Női vezetők adaptációja... (bárkivel megtörténhet)

"Ha egy belső szituáció nincsen tudatosítva, akkor ez kivűlről végzetnek fog látszani." C.G. Jung

Ma reggel. Svájci coaching ügyfél. 10 ezer+ fős cég humánfejlesztési igazgatója. A személyiségprofilja tele van adaptációval, miközben, kiugróan magas értékekkel, tehetséges minden vezetői területen. Erős, döntésképes, ösztönző alkat. Mégsem mer önmaga lenni. Elállítja magát. Védekezik. Szerepet játszik. Meg akar felelni. Közben rengeteg energiát veszít. Nő.

Kérdésemre, hogy mi lehet az oka ennek az adaptációnak, ezt mondja: “Ez egy társadalmi kérdés. Női vezető vagyok egy férfiak által dominált menedzsmentben, számomra ez a magyarázat.”

Amikor a nők egyenjogúságáról beszélünk a munkahelyen, akkor sok férfi összerezzen. "Minek az?" "Már így is egyenjogúak." "Egyre több a férfias viselkedésű nő, ezek nem vonzóak." Stb.

Nem értik a lényeget. 

A férfitársadalom úgy tesz, mintha megadná a nőknek az egyenjogú pozíciót, de közben vigyáz arra, hogy mégiscsak a férfiak maradjanak a döntési és kontroll helyzetben. Kifejezik ezt a testbeszédükkel, a konfliktusok erősebb bevállalásával, a kommunikációjukkal, a viceikkel, amiket nők társaságában megengednek maguknak. 

A női vezetők nagy része hiába döntésképes, vezetői tehetséggel és motivációval megáldott, nem meri élni ezeket az értékeket. Vissza fogják magukat. Megnövelik a harmóniára törekvő értékeiket, és egy sármos, könnyedebb női kommunikációt választanak. Ez a siker mintája. Így kell minket férfiakat meggyőzni. Háború nélkül, talán nem nyerni, de látható sebek nélkül túlélni.

Belül azonban leírhatlan energiákat emészt fel a szerepjátszás. Állandó belső elégedetlenséghez vezet, hogy "Már megint nem mertem kimondani a véleményemet. Már megint le hagytam magamat gyűrni. Már megint csak a szám beszélt, nem a lelkem és a szívem." 

Mi történik ilyenkor? A természetes személyiségjegyeket nem lehet hosszútávon elrejteni. Előbb-utóbb kibuknak.

"A szavak hazudnak, a viselkedés nem." 

A domináns női vezetők helyzete hasonlítható bármilyen egyéb kisebbséghez tartozó csoport helyzetéhez. Ha egy személy, akinek egyébként meghatározó, vezető karaktere van, nem meri a a munkában, a saját szintjén megmondani a véleményét és élni a valós értékeit, akkor előfordulhat, hogy egy lejjebb lévő szinten, akár otthon, a baráti körben, a gyengébbek között tombolja ki magát. Adott esetben agresszív és kikövetelő lesz. Ezzel esetleg ellenségeket szerez magának, és kevesen szeretik majd. Ettől ő megint csak szenvedni fog. Nem ezt akarta. 

Ha valakinek, vagy valakiknek nem adjuk meg a teljes egyenjogúságot, akkor ezeket a személyeket vagy kisebbségi csoportokat adaptációra kényszerítjük. Látensen elvárjuk, hogy megfeleljenek a mi elvárásainknak, viszont ezzel elraboljuk a biztonságérzetüket. Mindenki csak a saját és autentikus mivoltában érzi magát biztonságban. Tehát egy alapvető emberi jogtól és érzéstől fosztjuk meg őket. 

Mindenki kerülhet ilyen helyzetbe. Mindannyian lehetünk egy adott szituációban a kisebbség része, vagyis bizonytalanok. 

Nem árt, ha ezt átgondoljuk és főleg átérezzük, mielőtt másokat akarunk kontrollálni és ezzel megfosztani identitásuktól. 

Malchiner Péter

 

 

https://innermetrix.hu

https://innermetrix.de

https://www.facebook.com/youaremoretm/