A háziorvosok korán halnak

A háziorvosok többsége munkájában magányosnak érzi magát, bevallásuk szerint olyan "mintha mélyvízben lennének". Emellett a legtöbbjük számára alig van kapaszkodó a munkavégzésben, és fenyegetésként élik meg a sokféle előírást, hatósági megfelelést és ellenőrzést. A rájuk háruló rengeteg adminisztráció mellett nagyon kevés idejük jut a betegekre, és sokszor érzik úgy, hogy munkájukat valódi eszközök nélkül végzik.

Korábban válnak beteggé

A fentiek ismeretében nem meglepő a különböző hazai és nemzetközi felmérések megdöbbentő eredménye, mely szerint az orvosok, különösen a nők, korábban válnak súlyos beteggé, mint hasonló végzettségű és jövedelmű társaik. Sokuk válik idejekorán kiégetté, a lelki betegségek és az ezekből fakadó halálozás aránya is magasabb körükben.

Dr. Lantos Zoltán egészséggazdasági szakértő, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója úgy véli, a tudományos vizsgálatok eredményei alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy ma már nem a mosónők halnak korán, sokkal inkább az orvosnőkre igaz ez az állítás. A szakember szerint ebben jelentős szerepet játszik az a tény, hogy nem tisztázottak pontosan az orvosi feladat határai, az elvárások, és nagyon sok feldolgozatlan lelki teherrel jár ez a foglalkozás.

Mi is az a praxisközösség?

A közlemény hangsúlyozza: a háziorvosok túlterheltségének kezelésére az egyik lehetséges megoldás a praxisközösségek működtetése, amelyekben több háziorvos közösen von be a menedzsmentbe más szakmabelieket, illetve vesz igénybe támogató funkciókat. Így például egy-egy praxis önállóan nem tud pszichológust, gyógytornászt vagy dietetikust alkalmazni, illetve telefonos szolgálatot működtetni, megosztva azonban, s a finanszírozást ezekhez a feladatokhoz igazítva olyan szolgáltatásforma jöhet létre, amely mind a betegek, mind a gyógyítók érdekeit szolgálja. Így a rendelések alatt az orvosok sokkal több időt tudnak valódi orvosi tevékenységre fordítani.