Ha nem megy semmi, menj el coachnak!

Ismersz még valakit, aki nem coach a környezetedben? Lehet, hogy ő is hamarosan coach lesz..és ez így van jól! Így van jól? Pár évvel ezelőtt az egyik magyar Nr.1 coaching iskola vezetőjével beszélgettem, kérdeztem, hogy nem lenne-e

Ismersz még valakit, aki nem coach a környezetedben? Lehet, hogy ő is hamarosan coach lesz..és ez így van jól! Így van jól?

Pár évvel ezelőtt az egyik magyar Nr.1 coaching iskola vezetőjével beszélgettem, kérdeztem, hogy nem lenne-e célszerű a képzés előtt egy tehetségfelmérés alá vetni a jelölteket. Nem tetszett neki az ötlet. Majd megkérdeztem tőle, hogy a többszáz kiképzett coachból, hányan lettek sikeresek? Nem sokáig gondolkozott: „Nem tudom, de nem sokan.“- mondta. „Hát akkor? Nem lenne mégis fontos egy előválogatás?“ „Nem! Nincsenek megfogható elemek ebben a sikerben.“- válaszolta. Szeretném itt leszögezni, hogy tapasztalataim alapján, ez a beszélgetés, bármelyik kontinensen vagy országban, ugyanígy zajlott volna. A coach képzésből származó bevételek, több milliárd dolláros piacot képeznek világszerte.

A Long Life Learning, vagyis az életünk végéig tartó tanulás korszakát éljük. Ebbe belefér a coach, és most itt vagyok bajban…szakmájának(?), hivatásának(?), tudományának(?), technikájának(?) az eltanulása is.

Mi is ez tulajdonképpen?!? Egy gépészmérnöknél, egy színésznél, egy orvosnál ez nem kérdés. De egy coach? Mit csinál, és mit kell tudjon egyáltalán? Talán érdemes ezen elgondolkozni, mivel minden különösebb bekerülési küszöb nélkül, bárki lehet coach. Csak fizetnie kell. Kiknek? Azoknak, akik úgy érzik, hogy alkalmasak arra, hogy bárkiből coachokat képezzenek. Ez az üzlet nyerő oldala. A képzés! A másik oldalon ülnek a majdani nyertesek, vagy vesztesek. Még nem tudni, de az biztos, hogy a képzés után ők mind, óriási lelkesedéssel és komolysággal látnak neki, coacholni! Nem lehetne ezt úgy csinálni, mint az ügyvédeknél? Ők évekig csak ügyvédjelöltként tüntethetik fel magukat, mégha summa cum laude végeztek, akkor is.

Hány olyan komolyan vehető szakmát ismersz a világon, ahol legalább egy orvosi alkalmasságnak ne kellene megfelelni? Főleg akkor, ha 1. ezzel a szakmával relatíve sok pénzt lehet keresni... Gondoljunk csak bele, 1 óra coachingért kb. 20.000 -100.000 HUF között... Melyik orvos keres ennyit (legálisan)? 2. Más emberek életét érintő kérdésekkel kell foglalkozni.

Adva van tehát egy divatszakma, ahol nagyon alacsony a belépési küszöb, sok pénzt lehet vele keresni (ha valaki el tudja adni magát), és nehéz rövid távon megmondani, hogy valaki valóban jól, vagy rosszul csinálja-e a mesterségét. A kezdő coachot a látszólagos siker elkápráztatja. Nincsen olyan coachee a világon, aki az első coaching ülését ne találná szupernek. Hiszen meghallgatta valaki. Sőt, jó esetben végighallgatta, és ez ritkán történik meg manapság.

HEURÉKA! Tehát HALLGATNI és MEGHALLANI kell tudni! Vagyis türelemmel lenni, és őszinte, aktív figyelemmel kisérni az ügyfelet. Ezek szerint van mégis legalább 2 szükséges képesség, amit azonosítottunk. Induljunk ki abból, hogy a coach jó. Mitől lesz jó? Attól, hogy tud figyelni, az elmondottakat értelmezni, elemezni, észrevenni finom rezdüléseket, az ügyfelet a fókuszon tartani, következményeket végiggondolni, a sorok között olvasni, motiválni, visszajelezni, esetenként provokálni, vagy akár "fájdalmat okozni“, hogy csak a legfontosabbakat soroljam.

Nos, ha ezeket nézzük, akkor ezek már nem is képességek, hanem tehetségek! Tehetségek, melyek az Empátia, és a Rendszerszerű gondolkozás tájékán vannak elrejtve. Viselkedésjellemzők, melyekkel természetes módon kell rendelkeznie a coachnak ahhoz, hogy ne kelljen egy mesterkélt maszkot felvennie a munkájához. Ahhoz, hogy HITELES legyen!

Hát akkor, mégis lenne mérhetőség abban, hogy jó, vagy rossz coach lesz-e valaki? Szerintem igen!

2011 óta képzek tovább már végzett, és több éve gyakorló professzionális coachokat, sokszor HR-eseket, a személyiségdiagnosztika különböző területein. Egy hosszú évek alatt kialakult nemzetközi benchmark alapján, a bizonyítható gyakorlatuk ellenére is, csak azokat vesszük fel az Innermetrix képzésbe, akik ezt a tehetségekre és viselkedésjellemzőkre épülő benchmarkot megütik. Ez a nemzetközi tapasztalat juttatott el odáig, hogy ma kimondhatom, igenis vannak mérhető és bizonyítható kritériumai annak, hogy érdemes-e egyáltalán elvégezni a drága tanfolyamot, vagy sem. Persze, egy ilyen előszűrésben, a coachképző intézetek tulajdonosai nem érdekeltek, sehol a világon.

Figyelem! Itt nem a „Coaching as management style“ típusú, közép,- vagy felsővezetői továbbképzésekre gondolok, azoknak mindenképpen meg van a létjogosultságuk, hanem a professzionális coach képzésre. Sajnos ez a kettő, általában párhuzamosan történik.

Számos vezető hozza szóba ezt a témát nekem. Idegesíti őket, hogy rengeteg ember került a piacra, akinek a tehetsége nincsen beazonosítva, az önismerete alacsony vagy hiányos, a képzésük színvonala is sokszor kérdéses. Mivel nem rendelkeznek alapvető marketingismeretekkel sem a bizalmi szolgáltatások értékesítése terén, a sikertelenség boritékolva van. A tanácsadás értékesítése nehéz dolog. Az eladó és az áru is, ugyanaz a személy! Az elmúlt években rengeteg szomorú példát láttam erre...

Arról, hogy bárkiből lehet coach, ma megértően gondolkozom. Hogy miért, azt egy példán keresztül szeretném bemutatni: A nyolcvanas-kilencvenes években a színészmesterség volt hasonlóan áhított divatszakma. Akkor, az volt az idealista menekülés, a szocialista realitás elől. Ma, sokan a reális munkanélküliség elől menekülnek, az idealista coaching szakmába. Akkor, általában 1200 fiatal jelentkezett évente a Színművészeti Főiskolára, de átlagban csak 25-öt vettek fel ebből tényleg, egy több hónapos, nagyon megpróbáló felvételi folyamat végén. Ma, mindenki lehet coach. Azóta, az a sok, magát előzőleg színésznek álmodó fiatal, rendes, tisztességes, az irodalmat és a kultúrát egész életen át kedvelő és művelő, gyermekeit ennek szellemében nevelő felnőtté vált. Különböző szakmákban dolgoznak, amelyben remélhetőleg megtalálták magukat, és a boldogságukat is.

Az egyetlen dolog, ami bosszant, és talán nem vagyok ezzel egyedül, hogy sokan vannak, akikből hiányzik az alázat, az alázat azzal a FELELŐSÉGGEL szemben, melyet a coach munkája megkövetel. Lehet, hogy ez nem egy klasszikus értelemben vett szakma, vagy egy jól definiálható hivatás, de a FELELŐSSÉG óriási! Vannak olyan háttérelemei is az igényes coachingnak, melyek nemhogy egy pár hónapos, de egy többéves képzés során sem tanulhatóak el. Ilyen például a széleskörű műveltség, és a spirituális érettség megléte. A technokrata szellemiség és hozzáállás, megöli a coaching viszony lelkét.

Én őszintén azt remélem, hogy a számos coach jelenléte a társadalomban elvezethet akár odáig is, hogy egy jobb világot fogunk magunk körül tapasztalni. Több lesz a figyelő és megértő ember. És akkor már megérte mindenkinek!

Ha valakinek ez mégsem lenne elég, és komolyak a karrierszándékai ezen a területen, akkor javaslom, hogy a találgatás helyett menjen biztosra, és méresse fel a képességeit, úgyis mint jövendő coach, és úgyis, mint jövendőbeli egyéni vállalkozó! Ennek a kettőnek az összhatásán fog múlni a sikere.

Ennek fényében, ha megy, ha nem, mindenki tanuljon meg "coaching-ul“, de coachnak, véleményem szerint, csak az nevezze magát, aki ebből valóban meg tud élni, és élő referenciákat tud felmutatni!

Malchiner Maximilian Péter You are more!™