Információk a nem termelő tájképi elemekről

Az egyik lehetőség az, hogy a teljes szántóföldi területünk 4%-át nem termelési céllal hasznosítjuk. A másik pedig az, hogy tájképi elemekkel felelünk meg a követelményeknek. Így lehet kicsit bonyolultnak tűnik, de mindjárt kérhetünk segítséget a Morva Növénydokitól, akik gazdaság adminisztráció terén óriási tapasztalattal rendelkeznek.

Melyek a védett és a nem termelő tájképi elemek? Az utóbbiaknak milyen a súlyozása? Egyáltalán honnan tudjuk, hogy mekkora ilyen területünk van? Ezekre a kérdésekre keressük a választ cikkünkben.

Védett és nem termelő tájképi elemek

Nézzük először, melyek a védett tájképi elemek! Ezek a következők:

• kunhalom
• gémeskút
• magányosan álló fa
• fa- és bokorcsoport
• teraszok és
• kis kiterjedésű tó

Az alábbiak esetében pedig nem termelő tájképi elemekről beszélünk:

• fás- cserjés sáv
• táblaszegély
• víz- és erózióvédelmi sáv
• kis vizes élőhely, valamint
• erózióvédelmi létesítmény

Fás-cserjés, víz- és erózióvédelmi sávok

Amikor minimum 50%-ban fásszárú növények találhatók egy lineáris MePAR által lehatárolt területen, akkor fás-cserjés sávokról beszélünk. Legfeljebb 5 méteren át lágyszárú növényzet lehet benne. A szélessége legalább 3, legfeljebb 20 méter. Ennek 30 méteren át szomszédosnak kell lennie a szántófölddel, és maximum 30%-ának érintkeznie kell gyepes területtel. 1-es a súlyozási mértéke, ami azt jelenti, hogy a sáv pontos területe számolható el.

A vízvédelmi sáv súlyozási értéke már 1,5. Ide minden olyan sáv beletartozik, ahol nem történik mezőgazdasági termelés, ugyanakkor a MePAR-ban lehatárolt felszíni vízfolyások partvonalától 5 méterre, tavak mentén pedig 20 méterre terül el. Nem sorolandó ide a kultúrállapot fenntartásáért végzett kaszálás, legeltetés és mechanikai gyomirtás.

Az erózióvédelmi sáv célja a vízerózió mérséklése vagy megakadályozása. Fontos, hogy fás- vagy lágyszárú növényzet borítsa, és a rétegvonallal párhuzamosan helyezkedjen el. Szintén 1,5-ös a súlyozása.

Táblaszegély, kis vizes élőhelyek, erózióvédelmi létesítmény

A táblaszegély annyiban különbözik a fás-cserjés sávtól, hogy 50%-án lágyszárú növényzet kell, hogy legyen. Bár egységet képez a szántófölddel, de a művelése különbözik. 1,5-ös súlyozásról beszélhetünk itt.

2-es a súlyozási mértéke a kis vizes élőhelyeknek. Ide minden olyan MePAR által lehatárolt vizes élőhely beletartozik, ami minimum 5000 m2 területű, vízborítottsága van vagy vízjárta, illetve vízvisszatartásra használt egység. Lényeges, hogy nem halastó és nem is víztározó. Az erózióvédelmi létesítmények pedig meghatározott objektumok lesznek egy pályázati kiírásban a későbbiekben.

Arról, hogy mennyi nem termelő tájképi elemünk van, és azoknak milyen a súlyozása, az utolsó Egységes Kérelem “Feltételesség” pontjában tudunk informálódni.