A szegénységből való kitörés legfőbb gátja az alacsony fizetés

Kevesebb a szegény ember a fejlődő országokban

A szegénység növekedése éveken keresztül csak a fejlődő világ problémája volt, a válság kirobbanása óta azonban megváltozott a helyzet. Az ILO jelentése szerint a nemzeti szegénységi mutatók jelentősen csökkentek a fejlődő országokban, főleg azokban, melyek társadalompolitikájuknak kiemelt figyelmet szenteltek. Ezzel szemben a 36-ból 25 fejlett gazdaságban a szegénységi ráta növekedett, vagy stagnált - köszönhetően a rosszabbodó munkaerő-piaci viszonyoknak és az áldozatot követelő megszorításoknak.

Latin-Amerika és Ázsia országai kimaradtak ebből, esetükben sikeresek voltak a szegénység felszámolására indított közvetlen társadalmi programok. Brazíliában például az alacsony keresetűeket segítette egy feltételhez kötött segélyprogram (Conditional Cash Transfers, CCT) kiterjesztése, és a minimálbér emelése csökkentette a szegénységet. Indiában a vidéki munkavállalók megsegítését célzó program (National Rural Employment Guarantee Schemee) csökkentette a munkanélküliséget, bővítették a munkavállalók lehetőségeit és emelték a fizetéseket vidéken.

A fejlett gazdaságok helyzete teljesen más. A szegénységi ráta 36-ból 11 országban csökkent, 17-ben emelkedett, és 8-ban stagnálást mutat. Uma Rani, a jelentés egyik készítője, azt mondja, a munkapiacokon nőtt az ideiglenes, bizonytalan helyzetű, alacsony keresetű munkavállalók száma, csakúgy, mint a fiatalkori munkanélküliség. A megszorítások a szociális transzferek (pénz, étkeztetés, utalvány) csökkentéséhez vezettek, a válság kirobbanásával emelkedtek a lakásárak, ami a háztartásokat még inkább eladósította.

Aki szegénynek született, szegény is marad

A jelentés figyelmeztet arra is, hogy a szegénység növekedése további negatív következményekkel járhat: a szegénység öröklődik szülőről gyermekre, ami emeli annak a lehetőségét, hogy aki szegénynek született, szegény is marad. - A szegénységből való kitörés legfőbb gátja az alacsony fizetés - mondja Pelin Sekerler Richiardi, egy másik ILO közgazdász. "Történelmileg ez a jelenség a munkanélküliséggel hozható összefüggésbe. Napjainkban azonban emelkedik azoknak a száma, akik dolgoznak, ám mégis szegények."

A jelentés idéz egy 2011-es tanulmányt, amely rámutat: Belgiumban annak az esélye, hogy egy diplomás pályakezdő 21 hónap munkanélküliség után állást talál, 60 százalékról 16 százalékra esett vissza. A nők esélyei 47 százalékról 13 százalékra csökkentek.

Több országban az egészségügyi ellátásra való lehetőséget vágták meg a megszorítások. Görögországban sokan vesztették el az egészségügyi ellátásra való jogosultságot, az USA-ban szintén drasztikus ez a tendencia. Emellett még a korlátozott hitelfelvételi lehetőségeket említi a jelentés, mint a válság következményét a fejlett országokban, és mint a szegénység növekedésének fő okát. "Ennek is nyilvánvaló hatása van a munkaerőpiacra" - mondja Rani.