Bevándorlással frissítik Japán öregedő társadalmát

Yanti Kartina dzsakartai nővér elhagyta a családját Indonéziában és csatlakozott 200 nővértársához, akik Japánba költöznek, ahol a gyorsan növekvő öreg népesség nagy igényt teremtett a gondozók iránt az idősotthonokban és a kórházakban. Ezek a nővérek, akiktől elvárják, hogy megtanuljanak japánul és munkájuk közben újra vizsgát tegyenek, fontos próbaesetnek tekintendők: miközben a világon Japánban nő leggyorsabban az időskorú népesség aránya, munkaerő-állománya az előrejelzések szerint csökkenni fog, ami potenciálisan károsítja a gazdaságát. Japán az első fejlett ország, amely szembekerül az ilyesfajta népességi válsággal - jelentette ki a Reuters hírügynökség munkatársának Szakanaka Hidenori, aki korábban Tokióban bevándorlási irodavezető volt, jelenleg pedig egy agytröszt irányítója.

Mind nagyobb munkaerőhiány kínozza Japánt

A japánok több mint egynegyede 2015-ben legalább 65 éves lesz. Emiatt az ország súlyos gazdasági következményekkel kerül szembe, beleértve a munkaerőhiányt, ami kihathat a GDP-re. Kormányadatok azt mutatják, hogy a munkaerő-állomány nyolcmillióval csökken a következő 10 évben. Kormánypárti politikusok egy csoportja ezért a bevándorlásban látja a lehetséges megoldást, így radikális javaslatot terjesztettek Fukuda Jaszuo miniszterelnök elé, amely azt célozza, hogy 50 év múlva a népesség 10 százalékát bevándoroltak alkossák. Ha a szükséges törvényeket elfogadják, a tömeges bevándorlás átalakíthat egy olyan országot, amely valaha annyira tartott a külföldiektől, hogy több mint 200 éven át, a XIX. századig majdnem teljesen kizárta őket. "Nem látok más előrevezető utat, csak a bevándorlók elfogadását" - állapította meg Szakanaka.

A több külföldi beengedésének gondolatát még most is gyakran kockázatként értékeli Japán viszonylag bűncselekmény-mentes és egynemű társadalma. Sok háztulajdonos nem hajlandó lakást bérbe adni külföldieknek és kevés japán munkaadó kínál a bevándorló munkásoknak a japán kollégáikkal azonos jogokat. Jelenleg Japán majdnem 128 milliós lakosságának csak kevesebb mint két százaléka külföldi születésű.

Az indonéziai nővérek beválhatnak

Jamakava Tecufumi, a Goldman Sachs tokiói vezető közgazdásza úgy véli, hogy a bevándorlás - összekapcsolva azokkal a törekvésekkel, hogy több nőt és idős embert vigyenek a munkaerőpiacra - segítheti a növekedést. Az indonéziai nővérek például, akiket munkára toboroztak a munkaerőhiánnyal küszködő kórházakba és idősotthonokba, máris az ellenőrzött bevándorlás legújabb hullámát alkotják. A kormányhivatalnokok remélik, hogy ők kevesebb problémával fognak szembekerülni, mint az elődeik.

Japán autó- és elektronikai gyárai szinte jótéteményként értékelik azt, hogy több mint 300 ezer japán származású brazil bevándorló dolgozik üzemeikben. Fellendítették a brazil gazdaságot is, mert az Inter-American Development Bank szerint csak 2005-ben 2,2 milliárd dollárt utaltak haza. A brazilok viszont sok szempontból nem tudtak beilleszkedni, noha ők a Latin-Amerikában az előző századforduló tájékán új életet kezdő japán parasztok leszármazottai. Abban a hiedelemben, hogy örökségük előnyös lesz a beilleszkedésükben, a japán kormány 1990-ben lazította munkavízum feltételeiket.

Az intézkedésnek azonban árnyoldalai is vannak. A brazilok panaszkodnak a hátrányos megkülönböztetésre, és hogy nincsenek iskolák gyermekeik számára, akik közül sokan csak portugálul beszélnek. Japán szomszédaikat viszont gyakran megbotránkoztatják késő éjszakába nyúló rendezvényeik, és hogy nem alkalmazkodnak olyan közösségi szabályokhoz, mint a szemét és a hulladék szelektív gyűjtése. Még rosszabb a több tízezer - főként kínai - munkás esete, akiket ideiglenes "kiképzési" vízummal engedtek be, s az csupán alantas munkát tesz lehetővé a számukra a farmokon és a gyárakban. A rendszer biztosította bizonyos regionális kisvállalkozások működését is, de sok panasz érkezik az olyan visszaélésekre, mint a rendkívül alacsony bérek, a szexuális zaklatás és az útlevelek elkobzása.

Japán magasra teszi a lécet

Sokak szerint a munkások iránti nagyon nagy szükséglet ellenére Japán még mindig túl magas akadályokat állít a bevándorlók legújabb csoportja számára. Az indonéziai nővéreknek és gondozóknak csak hat hónapjuk van a japán nyelv tanulására, mielőtt teljes munkaidőben kezdenének dolgozni. Három vagy négy éven belül le kell tenniük a vonatkozó nemzeti vizsgákat, addig asszisztensként dolgoznak vagy haza kényszerítik őket.

A visszásságok ellenére Nakamura parlamenti képviselő derűlátó a külföldiek esélyeiket illetően, és az ország egyik leghíresebb bevándorlóinak a példáját idézi. "Nézzék a mongol szumó-birkózókat! Ők valóban jól beszélnek japánul" - példálózott a képviselő. Szakanaka, volt bevándorlási irodavezető viszont aggódik, hogy az indonéziai nővérprogram kudarccal végződhet, mert a japán nyelv komplex és a szabályokat szerinte túl szigorúan állapították meg. Minden bizonnyal időbe telik Japán számára, hogy elfogadóbb legyen - összegezte a helyzetet Jamakava, a Goldman Sachs munkatársa, s egyben kijelentette: sokakkal együtt nem hisz abban a felszínes érvelésben, hogy Japánnak olyan sokáig volt egynemű népessége, hogy emiatt nem tud elfogadni senkit kívülről. A világ változik és az alkalmazkodás kényszere alól egyetlen országnak sem érdemes kivonnia magát.