Visszatérés a sabbaticalról

Már itthon vagyok lassan 4 hete (3 hónapos sabbaticalom után), és folyamatosan azt a kérdést kapom az összes ismerőstől és baráttól, hogy: „Na milyen volt?” Ilyenkor udvariasan csak annyit válaszolok, hogy „Nagyon jó volt,

Már itthon vagyok lassan 4 hete (3 hónapos sabbaticalom után), és folyamatosan azt a kérdést kapom az összes ismerőstől és baráttól, hogy: „Na milyen volt?”

Ilyenkor udvariasan csak annyit válaszolok, hogy „Nagyon jó volt, soha rosszabbat!”. Mi mást válaszolhatnék? Hogyan tudom elmondani, hogy száznál több emlék és érzés fut végig bennem szimultán, amikor ezt a kérdést kapom. Következő kérdés általában valahogy úgy hangzik, hogy: „Visszatértél-e már?”, ez már sokkal érdekesebb, és komolyan elgondolkodom, hogy jó választ adjak....

Most, 4 hét után azt érzem, hogy, igen. Így utólag bevallhatom hogy elkövettem azt a hibát, hogy azt gondoltam, hogy 3 hónap sabbatical és nyugalom után rögtön belevághatok itthon a levesbe. Annyira jól éreztem magam kint és egyre erősebbnek éreztem magam, hogy úgy láttam bármit bevállalhatok már az érkezésem utáni naptól kezdve. Ebben tévedtem.

Első két héten kicsit meg is ijedtem, hogy mitől vagyok olyan motiválatlan és fáradt; hol van az a sok energia, ami még megvolt 2 hete… és az a sok terv, amit minél hamarabb meg akartam valósítani?

Most már látom, mert időközben rájöttem, hogy kell egy „sabbatical levezetés” vagy átvezetés a mindennapokba. Ugyanúgy ahogy megtervezzük az utazásunkat/sabbaticalunkat, meg kell tervezni valahol a hazaérkezésünket is. Ahogyan a sabbatical első 1-2 hetében akklimatizálódunk, úgy van szükségünk rá a visszaút után is.

Tanácsos lassúra fogni az első 2 hetet és tudatosan nem elkezdeni még dolgozni vagy belevetni magunkat az itthoni életünkbe. Sőt még egy kicsit engedni magunkat, hogy benne maradjunk még a szabadságunkba; érdemes kiválogatni a képeinket (ha utaztunk), barátokkal találkozni, beszámolókat tartani és pihenni még egy kicsit, és fokozatosan megtervezni, hogy mihez szeretnénk kezdeni a későbbiekben. Esetleg, talán a második hét második felétől fel lehet még használni ezt az időt, hogy találkozzunk kollégákkal, főnökünkkel, üzleti partnerünkkel, hogy elmondják az elmúlt idő eseményeit, és egyenlőre kötetlenül, de valamelyest felzárkozzunk a jelenbe.

A kulcsszó itt a fokozatosság. Fokozatos „visszaszoktatással” célravezető megérkeznünk a mindennapokba.

Hogy egy kicsit orvosoljam a helyzetet vissza is fogtam egy kicsit magam a harmadik hétre. Sőt kollégám, Csuport László egyik blogbejegyzésén belelkesülve kitaláltam, hogy minden csütörtökön ebéd után én is tartok egy kis „Quiet Time”-ot, amikor kikapcsolom a mobilomat, nem nézem az emailjeimet és a facebookot és csak magammal foglalkozom; elmegyek cangázni, pihenek vagy kreatív ötletelésre (stb.) használom a nap hátralevő részét.

Remélem hasznotokra válik ez a tapasztalatom.

Köszönöm a figyelmeteket!

Németh Mónika [email protected]