Az etika és a tehenek...

Megvesztegetésbe, egy feltételezett korrupciós helyzetbe is belemenne a magyar cégvezetők harmada – derül ki az Ernst & Young kutatásából, amiről múlt pénteken lehetett olvasni a gazdasági sajtóban.  300 céget átfogó felmér

Megvesztegetésbe, egy feltételezett korrupciós helyzetbe is belemenne a magyar cégvezetők harmada – derül ki az Ernst & Young kutatásából, amiről múlt pénteken lehetett olvasni a gazdasági sajtóban.  300 céget átfogó felmérés summás eredménye ez, melyet tavaly novemberben végeztek. A vizsgálatból többek között az is kiderült, hogy a megkérdezett felsővezetők szóbeli tájékoztatása szerint az úgynevezett korrupciós együttható 10 százalék, azaz a megszerzett üzlet értékének tíz százaléka kerül zsebbe.

A korrupcióról mindannyiunknak van valamilyen véleménye, ismerete. Ez alapján eldönthetjük, hogy a fenti számokat mennyire tartjuk reálisnak. Szerintem optimisták. De ennek nincs is jelentősége, hiszen nem az számít, hogy mit hiszünk, gondolunk erről a kérdésről, hanem az, ami a magyar valóságban van. Erről pedig pontos számunk sosem lesz. Enélkül is tudjuk, tudnunk kellene, hogy nem hunyhatunk szemet felette, hiszen ez (is) az írástudók felelőssége.

Arra a kérdésre, hogy a korrupciós ügyek hány százaléka kerül Magyarországon nyilvánosságra, a felmérés készítői 10 százalékot mondtak, azaz a korrupciós ügyek 90 százaléka rejtve marad. Ugyanakkor ne felejtsük, a „korrupció-mentesség” az etikus magatartásnak mindössze egy része: talán a leglátványosabb eleme. Az etikus üzleti (és emberi) viselkedésnek azonban rengeteg rétege van. Sok-sok finomságon, apróságon múlik, hogy etikusan viselkedünk-e. A következő mese szépen mutatja ezt.

Egyszer egy faluban élt száz parasztember. Megállapodtak, hogy mindegyikük naponta egy tehenet küldhet ki a közös alpesi rétre legelni. Mindez hosszú időn keresztül nagyon jól működött. Egy napon észrevette az egyik parasztember, hogy a szomszédja nemcsak egy, hanem két tehenet küldött az éppen előttük átvonuló csordába. Nem akart hinni a szemének, ezért másnap reggel ugyanabban az időben újra az ablakba állt, és ismét azt látta, hogy a szomszéd két tehenet engedett ki az istállóból. A parasztember felháborodott, de haragja nem tartott sokáig: másnap ő is két tehenet küldött ki a legelőre. Gondolta, valószínűleg senkinek sem fog feltűnni. Így már százkét tehén ment ki a legelőre, amelyek közül mindegyiknek egyforma mennyiségű táplálékra volt szüksége. Természetesen egy idő után azt mások is észrevették a faluban, és egyre több tehén ment ki a közös legelőre, ami száz tehénnek még bőséges táplálékot nyújtott, de százharmincnak vagy százötvennek már nem. Így omlott össze egy idő után egy rendszer, melynek alapja a tisztesség, az őszinteség és a bizalom volt.

Az etika fogalma ebből érhető: nem a tehenek nagy száma tette tönkre az alpesi legelőt, hanem a százegyedik tehén. A rendszer összeomlásához elég egyetlenegy, aki a rendszert belülről megtámadja.

(A fenti mese forrása Detlev Blenk: Történetek trénereknek című könyve.)