról
Mi van, ha munkából hazafelé, egyszerre csak vihar utáni rendkívüli helyzetbe kerülünk? Hogyan lehet egy kedvezőtlen szituáció az előnyünkre? Mit tanulhatunk egy megoldhatatlannak tűnő problémából? Többet tudhatunk-e meg magunkról egy vihar utáni döntési helyzetből és egy kiadós gyaloglásból? Van-e köze mindennek a sabbaticalhoz? Hogyan hozza össze az embereket egy katasztrófa-szituáció? Lehet-e felejthetetlen élmény, ha a kényszer hatására –sok más emberrel együtt- kilépünk a komfortzónánkból?
A kérdésekre gondolom már mindenki –saját tapasztalata, vagy mások benyomásai alapján- megadta a választ és kíváncsi a folytatásra. Nekem szerda délután egy, az élet produkálta kísérleti helyzetben, volt alkalmam közvetlen élményeket gyűjteni és hasznos, elgondolkodtató tapasztalatokat szerezni a nem mindennapi körülmények között. Július 8. délután 6 óra, Boráros tér. A kiadós vihar után katasztrófahelyzet: a csepeli HÉV nem jár, (a HÉV-pótló sem), a 2-es villamos, a buszok sehol, a Soroksári út víz alatt. Az emberek pedig egyre csak gyűlnek a HÉV-végállomásánál és –lázas mobilozás közben - tanakodnak: mi tévők legyenek. Várjanak (ez eléggé kiszámíthatatlan vállalkozásnak tűnik), próbálkozzanak taxival (kiderül, hogy ez is reménytelen), kérjék meg rokonukat/ismerősüket, hogy jöjjön értük kocsival (a helyzet hasonló), vagy vágjanak neki a kb. 1 órás gyalogútnak. (3-4 km). A hangulat természetesen meglehetősen feszült, ideges, sokan kétségbe vannak esve.
Kb. egy félórás türelmetlen várakozás után nagy elhatározások születnek: meglepően sokan döntenek az elég merész vállalkozásnak tűnő gyaloglás mellett. Kisebb-nagyobb csoportok alakulnak és elindulnak a „nagy útra”. Megkönnyíti a gyalogtúrát, hogy az elviselhetetlen meleg jelentősen csökkent, a levegő felfrissült és kellemes (22 fok körüli) hőmérséklet van. Nehezíti viszont az utat, hogy nagyon sok helyen kidőlt fák, újonnan keletkezett folyók, tavak akadályozzák az előrehaladást. Sokan gyorsan alkalmazkodnak a helyzethez: cipő le, és mezítláb folytatják az utat. (Mikor is csináltunk utoljára ilyet az utcán..?)
És érdekes változások történnek az út során: ahogy fogynak a hátralevő kilométerek, úgy enyhül, válik derűsebbé a hangulat. Csepel közelébe érve már szinte csak felszabadult, mosolygós arcokat látok… Igen, legyőztük az akadályokat, erősek voltunk, megcsináltuk! És milyen jó mezítláb sétálni! Ami még igen szembetűnő az emberek –szinte végig az úton- beszélgettek egymással. Az egymás számára ismeretlenek is. Hiába, a közös élmény hatása...
A tanulságok? • ha kilépünk a komfortzónánkból, annak jelentős személyiségformáló/ énerősítő hatása van, mivel szembe néztünk a félelmeinkkel (pl.: végig bírjuk-e a gyaloglást), vállaltuk a kockázatokat (mi a legrosszabb, ami velünk történhet), hiszen életünk során a legtöbb új ismeretet kockázatvállaláshoz kapcsolódó tanulás révén szerezzük • az első ijedelem után, az út során átélhettük a kötetlenség-oldottság, felszabadultság kellemes érzését - tehát ez az út felért egy kisebb fajta sabbaticallal, kikapcsolódással • a tudományos kutatások azt mutatják, hogy már napi 30 perces fizikai aktivitásnak (pl. séta) is jelentős egészségvédő hatása van: csökken a vérnyomás és a koleszterinszint, a lelki eredetű- és mozgásszervi megbetegedések valószínűsége. (pl.: nem kell miden hova kocsival, vagy busszal, villamossal utazni: egy-két megállónyi távolságot, nyugodtan megtehetünk gyalog is.) A kellemetlenségek mellett, a gyaloglás során megtapasztalhattuk most ismét, milyen jó is lábainkat próbára tenni, a szabadban nézelődve sétálni • beszélgetni jó: a kb. 1 órányi úton erre volt bőven alkalom és sokan éltek is vele. A feszültségoldás egyik legjobb módja, a jóérzésünk, a jóllétünk meghatározó forrása a beszélgetés.
Nagyon sok mindent megtudhatunk magunkról, ha utólag felidézzük, hogy ilyen helyzetekben hogyan viselkedtünk. A gyaloglók közül biztosan többen megtapasztalták a felvázolt folyamat különböző állomásait, az átélt élmények kedvező következményeit, és most úgy érzik, nem is volt olyan rossz ez a kényszerű gyaloglás, és talán egy életre szóló élmény szereztek.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy ezeket a pozitív hatásokat tudatosan is átélhetjük/elérhetjük saját gyakorlatokkal és a Sabbatical/Travel Coaching segítségével.
Ne várjunk a következő viharig!
Csuport László viselkedés közgazdász, coach www.inspiralocoaching.com
