Ezt a rövid üzenetet kaptam egy kedves Olvasómtól az egyik portálon.  Az erre adott válaszomat közlöm alább.

 

Elindult az Új Év, és többnyire Mindenki energetizálva, a „valami más“ reményétől fűtve, ismét munkába állt. Telnek múlnak a hetek, a hónapok, és megint ugyanabban a mókuskerékben érzik magukat az emberek, melyet egy kis ideje elhagyni látszottak. Így van ez minden évben a munkavállalók nagy többségénél, de mégis ki a felelős ezért?

 

Csak mi magunk!

 

Már sokszor, és több helyen írtam a teljesítményről, mely a gazdaság alapmotorja, és arról a mélyen meghúzódó személyes ösztönző erőről, mely az egyéni sikerességünket határozza meg. Van egy elv, ami mind a nyugati, mind a keleti kultúrákban egyöntetűen elismert:

Ha az ember valamit csinál, akkor azt lehetőség szerint, jól csinálja! Ennek a tapasztalatom szerint azért van különös jelentősége, mert ha jól csinálok valamit, akkor kevésbé fáradok el. A kiégés, vagy az egyszerű fásultság veszélye, eliminálódik.

Az angolszász menedzsment irodalomban pár évtizede megjelent a High Performer fogalma. Nehéz lefordítani, de leginkább egy „Csúcsteljesítőt“ értünk ez alatt, azt a személyt, aki képes a maximumot kihozni magából, és ezt hosszú távon.

 

Kik is ők?

- akik az életük során valóban letettek eredményeket az asztalra

- akik nagyon pontosan ismerik magukat

- akik képesek arra, hogy mindig új célokat fogalmazzanak meg maguknak, és ezért áldozatokat hoznak

- akik, bár nem mindig, de többnyire intrinzikus értékekkel, azaz magas fokú belső motiváltsággal bírnak, és képesek ezt a tüzet magukban táplálni, még nehéz időszakokban is

- akik magas elvárásokat támasztanak saját magukkal szemben, és a perfekcionizmus hatja át a cselekedeteiket

- akik arra vágynak, hogy a fókuszterületükön a legjobbak legyenek.Az elmúlt években a teljesítmény növelésének állandó igényét szajkózzák a vezetői értekezleteken, a gazdasági hírekben, és már az iskolákban is.

 

Kialakult egy hamis és demotiváló társítás ez ügyben, mely a teljesítmény növelését, azonnal, a nagyobb terhekkel párosítja.

Ez tévedés!

Lehet úgy is teljesítményt növelni, sőt csak úgy lehet valójában, hogy a terheket csökkentem. Ez úgy megy, hogy magamat valósítom meg a tehetségeim biztos ismeretének tükrében, és nem hagyom magamat beáldozni egy számomra értelmetlen munkában, vagy céltalan tevékenységben.

 

Csikszentmihályi Mihály már a 90-es években meggyőzően bemutatta, hogy a munkával járó elégedettség titka, csakis saját magunkban keresendő. A meghatározó elkötelezettségnek belülről kell jönnie. FLOW-nak nevezett elméletével bizonyította, hogy az ÁRAMLATBAN létezni, azaz könnyen és boldogan dolgozni-élni, nem csak a rugalmasan, nagy szabadságban végezhető tevékenységek során lehetséges, hanem akár a futószalag mellett is, ha a munkának látjuk az értelmét, és ez az általunk meghatározott céloknak megfelel.

 

Meggyőződésből, és annak az intenzív, napi szintű tapasztalatnak az alapján mondom, melyet a legkülönbözöbb típusú szervezetekben, a legkülönbözőbb személyíségű egyénekkel való munkám során szereztem, hogy MINDENKI megtalálhatja magát ebben a FLOW állapotban..., ha tesz érte!

 

Mit kell tegyünk?

- Fedezzük fel a tehetségeinket! Ismerjük meg pontosan az Erősségeinket és a Gyengeségeinket!

- A belsődleges és rejtett motivációinkat tudatosítsuk, és hozzuk ki magunkból a felszínre!

- Tanuljunk állandóan, és ne elégedjünk meg a statusz quó-val.

- Legyünk eredményorientáltak, melyhez alapos célkitűzések szükségesek.

- Alakítsuk ki a saját értéktárunkat, vagyis azokat a megkülönböztető jegyeket, melyek csakis ránk jellemzőek és pozitívan hatnak másokra is. Ezekre büszkék lehetünk, és az értékeink tudatossá tesznek bennünket a döntéseink meghozatala során. A döntés lehetősége mindannyiunk kezében ott van az ügyben (is), hogy hogyan szeretnénk az évet kezdeni, de leginkább végig csinálni.

 

Én biztatni szeretnék Mindenkit arra, hogy szánjon időt erre, és ne hagyja magát és ezeket a lehetőségeket egy évig várni, míg  a következő karácsony eljön...

 

 

Malchiner Maximilian Péter

YouAreMore!™