Élned, de inkább ****** kell?

Az Y generáció szokásait kiveséző sorozat jövő héten valóban folytatódik, de elég rémisztő adatokat olvastam korosztályunk jelenlegi egészségügyi kilátásáról, így ez a post ma erről szól. Bár több kutatást lehet olvasni

Az Y generáció szokásait kiveséző sorozat jövő héten valóban folytatódik, de elég rémisztő adatokat olvastam korosztályunk jelenlegi egészségügyi kilátásáról, így ez a post ma erről szól.

Bár több kutatást lehet olvasni, hogy a fiatalok munkanélkülisége milyen költséget jelent nem csak az EU-ban, hanem már világszerte is (kiesett termelés mellett, segélyek, további iskoláztatás költségei stb.) kevés szó esik arról, milyen „állapotú” fiatalok vannak kint az utcákon, akik bőszen kopogtatnak, hogy beléphessenek a munka világába.

Minden statisztika azt tükrözi, hogy valamilyen egészségügyi hatást gyakorol a kilátástalannak tűnő állapot, amely már szociális következményekkel jár a mindennapokban. Azonban pontos számok hiányában, becslésre sem vetemedett eddig senki ebben a témában.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is elismerte, hogy az utóbbi években növekedtek a mentális egészségügyi problémák a fiatalok körében, beleértve a szorongást, depressziót, étkezési rendellenességeket és önkárosítást.

Bár konkrét adatok még ezzel kapcsolatosan – ahogy említettem - nincsenek, de a WHO becslései szerint pl. az európai fiatalok 10-20%-a szenved mentális egészségügyi problémától, illetve ez a szám sokkal magasabb lehet a hátrányos helyzetű és/vagy a menekült státusszal itt élő fiatalok esetében.

Az viszont sajnos többször visszamért adat, hogy az öngyilkosság továbbra is a harmadik leggyakoribb halálok a fiatalok körében Európában.

Továbbá általánosan elfogadott tény, hogy a nagyobb társadalmi nyomás gyakorlati megvalósulásai - mint például a pénzügyi és a foglalkoztatási gondok - válthatnak mentális egészségügyi problémákká a mindennapokban, mindemellett súlyosbíthatják a már meglévő tüneteket is, melyek alapjukban is gondot okoznak a korosztályon belül.

A Maastrichti Egyetem 2011-ben publikált kutatása még inkább rámutatott arra, hogy a hosszú távú munkanélküliség a fiatalok körében (mint első élmény a „munkás világban”) a negatív gazdasági hatás mellett káros társadalmi hatásokat is gerjeszt.

Munkanélküliek következetesen alacsonyabb lelki jóllétről számolnak be, mint a foglalkoztatott társaik, valamint a munkanélküliekre szignifikánsabban jellemző, hogy jobban szenvednek a depressziótól, a szorongástól és pszichoszomatikus tüneteket is produkálnak jószerivel…

Ha ehhez még szintén hozzávesszük az önbecsülést és az élettel való elégedettséget, mint mérési faktort, akkor ez a napjainkban 20%-ot kivevő csoport további hátrányba kerül.

De menjünk egy kicsit tovább! Mivel a jelen gazdasági helyzetben tapasztaltuk már, hogy bármikor, bármi, bárkivel előfordulhat, így a munkanélküliség „mint saját élmény megélése” sokkal nagyobb kört érinthet. A fentiekkel való egyetértés pedig már elveti annak a gondolatát, hogy „igen ez csak a másikkal fordulhat elő”.

Ebből következően létrejön egy olyan fiatal generáció, amely mentális gyötrelmektől szenved, és nehezen birkózik meg a társadalmi izoláció (erős személyiségeket is kikezdő) rideg harapásával. Nehezen, mert ebben a csoportban jellemző az individuális lét elfogadása és a beletörődés. Sajnos a segítség kérése inkább igény marad, mint gyakorlati alternatíva.

Persze mondhatjuk a munka elvesztése minden korosztály számára egy tragikus sorsfordulat, (természetesen nem mindenki éli meg így, mivel van, aki a munkahelye lehetetlen körülményeibe betegszik bele) azt figyelembe kell azonban vennünk, hogy ez a korosztály még nem minden esetben élte meg a kívánatos átmenetet az oktatásból az alkalmazás világába.

Sokan nem kaptak eddig semmilyen visszajelzést a társadalomtól és a gazdaságtól azzal kapcsolatosan, hogy valahol ők is értéket tudnak teremteni, szükség van/volt a munkájukra. Sőt, egyáltalán elfogadott tagjai-e a társadalomnak!?

Tehát összességében azért megállapíthatjuk, zöld színű, hernyó kinézetű, pamut anyagú „pocaknak” nem csak a két hete az asztalon száradó pizzás doboz és tartalma nem tesz jót, hanem a körülöttünk kialakult és folyamatosan alakuló társadalmi- gazdasági környezet sem.

Nem jobb, nem rosszabb y generációs.