Felsőoktatás és politika?

Az állami támogatásokkal kapcsolatban megfogalmazta, abban bízik, hogy a felsőoktatás szaván fogja a miniszterelnök urat, aki többször is beszélt arról, hogy hatékonyabb szervezetet kell kialakítaniuk, és akkor többletforráshoz juthatnak.

A munkát azonban megnehezíti, hogy az utóbbi években a felsőoktatás és a politika bizalmatlanul méregette egymást. „Nekünk el kellene hinnünk, hogy a politika nem akarja beszántani a felsőoktatást, már csak azért sem, mert ezt nem lehet büntetlenül megtenni. A politikának pedig azt kellene elfogadnia, hogy a felsőoktatás a magyar nemzetgazdaságnak még mindig a jobban működő szegmensei közé tartozik, az egyetemeken nem magukat feudális nagyuraknak képzelő professzorok ülnek, az egyetemi-főiskolai vezetők pedig nem inkompetens emberek, akik azt sem tudják, mit csinálnak.”

A kancellári rendszerről megfogalmazta: óvná attól a felsőoktatást, hogy bekapcsolódjon a kancellárokról szóló vitába, a rendszer ugyanis nem önmagában jó vagy rossz, attól függ, hogyan valósul meg. A kancellárokról szóló vita eltereli a figyelmet arról, amiről igazán beszélni kellene: a finanszírozási rendszerről.

A szakválaszték megvágásáról megfogalmazta, véleménye szerint be kellene vonni a gazdasági szereplőket: a munkaadók mondják meg, milyen szakokat tudnak használni, és akkor a minisztériummal, akkreditációs központtal együtt lehetne dolgozni a szakok szűkítésén, de ennek a központi levezénylése az oktatáspolitika feladata lenne. A duális képzésről pedig kijelentette: nem lehet általánosan bevezetni, de ahol lehet, ott meg kell csinálni, és ezt az oktatáspolitikának támogatnia kell.

Heti Világgazdaság