A főnök tudja, hogy utáljuk

A legnagyobb amerikai vállalatok vezetőinek többsége (66%) szerint a vezérigazgatók (CEO-k) megítélése kifejezetten negatív – derül ki a világ egyik vezető kommunikációs tanácsadó cége, a Weber Shandwick és a KRC Research kutatócég közösen készített tanulmányából. A megkérdezettek mindössze 14 százaléka tekinti a CEO-król kialakult képet pozitívnak, a fennmaradó 20 százalék semlegesen nyilatkozott. A jobbára negatív vélemények ellenére is a korábbiakhoz hasonlóan szinte minden második (49%) megkérdezett szívesen lenne vezérigazgató. Meglepő módon még azok a vezetők is örömmel fogadnának egy vezérigazgatói kinevezést, akik szerint azok megítélése kifejezetten negatív (48%). A 2009. májusi telefonos kutatás során a Fortune 1000 vállalatot tartalmazó listájáról 151 amerikai cég vezetőjének válaszait gyűjtötték össze. A megkérdezett vállalatok kétharmada globális tevékenységet folytat.

"A jó hír, hogy a vezetők következő generációja továbbra is tettre kész, ha egy nagyvállalat irányításáról van szó. Az azonban már ennél jóval nyugtalanítóbb, hogy a nagyvállalati CEO-k hírnevét és a vezérigazgatói pozícióba vetett bizalmat mielőbb helyre kell állítani." - mondta Dr. Szűcs Ervin, a Weber Shandwick közép-kelet európai régiójának ügyvezető igazgatója. "A vezérigazgatók kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a világ gazdasága újra rátaláljon a helyes útra."

Mit tehetnek a CEO-k a bizalom helyreállítása érdekében?
Hogyan nyerhetik vissza a CEO-k jó hírnevüket? A felsővezetők szerint a vezérigazgatók pozitív megítélésének visszaszerzését szolgálja, ha válság esetén nyilvánosan vállalják a felelősséget (90%), illetve ha saját juttatásaikat a vállalat teljesítményéhez igazítják (83%). A megkérdezettek 68 százaléka szerint a bizalom visszaszerzéséhez aktívabb személyes kapcsolatot kell ápolni az alkalmazottakkal, 54 százalékuk több nyilvános szereplést, 52 százalékuk átláthatóbb tevékenységet tartana helyesnek, illetve ugyanennyien a vállalat jövőjével kapcsolatos rendszeresen közzétett vezetői helyzetértékelést javasolnak.
"Napnál világosabb, hogy a felelősség vállalása a leghatékonyabb eszköz a vezérigazgató hitelességének visszaállításához." - mondta Leslie Gaines-Ross, a Weber Shandwick vezető hírnév-stratégája. "Az elmúlt 12-18 hónap gazdasági nehézségeinek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a vezérigazgatók hírneve megtépázódott. Most kell megmutatni a CEO-k következő generációjának, hogy a vezetői hitelesség újjáépíthető, és hogy a vezérigazgatók megértették a nyilvánosan megfogalmazott kritikákat. Minden vezérigazgató napirendjén az elsők között kell szerepelnie a hatékony kommunikációnak, a megoldáskeresésnek és az átláthatóságnak."

Dr. Szűcs Ervin szerint a kutatás a magyar vállalatvezetők számára is tanulságul szolgálhat, hiszen itthon fokozottan jellemző, hogy a vezetők válságban a passzivitást választják mind külső, mind belső kommunikációjukban. "Válságban a vezető rejtőzködése azt sugallja, hogy nem kontrollálja a helyzetet, amivel elbizonytalanítja befektetőit, üzleti partnereit és alkalmazottait is." - tovább súlyosbítva a helyzetet.

A vezetők 2013-ra szerezhetik vissza a bizalmat
A kutatásban megkérdezettek véleménye szerint a vállalatvezetők együttes megítélése átlagosan 3,5 év múlva, azaz 2013-ban érheti el újra a korábbi szintet.

Út a hírnév helyreállításához
Megszorító csomagot gyártanak a cégek is

A vezérigazgatók most válaszúthoz érkeztek: nem késlekedhetnek, ha újra kívánják építeni kollektív hírnevüket. A 14%-os „tetszési” index rá kell, hogy ébressze őket az azonnali cselekvés szükségességére. A Weber Shandwick alábbi tanácsai elősegíthetik a hírnév visszaszerzését, illetve útmutatóul szolgálhatnak a vállalatvezetők számára válságban és nyugalmas időben egyaránt.

A vezérigazgatóknak a frontvonalban kell harcolniuk. A vezetők egyöntetű véleménye szerint a vezérigazgatóknak válsághelyzetben vállalniuk kell a felelősséget.

A vezérigazgatóknak többet kell kommunikálniuk: főként válságos időszakokban, amikor az emberek fokozottabban igénylik a tájékoztatást. A vezetők szerint megítélésük javításához az alapvető belső és külső kommunikációs formák a legmegfelelőbbek: több találkozó a beosztottakkal; nyilvános megszólalás a vállalat és önmaguk érdekében, amikor méltánytalan kritika éri őket; az átláthatóbb tevékenység melletti elkötelezettség; és rendszeres vezetői előrejelzések közzététele a vállalat helyzetéről. Néha nem is magán a válságon, hanem a vezetők reakcióján múlik, hogy milyen irányba változik hírnevük.

A vezetőknek jó példával kell elöl járniuk. A vállalatoknak tehetséges kollégákból álló csapatot kell építeniük ahhoz, hogy később a legmegfelelőbb személy kerülhessen a vezérigazgatói székbe. A vezérigazgatóknak épp ezért nem elég az etikus és hiteles vezető példáját mutatniuk. Engedniük kell, hogy a feltörekvő, tehetséges kollégák is szembesülhessenek azokkal a nehézségekkel, amelyek a CEO-k mindennapjaiban is felmerülhetnek. A CEO-k a megfelelő tettekkel békeidőben is jó hírnevüket építik - nem érdemes várni ezzel a következő válságig.

Magas értékelést kaptak a saját vezetők

Érdekes módon jelentős eltérés van a vezérigazgatókról kialakult átfogó kép és az adott vállalatnál dolgozó vezérigazgató megítélése között. Miközben összességében a vélemények pusztán 14 százaléka volt pozitív, addig a megkérdezettek 86 százaléka vélekedett pozitívan saját vezérigazgatójáról. Úgy tűnik, hogy a megkérdezett vezetők elismerik a vállalatvezetőkről kialakult általános kép - néhány nagy nyilvánosságot kapott CEO botlása miatt bekövetkezett - romlását, de méltányolják, saját főnökeiknek a jelen nehéz gazdasági körülmények között tett erőfeszítéseit.

Miért jó CEO-nak lenni?

A megkérdezettek leginkább azért szeretnének maguk is vezérigazgatók lenni, mert vágynak arra, hogy befolyással lehessenek egy vállalat vagy iparág jövőjére, illetve mert szívesen foglalkoznának üzleti kihívásokkal, a vállalat növekedési céljainak elérésével. Néhányan a vezérigazgatói pozíciót kifejezetten testhez állónak érzik, és úgy gondolják, hogy a pozíció előrelépést jelent karrierjük és személyes fejlődésük szempontjából, legyen az jövedelmi vagy személyes jellegű. Az egyik igazgató így fogalmazott: "Élvezettel töltenek el a vállalatvezetési és az üzleti kihívások. Szeretem, ha jelentős eredményeket tudok felmutatni, és örömmel tölt el az emberek vezetése."

A vezérigazgatói pozíció betöltésével szembeni legfőbb érvekként a válaszadók a hatalmas nyomást és a nyilvánosságnak való kitettséget említették. Mások elégedettek jelenlegi pozíciójukkal, illetve nem szeretnének több szabadidőt föláldozni a munka kedvéért. Az egyik megkérdezett így fogalmazott: "Azt gondolom, hogy a vezérigazgatókra jelenleg háruló hatalmas nyomást és a közvélemény fokozott elvárását nem lehet fizetéssel megváltani."