10 intő jel, miszerint ideje váltani

A munkahelyen és a munkatársainkkal gyakran több időt töltünk, mint saját családtagjainkkal vagy barátainkkal. Nem mindegy, hogy csak kibírjuk az ott töltött időt, vagy találunk benne motivációt és inspirációt a fizetésen kívül. Ha az előbbi helyzet állt elő, akkor nem biztos, hogy az a jó megoldás, hogy szenvedünk valamilyen csodára várva.

De milyen jelekből tudhatjuk, hogy eljött az idő hajónkat más vizekre evezni?

1. Ha reggel még be sem értél, de már csak azon jár az eszed, hogy milyen jó lesz amikor a nap végén kifelé jössz. 8 vagy annál több órát nem lehet hosszútávon úgy eltölteni, hogy egyfolytában az órát nézed.
2. Rossz vagy hiányos kommunikáció a munkatársakkal, a főnökkel. A kommunikáció alapvető szerepet tölt be abban, hogy a feladatokat időben és megfelelő minőségben el tudjuk végezni. Ha rendszeresen nem jutnak el hozzád fontos adatok vagy csak később szerzel róla tudomást, akkor az rendkívüli módon megnehezítheti a napi teendőket. Ha a főnök soha nem kérdezi a véleményedet, az is egy intő jel lehet. A jó vezetők kiemelten figyelnek a munkatársak visszajelzéseire, ezzel is elősegítve a hatékonyabb működést. Arról nem is beszélve, hogy számos kutatás bizonyítja, hogy a jó légkör és a munkatársak megbecsülése elengedhetetlen egy vállalkozás hosszútávú sikeréhez és a fluktuáció alacsonyan tartásához.
3. Mérgező légkör: pletykálás, klikkesedés, munkatársak állandó zsörtölődése. Nem arról van szó, hogy nem lehet megemlíteni problémákat vagy zavaró tényezőket, de a munkatársak nem lelki szemetesládák, a megoldatlan lelki problémákkal szakemberhez ajánlott fordulni és nem a velünk egy irodában ülőt traktálni.
4. Értelmetlennek látszó feladatok: ez a "favágás" tipikus kategóriája. Fogalmad sincs minek és kinek végzed el a munkádat, nem kapsz róla visszajelzést, csinálod mert azt mondták.
5. Anyagi és/vagy morális elismerés hiánya. Igen, a munkádért jár egy bizonyos összegű havi fizetés, de az ember nem egy gép vagy robot, amibe bedobáljuk a pénzt és azt csinálja amit akarunk. Sok munkahelyen semmilyen visszajelzést nem kapnak az alkalmazottak, sőt van ahol kontraszelektív a vállalati kommunikáció: elismerést soha nem kapsz, mert az a dolgod, hogy elvégezd a feladatod, de amint egy hibát követsz el, azonnal elővesznek. Miért is?
6. Munkahelyi agresszió: üvöltöző, önmagát moderálni nem képes főnök illetve munkatársak. A terhelést nem a munkahelyen és nem is otthon kell levezetni, hanem megoldást keresni, a kiváltó okokat felkutatni és kezelni.
7. Kompenzálás nélküli túlórák: ez gyakorlatilag a dolgozó meglopása.
8. Perspektíva / fejlődés hiánya: nincs már mit tanulni az adott munkahelyen, semmilyen képzési lehetőséget nem kínálnak.
9. Kiégés, amely kezd korunk egyik leggyakoribb népbetegsége lenni. A WHO elismeri mint betegséget, és korunk egyik vezető mentális problémája, amelyet halált okozó betegségek listájára is felkerült. (https://www.forbes.com/sites/pavelkrapivin/2018/10/10/the-deadly-cost-of-employee-burnout/?sh=581a907b68c7)
10. Gyakori megbetegedések, egészségügyi problémák felbukkanása: ez az előző ponthoz szorosan kapcsolódhat, de előfordul, hogy még nem beszélhetünk kiégésről, csak krónikus stresszről, amely megterheli az emberi szervezetet és csökkenti a immunrendszer védekező mechanizmusát.

Amikor eljutunk arra a pontra, hogy megfogalmazódik az egyértelmű döntés, hogy új munkahely után nézünk, sokszor nem megy egyik pillanatról a másikra. A szőnyeg alá söprés a legrosszabb amit tehetünk, és természetesen attól, mert tudatosítottuk a problémát, a feladat oroszlánrésze még várat magára. Ilyenkor az egyik legjobb módszer, a "takarékra kapcsolás", napjaink átfésülése, hogy mikor találunk akár csak egy fél-egy órányi időt, amit saját magunkra fordíthatunk, és rendezhetjük a gondolatainkat. Milyen helyzetek adódnak, ahol nemet mondhatunk a szokásos igen helyett? Nem kell mindig túlteljesíteni, főleg ha az mentális vagy fizikai egészség rovására megy. Átgondolhatjuk, ki az akitől tudunk segítséget kérni? Kivel lehet beszélni erről úgy, hogy biztosan nem ítélkezik, nem oktat ki, akit nem terhelünk, hanem megértő fülekre találva kicsit könnyíthetünk a lelkünkön? Azzal, ha kibeszéljük vagy leírjuk ami történik velünk, gyakran a megoldáshoz vezető út egyik fontos mozzanata.