Agyvisszaszívás Indiába

Az agyelszívás után a jelenség fordítottjának lehetünk tanúi Indiában. Az indiai származású diplomások tömegei mennek vissza szüleik földjére. Van, amelyikük Amerikában született, amerikai állampolgár, és személyes élmények híján csupán családjában és hagyományaiban őrzi India emlékét, s van, amelyikük indiai földről indult az Egyesült Államokba, hogy ottani egyetemen tanuljon és most hosszú-hosszú évek után tér vissza szülőföldjére.

Az agyelszívással távozók visszatérése nemcsak tömeges, hanem tanulságos is. Míg húsz évvel ezelőtt például a bombayi műegyetem egyik évfolyamán negyvenöt hallgató kért külföldi ösztöndíjat, manapság csak páran szeretnének külhonban tanulni. Ráadásul ők sem mennek akárhová: csakis a legjobb amerikai vagy brit egyetemeken hajlandók tanulmányokat folytatni. A kínai diákokhoz hasonlóan ők is csaknem valamennyien visszatérnek hazájukba.

India manapság a gazdasági növekedés szinonimája, mivel a világ gazdaságának új motorja. Csaknem valamennyi jelentős multinacionális cég ide küldi kutatócsoportját, ömlik a pénz új vállalkozások létrehozására, és virágzik a pénzügyi szektor is. India immár nem csupán az alacsony költségekkel dolgozó bérmunka helyszíne, az informatikai szektor például igazi stratégiai ágazat lett, és éppenséggel külföldről is vonzza a szakképzett munkaerőt.

Igazi harc folyik a szakemberekért, legyen szó indiai vagy nyugat-európai, illetve amerikai munkaadóról. Egy fiatal diplomás évi átlagbére például az ahmedabadi Vállalatszervezési Intézetben a tavalyihoz képest negyven százalékkal emelkedett. A bérek - legalábbis ebben a szektorban - a nyugat-európaiakéval azonos szintűek. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy az indiai szakemberek vásárlóereje nagyobb Mumbaiban (Bombayben), mint New Yorkban.

Magyar Hírlap