Állásrobbanás a zöldiparban?

Az utóbbi években a világon szinte mindenütt fellendült a megújuló energiák iparága, hol szélerőműbe, hol biobenzinbe fektetnek dollármilliárdokat a cégek. A nagyra törő tervekből kormányzati szinten sincs hiány, az EU például 2020-ra hússzázalékos megújulóenergia-részarányt tűzött ki célul az energiatermelésben.

A zöldenergia iparága ráadásul rengeteg új munkahelyeket teremt, az USA-ban például tavaly már 450 ezer embernek adott megélhetést. Az imponáló gyarapodást meglovagolva az új energiákat támogató Apollo Intézet a ’60-as évekbeli Apollo űrprogramhoz hasonló projekt beindítására kívánja rávenni az Egyesült Államok kormányát, a megújulókra való áttérésben. A szervezet kutatói úgy látják, hogy az ágazat ezáltal 3,3 millió új munkahelyet teremtene 2020-ig.

A tervet a washingtoni Management Information Services Inc. gazdaságkutató intézet sem tartja feltétlenül túlzónak, sőt egyenesen továbbgondolta azt: egyik forgatókönyve szerint 2030-ig az USA-beli állások száma a megújuló ágazatban közel kétszeresére fog emelkedni, míg a legoptimistább becslések 1700 százalékos bővülésre, azaz 8 millió munkahely létesülésére engednek következtetni.

Ez a nagyarányú növekedés az oktatás fejlesztését is megkövetelné, hiszen a megújulóenergia-ágazat általában jól kvalifikált szakembereket keres, javarészt jól fizető állásokra. A legtöbb lehetőséggel a bioüzemanyag- és a biomaszsza-iparág kecsegtet, a várható elektroműszerész-, mérnökök- és biológushiány végett. A szélenergia- és napenergia-iparban szintén kapósak a mérnökök és a technikusok, de számtalan kutatóra, így például fizikusra is van igény. Az adminisztrációs terhek növekedésével pedig az irodai alkalmazottak és a könyvelők számának robbanásával számolhatunk. .

Számos közgazdász és környezetvédő viszont szkeptikus a zöldmunkapiaci boommal szemben. Eric Holtz-Giménez, az amerikai Food First zöldszervezet igazgatója szerint óriásit téved az, aki azt hiszi, hogy a bioenergia-ipar növeli a foglalkoztatást a mezőgazdaságban: elvégre az energianövények termesztése csak nagyüzemi szinten éri meg a multiknak, akik lassanként meghódítják a piacot – sőt, az iparszerű növénytermesztés éppen a kistermelők tönkremenetelével járhat. Holtz-Giméneznek már most tudomása van olyan latin-amerikai parasztokról, több száz társukkal voltak kénytelenek elhagyni földjeiket, hogy azok helyén szója- és cukornádültetvényeket hozzanak létre. Az igazgató figyelmeztet arra is, hogy az energianövények térhódítása krónikus élelmiszerár-robbanást vagy épp súlyos hiányt okozhat.

Robert Brusca, a Fact and Opinion Economics vezető közgazdásza szintén nem ért egyet azzal, hogy a bioenergia-ágazat sok munkalehetőséget teremt vidéken. Véleménye szerint pusztán annyi történhet, hogy a farmerek ezután nem takarmányként, hanem jobb pénzért, üzemanyagforrásként értékesítik terményeiket.

A közgazdászok másik fő ellenérve, hogy mire a zöldtechnológiák óriási anyagi és munkaerő-ráfordítással kiépülnek, máris elavulttá válhatnak, így csak fölös kapacitás jönne létre.

A kétségek ellenére a fejlett országokban egyre több állást kínál a megújulóenergia-ágazat, igaz ezek egy része nem új munkahely, a dolgozók ugyanis az éppen leépülő szénhidrogén-ágazatból menekülnek oda.

Népszabadság