Álmunkahelyekre járnak a kínai fiatalok, hogy úgy tűnjön, dolgoznak

A kínai fiatalok munkanélküliségi rátája továbbra is magas, több mint 14%. Mivel egyre nehezebben találnak állást, egyes fiatal felnőttek inkább fizetnek azért, hogy bemehessenek egy irodába és úgy tegyenek, mintha dolgoznának, ahelyett, hogy otthon ülnek – írja a BBC.

A 30 éves Shui Zhou 2024-ben egy élelmiszeripari vállalkozást indított, amely csődbe ment. Idén áprilisban elkezdett napi 30 jüant (1400 forintot) fizetni azért, hogy egy Pretend To Work Company nevű vállalkozás által működtetett álirodába járhasson. Ott öt „kollégájához” csatlakozik, akik ugyanezt csinálják.

Ilyen vállalkozások jelennek meg mostanában Kína nagyobb városaiban, többek között Sencsenben, Sanghajban, Nanjingban, Wuhanban, Csengduban és Kunmingban. Gyakran úgy néznek ki, mint a teljesen működőképes irodák, számítógépekkel, internet-hozzáféréssel, tárgyalókkal és teázókkal felszerelve.

A résztvevők nem csak ülnek, hanem a számítógépeket is használhatják álláskereséshez vagy saját vállalkozás indításához. Néha a napi díj tartalmazza az ebédet, a harapnivalókat és az italokat is.

Dr. Christian Yao, a Wellingtoni Victoria Egyetem Menedzsment Karának vezető oktatója Új-Zélandon, a kínai gazdaság szakértője.

„A munka színlelésének jelensége ma már nagyon elterjedt” – mondja. „A gazdasági átalakulás és az oktatás és a munkaerőpiac közötti eltérés miatt a fiataloknak szükségük van ezekre a helyekre, hogy átgondolják a következő lépéseiket, vagy átmeneti megoldásként alkalmi munkákat végezzenek.A látszat-irodák egyike az átmeneti megoldásoknak.”

Zhou a közösségi médiában böngészve bukkant a Pretend To Work Companyra. Úgy érezte, hogy az irodai környezet javítani fogja önfegyelmét. Most már több mint három hónapja jár oda.

Zhou fotókat küldött az irodáról a szüleinek, akik így már nem aggódnak fiuk munkanélkülisége miatt.

A fiatal szerint a többi ottani emberrel már szinte baráti kapcsolatba került. Elmondja, hogy amikor valaki elfoglalt, például álláskereséssel, akkor keményen dolgoznak, de amikor szabadidejük van, akkor beszélgetnek, viccelődnek és játszanak. Munka után pedig gyakran együtt vacsoráznak.

Sanghajban Xiaowen Tang egy hónapra bérelt egy munkaállomást egy álcégnél Sanghajban az év elején. A 23 éves lány tavaly végzett az egyetemen, és még nem talált állást.

Az egyetemén íratlan szabály, hogy a hallgatóknak a diploma megszerzésétől számított egy éven belül alá kell írniuk egy munkaszerződést vagy be kell mutatniuk egy szakmai gyakorlatról szóló igazolást, különben nem kapják meg a diplomát.

Tang az irodai jelenetet küldte el az egyetemnek szakmai gyakorlatának igazolásaként. A valóságban azonban napi díjat fizetett, és az irodában ült, online regényeket írt, hogy zsebpénzt keressen.

„Ha már hamisítasz, akkor hamisíts végig” – mondja Tang.

Dr. Biao Xiang, a németországi Max Planck Társadalomantropológiai Intézet igazgatója szerint Kínában a munkát színlelő trend a munkahelyek hiányával kapcsolatos „frusztráció és tehetetlenség érzéséből” fakad.

„A munkát színlelés egyfajta pajzs, amelyet a fiatalok maguknak teremtenek, hogy egy kis távolságot tartsanak a mainstream társadalomtól, és egy kis teret biztosítsanak maguknak.”

A Dongguan városában működő Pretend To Work Company tulajdonosa a 30 éves Feiyu (álnév). „Amit árulok, az nem egy munkaállomás, hanem az a méltóság, hogy nem vagyok haszontalan ember” – mondja.

Ő maga is volt már munkanélküli, miután a Covid-járvány idején be kellett zárnia korábbi kiskereskedelmi vállalkozását. „Nagyon lehangolt voltam és kissé önpusztító” – emlékszik vissza. 

Idén áprilisban kezdte el hirdetni a Pretend To Work szolgáltatást, és egy hónapon belül minden munkaállomás betelt.

Feiyu szerint az ügyfelek 40%-a friss diplomás egyetemista, akik azért jönnek fotókat készíteni, hogy bizonyítsák korábbi tanáraiknak, hogy valóban részt vettek szakmai gyakorlaton. Kis számban vannak olyanok is, akik azért jönnek, hogy szüleik nyomását enyhítsék.

A többi 60% szabadúszó, közülük sokan digitális nomádok, köztük nagy e-kereskedelmi cégeknél dolgozók és kibertér-írók. Az átlagéletkor 30 év körül van, a legfiatalabb 25 éves.

Hosszabb távon Feiyu szerint kérdéses, hogy az üzletág továbbra is nyereséges marad-e. Inkább társadalmi kísérletnek tekinti.

„Hazugságokkal tartja fenn a tiszteletet, de lehetővé teszi néhány ember számára, hogy rátaláljon az igazságra” – mondja. „Ha csak abban segítünk a felhasználóknak, hogy továbbra is színészkedjenek, akkor bűnrészesek vagyunk egy csalásban."

BBC