Te mikor mondtál utoljára nemet a főnöködnek? A kritikus gondolkodás jelentősége

Egy meleg nyári napon történt. A vezetői értekezlet egyik napirendi pontja: döntés egy több száz milliós projekt további sorsáról. A vezérigazgató támogatja és sorra csatlakoznak hozzá a szakterületi vezetők. Bennem azonban erős

Egy meleg nyári napon történt. A vezetői értekezlet egyik napirendi pontja: döntés egy több száz milliós projekt további sorsáról. A vezérigazgató támogatja és sorra csatlakoznak hozzá a szakterületi vezetők. Bennem azonban erős kételyek tombolnak: túlzottan optimista a bevételek előrejelzése, alábecsültek a kockázatok, stb. – így beleszaladhatunk egy kétes kimenetelű üzletbe. És végül is –mint a cég gazdasági igazgatója, így mint az „ördög ügyvédje”- kimondom: nem! A légkőr még inkább felforrósodik – röpködnek az érzelemtől átitatott megjegyzések, de a projekt megvalósítása lekerül a napirendről. Hát, nem volt egyszerű kiállni az igazamért és nem is érzem magam igazán jól. Pár napig egyfajta karantén vesz körül és csak minimális kommunikáció zajlik köztem és a vezetőtársaim között.

A történetnek azonban van csattanója: egy héttel később a vezérigazgató odajött hozzám és azt mondta: „Nagy szükségem van a véleményedre, mert hajlamos vagyok elszállni…”

Ez jelentett némi elégtételt, azonban azt nem állíthatom, hogy mindig ilyen „bátor” voltam… Biztos számtalanszor előfordult az is, hogy jobb meggyőződésem ellenére –a csoportnyomás hatására- beadtam a derekamat.

A vállalkozásoknál kialakuló „csoportgondolkodás” hátrányaival, a túlzott vezetői tekintély, a tévedhetetlenség, az ellenvélemények elfojtásának veszélyeivel Carol Dweck Szemléletváltás című könyve is foglakozik. Ez a sajátos egyoldalú döntési mechanizmus, egyfajta vakság, már sok céget (pl. Enron) döntött romba. A kutatások is azt mutatják, hogy a sikeres vezetőket egyfajta „dicsfény” övezi és magukat is hajlamosak tévedhetetlennek tartani. (Pl.: a túlzott vezetői önbizalomra jellemző, hogy a vezetők 80-85%-a magát a legjobb 20%-ba sorolja, ami nyilvánvalóan képtelenség.)

A túlzott alkalmazkodás, az egyoldalú döntések hátrányainak csökkentésére, az „elszállás” megakadályozására már évezredek óta keresik a technikákat.

Néhány példa:

• a győztes római hadvezéreket a diadalíven történő átvonuláskor egy rabszolga futotta körbe, aki azt mondogatta: „Ne felejtsd el, hogy ember vagy!”
• az ókori Perzsiában, ha egy csoport józanul valamilyen döntésre jutott, akkor megvitatták ugyanezt a témát részegen is, (felszabadultak a gátlások és megnőtt a bátorság is a nemet mondásra)
• napjainkban van olyan vezető, aki kiprovokálja a kritikus gondolkodást: ha mindenki egyetért, akkor elhalasztja a döntést és azt kéri, gondolkodjanak még néhány napot és keressenek ellenérveket

A meglapozott ellentmondásnak, a kritikus gondolkodásnak tehát felbecsülhetetlen jelentősége van egy-egy vállalkozás működése szempontjából.

Üzleti coachként, ajánlom a hozzám forduló vezetőknek, hogy adjanak lehetőséget az ellenvélemények kifejtésére, ösztönözzék a vitákat, sőt a kritikus gondolkodókat jutalmazzák.

Az kritizálókat pedig – a coaching- ülések során- arra biztatom, hogy az ésszerűség határain belül, legyenek bátrak (a „nemet mondásnak” is megvannak a praktikái), hiszen az önálló gondolkodás, az autonómia érzése csökkenti a káros stressz hatását, jelentősen növeli az önbizalmat, ami hosszabb távon a sikeresség egyik legfontosabb forrása.

Csuport László stresszkezelési facilitátor, coach

www.inspiralocoaching.com